A Magyar Nemzeti Múzeum mindig is fontos feladatának tartotta, hogy megemlékezzen az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc jelentősebb eseményeiről, ezért idén, a forradalom kitörésének 70. évfordulójára is egy új kiállítással készült, ’56 gyermekei – Rajzok egy innsbrucki diákotthonból címmel.

A kiállítás központjában azok a forradalmi emlékeket ábrázoló gyerekrajzok állnak, amelyeket magyar menekült diákok rajzoltak – átmeneti iskolájukban – az ausztriai Tirol székhelyén működő Innsbrucki Magyar Reálgimnáziumban (Innsbrucker Ungarisches Realgymnasium). 1958 tavaszán Török Sándor rajztanár kiállítást szervezett a rajzokból, majd a képek egy lelkes és segítőkész amerikai tanárnőhöz, Ruth Andersonhoz kerültek, hogy azok felhasználásával Amerikában pénzt gyűjtsön az iskola javára. A várt eredmény elmaradt ugyan, de a rajzokat negyven éven át gondosan megőrizte, és végül átadta azokat a Somody testvéreknek, Gyöngyinek és Katónak, akik annak idején az iskola tanulói voltak, mielőtt még kiköltöztek volna az Egyesült Államokba. Végül ők hozták vissza Európába és ajándékozták azokat a Magyar Nemzeti Múzeumnak.

A kiállítás arra szeretné felhívni a látogatók figyelmét, hogy a több mint 200 000 embert érintő 1956-os magyar menekülthullám számos tagja gyerekként, sokszor felnőtt kíséret, szülők nélkül érkezett Ausztriába. Elhelyezésük és iskolai oktatásuk nehéz kihívás elé állította a függetlenségét az 1955-ös államszerződéssel épphogy csak visszanyerő Ausztriát. A nyugati szabad világ és főként Amerika hathatós segítsége kellett ahhoz, hogy a szovjetmentessé vált ország megbirkózzon a feladattal.

Nem tudjuk, hogy összesen hány képet rajzoltak a tanulók, azonban mára 15 forradalmi témájú grafika és további 14 alkotás maradt fenn. Az innsbrucki rajzokat nagyjából másfél évvel a forradalom leverése után készítették középiskolás fiatalok. Ezen körülményekből adódóan egyértelmű, hogy az alkotások nem a megtörtént események, sokkal inkább a forradalom emlékének forrásai. Sajnos ma már nem rekonstruálható, hogy a gyerekek milyen mértékben támaszkodtak saját élményeikre rajzaik elkészítése során. Bizonyos helyszínek – például a budapesti Felvonulási tér az 1956. október 23-án ledöntött Sztálin-szoborból megmaradt csizmákkal vagy az osztrák–magyar határon a menekülők által használt andaui híd – egyértelműen azonosíthatók. Mivel 1956 október-novemberében fényképek készültek ezeken a helyszíneken, megmutatjuk, hogyan néztek ki a valóságban.