A Wahrmann Mór-díj, a Mecénás aranya a Magyar Nemzeti Múzeumban a februári Hónap Kincse
371,28 grammos, 80 milliméter átmérőjű arany díjérem a Magyar Nemzeti Múzeumban a februári Hónap Kincse. A Magyar Nemzeti Múzeum kamaratárlatának februári műtárgya az 1909-ben Bláthy Ottó Titusznak adományozott Wahrmann-díjérem. Névadója Wahrmann Mór, a dualizmus korának egyik legjelentősebb nagykereskedője és politikusa. Pályáját számos formában végigkísérte a mecenatúra, halála után háromévente adományozták a róla elnevezett díjat, melyet a magyar kereskedelem és ipar területén kimagasló eredményeket elérők nyerhettek el. A kitüntetettek közül csak négyen kaptak a nevükkel ellátott arany díjérmet, melyek közül három ismeretlen helyen lappang vagy megsemmisült. A Hónap Kincse „A Mecénás aranya”tehát a Wahrmann-érmek első szériájának egyedüli példánya. Az unikális érem, valamint néhány további, a korszakban a reáltudományok képviselői számára adományozott díjérem március közepéig látható a Magyar Nemzeti Múzeum Kupolatermében.
A Wahrmann Mór-díj
Jelentős mérnöki műtárgy
Wahrmann Mór (1832–1892) a dualizmus korának egyik legjelentősebb nagykereskedője és politikusa volt. A Szabadelvű Párt pénzügyi szakértőjeként működő képviselőt 1875-ben pénzügyminiszternek is jelölték. Pályáját számos formában végigkísérte a mecenatúra: pártoló tagja volt különböző tudományos, gazdasági és művészeti társulatoknak. Végrendeletében 50 000 forintot hagyott közérdekű célokra, és ennek egy részét alapítvány formájában a Magyar Tudományos Akadémia kezelte. Ennek kamataiból 1897-től, háromévente adományozták a róla elnevezett díjat, melyet a magyar kereskedelem és ipar területén kimagasló eredményeket elérő tudósok, mérnökök, feltalálók nyerhettek el, 1933-ig összesen tizenhárom alkalommal.
A Bláthy Ottó Titusznak adományozott díjérem jelentősége A Wahrmann-díj kitüntetettjei közül csak négyen (Mechwart András, Bezerédj Pál, Bláthy Ottó Titusz és Borbély Lajos) kaptak nevükkel ellátott arany díjérmet, a többiek a díj pénzértékét kérték. Jelenleg e négy érem közül három ismeretlen helyen lappang vagy megsemmisült, tehát a Bláthynak adományozott díjérem a Wahrmann-érmek első szériájának egyedüli példányát képviseli, ezért unikálisnak tekinthető. A díj 2021-ben, vásárlás útján került a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárába.
Beszédet mondott L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója
Aranykezű mester műve
A Wahrmann-díjérem verőtöveit a neves bécsi vésnök, korának egyik legkiválóbb éremművésze, Anton Scharff készítette el. Ezen verőtövek alapján a 80 mm átmérőjű aranyérmet a körmöcbányai Magyar Királyi Pénzverdében háromévente verték. Előlapján a hagyományokhoz hűen a Magyar Tudományos Akadémia allegóriája és címere látható – Hébé egész alakos ábrázolása, amint a tudomány és a művészet italával táplálja a sas alakjában megjelenő magyar nemzetet. Fent hétsoros felirat olvasható: A / MAGYAR / IPAR- / KERESKEDELEM / TERÉN / SZERZETT ÉRDEM / JUTALMÁUL.
A hátlapi ábrázolás voltaképpen szimbolikus értelmű, hiszen Wahrmann Pest-Buda-Óbuda városegyesítő javaslatát, valamint ipar- és kereskedelemfejlesztéssel kapcsolatos tevékenységét jelképezi. Az alsó szelvényben babérfa látható, melynek tövében Vulcanus isten félalakja jelenik meg, vállára emelt kalapáccsal, vele szemben Mercurius alakjával.
A felső szelvény alsó sávjában babérdíszes szalag által közrefogott téglalap alakú mező található, a díjazott nevének fenntartott helyként. Felette megjelenik Budapest látképe madártávlatból, középen a Lánchíddal, a pesti oldalon az Akadémia épületével, a budai oldalon a Várral és a budai hegyekkel. Az érem felirata öt sorban a következő: A MAGYAR / TUDOMÁNYOS / AKADÉMIA / WAHRMANN / MÓR-ÉRME.
Bláthy Ottó Titusz elismerései
Bláthy Ottó Titusz gépészmérnök korszakalkotó munkássága kiterjedt az erősáramú elektrotechnika csaknem egész területére. Részt vett a Déri-Bláthy-Zipernowsky- féle, paralel kapcsolt transzformátorokra alapított áramelosztó rendszer kidolgozásában. Ez a rendszer a modern elektrotechnika alapkövének tekinthető, melyet először 1885-ben, a budapesti Országos Kiállításon mutattak be. Ez alapján létesültek gyors egymásutánban 1886-ban a luzerni, római, livornói, milánói, és azután a marienbadi, bécsi, budapesti villamostelepek. Közismert továbbá, hogy Bláthy volt az első, aki váltóáramú wattmérőt szerkesztett, és az egyenáramú gépeknél sikerrel alkalmazta a hornyolt vasba fektetett armatúratekercseket azért, hogy a mágneses ellenállást csökkentse.
Bláthy mindvégig a budapesti Ganz Villamossági Gyár mérnökkarában dolgozott, de meghatározó szerepet töltött be Róma városának elektromos telepeinek tervezésében és fejlesztésében is. Ennek elismeréséül 1907-ben az olasz király, III. Viktor Emánuel az Olasz Korona-rend tiszti keresztjével tüntette ki. A londoni Institution of Civil Engineers több ízben sorolta Bláthyt szakmájának elsőrangú művelői közé. Az ún. tört horonyszámú tekercseléséért 1900-ban a párizsi világkiállításon nagydíjat nyert. 1908-ban I. Ferenc József magyar királyi udvari tanácsosi címmel ruházta fel. A következő évben a Magyar Tudományos Akadémia a legmagasabb fokú tudományos elismeréssel, a rangos Wahrmann-díjjal tüntette ki.
A kiállítást Heisler András, a MAZSIHISZ elnöke nyitotta meg.
Az Akadémia szerepe
A Magyar Tudományos Akadémia fennállásának majd két évszázada során jelentősen segítette a műszaki tudományok kibontakozását. E tevékenység része volt tudósaink munkásságának elismerése, díjazása is. Az iparban működő és az Akadémia tagjává választott tudósokat a nemzet haladásáért is érzett felelősség jellemezte.
Az Akadémia a tudományos élet felpezsdítéséért fáradozó kiválóságainknak kezdetben pénzdíjakat adott, majd 1858-tól díjéremmel is jutalmazta az általánosságban a kultúra területén kiemelkedő nagyságainkat. Az akadémiai jutalomérmek e korai példáinak előlapján hagyományosan a „Borúra derű” jelmondat olvasható, illetve az Akadémia címerábrázolását követve, Hébé alakja látható – ahogy az Johann Ender közismert, nagyméretű festményén is megjelenik.
L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója és Heisler András, a MAZSIHISZ elnöke
