A 220 éve alapított Magyar Nemzeti Múzeum legutóbbi évtizedének műtárgy-gyarapodását mutatja be a tárlat. A múzeumba különböző módon kerülhetnek be új műtárgyak: régészeti ásatásokból, hagyatékokból, vásárlások, hivatalos szervek, például a rendőrség, helyhatóságok vagy intézmények átadása révén, és nem utolsósorban adományokból. Az ajándékozás a múzeum megalapításától fogva mindmáig meghatározó része a gyarapodásnak, mivel az állampolgárok nagylelkű adakozási szándéka a kezdetektől töretlen.
A múzeumba érkező új műtárgyak az elsődleges állagmegóvási munkálatokat követően a különféle gyűjteményi egységekbe kerülnek. Az egyes gyűjteményeket a részben tematikus, részben kronologikus elvek szerint kialakított tárak őrzik. A tárakban dolgozó gyűjteményvezetőket és kurátorokat – régies kifejezéssel: múzeumőröket – kértük meg, hogy az utolsó évtized sok száz vagy ezer új szerzeménye közül javasoljanak műtárgyakat a kiállításba. A kollégák javaslataiból elsősorban olyan műtárgyakat válogattunk, amelyek mind történeti, mind esztétikai értéküknél fogva kihagyhatatlanok. Ilyen például a közel háromezer éves idol, amely az őskori ember hitvilágát fejezi ki, vagy egy honfoglaló harcos övének fémdíszei, vagy Konecsni György1944-es filmplakátja. A válogatás a múzeum gyűjtőkörének egészét felöleli az őskortól a 20. század végéig. Az egyik legkorábbi műtárgy egy ötezer éves, emberábrázolással díszített edény az újkőkorból, míg az egyik „legfiatalabb” az a bőrönd, amelyben Végvári József, a Belső Biztonsági (III/III-as) Csoportfőnökség őrnagya a szocialista korszak végóráján, 1989 karácsonyán kicsempészte a demokratikus ellenzék törvénytelen lehallgatását bizonyító iratokat (Dunagate-botrány).
Igyekeztünk az egyes tárak – Régészeti Tár, Történeti Tár, Képcsarnok, Fényképtár, Éremtár – új szerzeményeit külön-külön bemutatni. A régészeti anyag esetében ezt a törekvést maradéktalanul sikerült megvalósítani, koronként elhelyezve az egyes műtárgyakat. A Régészeti Tár ezúttal a római kor emlékei közül adta a legreprezentatívabb anyagot. Azonban a többi tár anyagából a gyűjteményenkénti csoportosítást csak részben valósíthattuk meg, mert a főként ajándék vagy vétel útján megszerzett kisebb-nagyobb műtárgyegyütteseket egymás mellett állítottuk ki. Az ilyen tematikus egységek közül a legjelentősebb a Szapáry család Amerikában élő tagjainak kiemelkedő ajándéka, amely elsősorban a Képcsarnok festménygyűjteményét gazdagította, de jutottak műtárgyak a Fényképtárba, a Történeti Tárba és az Éremtárba is. Ugyancsak egymás mellé helyeztük az Emőd György gazdag magángyűjteményéből hagyatékként bekerült, de különböző gyűjteményekbe beleltározott különleges szépségű műtárgyakat. A történeti tematika közös tárlóba terelt különféle úton-módon bekerült műtárgyakat, mint az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ereklyéit, amelyeknek gyűjtése immár százhetvenhárom éve múzeumunk egyik kiemelt feladata. A 48-as tárlóba helyeztük el többek között V. Ferdinánd magyar nyelvű királyi pecsétnyomóját, Kiss Ernő honvédtábornok tajtékpipáját és Nagysándor József aradi búcsúlevelét, amelyet kivégzésének hajnalán írt nagybátyjának. Ugyanígy egymás mellé kerültek a múzeum történetének vagy az 1956-os forradalom különféle tárgyi emlékei is.
A válogatott műtárgyak közül is kiemelkedik a kiállítás címében foglalt két jeles történelmi ereklye. Az egyik Erzsébet királyné kesztyűje, amelyet akkor viselt, amikor a halálos tőrdöfés érte Genfben, 1898. szeptember 10-én. A másik a Rákosi-korszak egyik szomorú szimbólumából, az 1956-as forradalomban ledöntött és szétdarabolt Sztálin-szobor bal fülének töredéke.
Végigtekintve a kiállított műtárgyak sokszínű szépségén, rácsodálkozhatunk arra, hogy múzeumunk nemcsak őrzi a magyar régmúlt mindenki által ismert kiemelkedő emlékeit, mint a bezdédi tarsolylemezt, a koronázási palástot, a nyírbátori stallumot vagy az 1848-as miniszteri bársonyszékeket, de évről-évre bőségesen gyarapítja gyűjteményét. A látogatóban felmerülhet a kérdés, milyen tárggyal tudná gyarapítani gyűjteményünket, amit bemutathatunk majd a következő újszerzeményi kiállításunkon.
