2022. augusztus 31. és szeptember 03. közt Budapesten rendezik az Európai Régészek Szövetségének (European Association of Archaeologists – EAA) 28. éves találkozóját, melynek a Magyar Nemzeti Múzeum és az Eötvös Loránd Tudományegyetem közösen ad otthont. Utoljára 1876-ban, a VIII. Ősrégészeti és Embertani Világkongresszus alkalmával irányult ehhez hasonló mértékű szakmai figyelem Budapestre és Magyarországra – erre emlékezik a Magyar Nemzeti Múzeum e kiállítással.

A Világkongresszus eseményei (a megrendezéséhez szükséges előmunkálatok, az ott elhangzott előadások, a kapcsolódó publikációk) rendkívül nagy hatással voltak a még éppen csak megszületőben lévő magyar régészetre. A kongresszus egyik legnagyobb eredménye, hogy már e korai időszakban sikerült a világ figyelmét a magyar régészeti örökségre és tudományos munkára irányítani.

A nagysikerű rendezvényre az egyik résztvevő, Ingvald Undset norvég régész így emlékezett vissza:

„Az ország, mely délre a Kárpátoktól terjed, úgy jelentkezik előttem, mint a régészeti csudák országa, oly nagy a formák gazdagsága, melyek itt megleptek, oly nyomatékos azon közlemények súlya, melyekkel itt találkoztam [...] Midőn 1876-ban Magyarországra érkeztem, s azon történelmi kincseket láttam, melyek a nemzeti múzeumban és a kiállításnál össze voltak halmozva, meglepetve és elbájolva voltam.”

Az alcím arra utal, hogy a Világkongresszus megrendezését Rómer Flóris (a kongresszus főszervezője) és munkatársai nem csupán arra használták, hogy a magyar régészet gazdagságát és magas színvonalát megismertessék a világgal, de arra is, hogy bebizonyítsák, hogy a magyar nép a művelt nemzetek sorába tartozik.

A Világkongresszus történetét 18 tablón mutatjuk be.