Nagytarcsa–Urasági-dűlő több korszakú lelőhelyén többek között egy vaskori szkíta (~ i.e. 550-450) települést is feltártak a régészek, ahol a dunántúli Hallstatt kultúra kerámiái is előkerültek. Az utóbbiak a formai jegyeik alapján importnak tekinthetők a lelőhelyen, vagyis eltérő helyről származhatnak. Régészetileg fontos kérdés, hogy ezek a tárgyak valóban idegenek-e. Az ilyen tárgyak vizsgálata azért fontos a régészek számára, mert vizsgálatukkal feltérképezhetők a kultúrák közötti kapcsolatok, illetve megtudhatjuk, hogy milyen tárgyak cseréltek gazdát és azok honnan kerülhettek az egyes lelőhelyekre. Nagytarcsa azért is érdekes, mert egy keleti (szkíta) és egy nyugati (Hallstatt) népesség kapcsolatát ismerhetjük meg.

Kép: Piroxénandezitet tartalmazó Hallstatt típusú import kerámia Nagytarcsáról. Piroxénandezit nem fordul elő a lelőhely környékén, ezért az ezt tartalmazó kerámia máshol készülhetett.

A kerámiák eredetének meghatározása érdekében a Nemzeti Múzeum Alkalmazott Természettudományi Laboratóriuma az MTA Energiatudományi Kutatóközpont Atomenergia-kutató Intézet Sugárbiztonsági Laboratóriumával együttműködésben petrográfiai és lézer ablációs induktív csatolású plazma tömeg spektrometriai (LA-ICP-MS) vizsgálatot végzett. A petrográfiai vizsgálat a geológiában általánosan használt kőzettani vizsgálat tudományos neve, mely során a mintából egy 0,03 mm vékony csiszolatot készítünk, a minta összetételét ú.n. polarizációs mikroszkóppal vizsgáljuk. A LA-ICP-MS vizsgálat során a mintából egy kis mennyiséget lézerrel elpárologtatunk, majd az elpárologtatott mintát magas hőmérsékletű (8000-10000 Cº) plazmába vezetjük. Ekkor a minta atomokra és ionokra bomlik, melyből utóbbiakat nagy érzékenységű tömegspektrometriás detektor érzékeli, ezáltal tudjuk meg a minta összetételét.

Vizsgálataink megerősítették, hogy a vaskori településen talált kerámiák többségét helyben készítették. Továbbá valódi import edényeket is azonosítottunk, ami alátámasztja, hogy a két kultúra kapcsolatban állt egymással és a kerámiáik is gazdát cseréltek.

Kép: A grafittól fényesen csillogó Hallstatt típusú szarvacskás fülű csésze töredéke.

Az összetétel elemzésből az is kiderült, hogy a nagytarcsai fazekasok időnként Hallstatt formákat másolhattak, vagyis utánozták a nyugati szomszédjuk kerámiaformáit. A kerámiák nyersanyag-összetételének sokszínűsége és formai jegyeik változatossága feltűnő volt a lelőhelyen. Tekintettel arra, hogy a fazekasok az egyes edénytípusokat saját, jól bevált módszereik szerint készítik el, az eltérő nyersanyagok és soványítóanyag eltérő mintát követő fazekasokra utalnak, vagyis a településen többféle kerámiakészítési hagyománnyal számolhatunk.

Kreiter Attila, Kovács-Széles Éva, Czifra Szabolcs, Viktorik Orsolya

Fedezd fel a nagytarcsai lelőhelyet az MNM Régészeti Adatbázisában is.