Mesélő kályhacsempék a Magyar Nemzeti Múzeum Állandó Történeti kiállításának 4. terméből

Besztercebányán (ma: Banská Bystrica, Szlovákia) 1894-ben csatornaépítés közben, a helyi orvos, Bothár Samu kertjében földmunkálatok nagy mennyiségű magas művészi színvonalú, kályhacsempe került elő. A Magyar Nemzeti Múzeum a csatornázást vezető mérnöktől 90 forintért hat darab csempét vásárolt meg, több darab került az Iparművészeti Múzeumba, amelynek akkori igazgatója Radisics Jenő, így írt a leletről „E fiókok (értsd: kályhacsempék) a legérdekesebbek közül valók amelyeket egyáltalán hazánkban bírunk".

A gótikus faszobrokat idéző csempék egy része félkész, rontott termék volt, amely egyértelműen arra utal, hogy a helyi kályhás- műhely termékei lehettek.  A besztercebányai műhelykörzet kályhái nagy népszerűségnek örvendtek, a 15-16. századi Magyar Királyság északi részén, több vár és város feltárásán (pl. Füzér, Salgó, Szécsény, Eger) kerültek elő a hasonló csempék.

A gótikus templomok kőcsipkés (mérműves) ablakait idéző mintával és szentek alakjaival díszített csempék elkészítéséhez szükséges mintát minden bizonnyal fafaragásban járatos mester vagy mesterek készítették. A csempéken megjelenő alakok között az attribútumukkal ábrázolt szentek mellett apostolok és világi személyek is megjelentek.

A Nemzeti Múzeumba került csempék közül kettő ábrázolja Jézus tanítványát, Szent Jánost. A hosszú, fürtős hajú, ifjú apostol kelyhet, és benne kígyót, tart a kezében mindkét csempén. Az egyik kályhacsempe négyzetes alakú, egyszerű pálcatagos kereteléssel, a másik, téglalap alakú gótikus ülőfülkét mintáz.

Szintén négyzetes alakú, a kályha oldalfalába szánt csempén jelenik meg a mennyország kulcsát tartó glóriás Szent Péter.

A bányászok, harangöntők, majd később a tüzérek védőszentjét, Szent Borbálát derékig érő hullámos hajjal, leomló, dúsan redőzött ruhában és kezében jelképével, a toronnyal ábrázolták.

Magas technikai tudást tükröz az áttört mérművek mögött rejtőző dudát tartó, udvaribolondot ábrázoló csempe. Szétterpesztett lábai között egy kutya húzza meg magát. A csempét bizonyosan a kályha felső részébe szánták, mivel a bohóc arca csak így válik láthatóvá a mérművek mögött.

 A kályha tetejének lezárására, díszítésére készült a Magyarország kettős keresztes - pólyás címerét tartó angyalt ábrázoló íves oromcsempe.

A reprezentatív szerepet betöltő besztercebányai kályhák ábrázolásaikkal mesélnek a középkori előkelők, polgárok műveltségéről és hitéről.

Írta: Simonyi Erika, Magyar Nemzeti Múzeum, Régészeti Tár

Források

• Cserey, É., Adatok a besztercebányai (Banská Bystrica) kályhacsempékhez — Zu den Ofenkacheln von Besztercebánya (Banská Bystrica). Folia Archaeologica 25 (1975), 205–217.
• Divald, K., Beszterczebányai kályhák. Muzeumi és Könyvtári Értesítő 4/2 (1908) 220–223.
• Gerencsérek, kályhások, tűzvigyázók. Feudáliskori kályhacsempék az Alföldről és peremvidékéről. Gyulai katalógusok 11. Gyula 2002.
• László, E., Szentek, próféták és kályhacsempék, elektronikus megjelenés: 2012. október 22./ Utolsó belépés: 2013. 01. 02.
• Kvietok, M.–Mácelová, M., Krása kahlíc. Katalóg výstavy, Stredoslovenské Múzeum v Banskej Bystrici. Banska Bystrica 2013.
• Mezei, E., Késő középkori kályhacsempék Besztercebányáról – Late Medieval Stove Tiles From
• Besztercebánya (Banská Bystrica). In: Simonyi, E., Tomka, G. (szerk.), „A cserép igazat mond, ha helyette nem mi akarunk beszélni” – Regionalitás a középkori és kora újkori kerámiában. Opuscula Hungarica 9. Budapest 2016, 313–318.
• Mácelová, M., Atribútý svätca na gotických kachliciach stredoslovenskej banskej oblasti — Attributes of a Saint at the Gothic Stove Tiles from the Central Slovak Mining Region. In: Kožiak, R., Nemeš, J. (eds.), Svätec a jeho funkcie v spoločnosti I. Bratislava 2006, 369–382.
• Parádi, N., A besztercebányai kályhacsempék lelőhelyéről — Über die Fundstelle der Ofenkacheln von Besztercebánya. Folia Archaeologica 35 (1984) 175–64.