A húsvét szombatját követő ötvenedik nap, pünkösd, a kereszténység egyik legfontosabb, ősi ünnepe, melynek keretében arról emlékeznek meg, hogy Jézus Krisztus mennybemenetele után elküldte tanítványainak a Szentlelket. Számos népi hagyomány is kötődik a mozgó ünnephez, és különösen szép, óriási zarándok-tömegeket megmozgató vonatkozó esemény a középkor óta minden évben megrendezett erdélyi csíksomlyói búcsú, ami mára a Kárpát-medencei összmagyarság rendszeres találkozási lehetőségévé vált. Az eseményt 2019-ben Ferenc pápa látogatása tette különlegessé, idén pedig – jóllehet a világméretű koronavírus járvány következtében csak rendhagyó módon, online formában szervezhetik meg – változatlan jelentőségét hangsúlyozza, hogy az erdélyi Hungarikumok sorába emelkedett.

A Magyar Nemzeti Múzeum többek között az alábbi, 81 éves forrásból vett szemelvénnyel állít emléket a 2020. év rendhagyó pünkösdjének, mely a csíksomlyói búcsú eredetéről szól. Az idézetek Nagy Borbála (1904–1994) csíkszeredai írónő Pünkösdi búcsú Csíksomlyón című cikkéből származnak, mely 1939. április 1-jén jelent meg a Reményik Sándor szerkesztette Pásztortűz című kolozsvári folyóirat hasábjain.

Andory-Aladics Zoltán: Csíksomlyó, illusztráció-részlet

„Okmányszerűleg csak azt tudjuk bizonyítani, hogy a somlyói ferences kolostor az 1400-as években már fennállt, s IV. Jenő pápa 1444-ben, július 2.-ra, Sarlós Boldogasszony ünnepére búcsút engedélyezett. Somlyót híressé azonban a pünkösdi búcsú tette. János Zsigmond fejedelem Udvarhelyszék unitárius hitre térítése után, 1567 nyarán, Csíkba is be akarja hozni az új vallást, de a csíkiak az alfalvi István pap és a somlyói ferencesek vezetése alatt pünkösd szombatján a fejedelem seregei elé vonulnak a Nagyerdőre és megfordítják őket útjukban. Ezt a győzelmet a csíkiak a Kissomlyó csúcsát megkerülő, hálaadó körmenettel ünnepelték meg és ünneplik meg a mai napig minden évben pünkösd szombatján délután.

A távolabbi falvakból, Moldvából, már napokkal a búcsú előtt megérkeznek a <<keresztek>>, a közelebbiek pedig szombaton vonulnak énekelve, templomi zászlók alatt Somlyó felé. A gyímesi csángók csak szombaton délután, kicsit késve érkeznek a hagyomány szerint, mert ők zárják be a körmenetet.”

***

„Régebben a gyergyóalfalviak és a szentgyörgyiek a körmenet indulása előtt mindig összeverekedtek az elsőségért, hogy ki harcolt előbb és vitézebbül János Zsigmond ellen az ütközetben. Most áhítatosan énekelve, egyenesre húzott derékkal lépnek egymásután az alfalviak, akik adták a vezért, István papot, aztán a többi gyergyóiak (…), majd a felcsíkiak, a városok és a laborium [a székely egységet jelképező szimbolikus <<méhkas>> - a szerk.] előtt a szentgyörgyiek, a laborium és a papság után a kászoniak, az alcsíkiak, az udvarhelyszékiek, háromszékiek és marosszékiek, végül a gyimesi csángók. Csak a viseletről, leginkább az asszonyok szoknyájáról lehet felismerni a falukat.”

***

„Minden falu keresztjében elől mennek a csengettyűsök, a zászlótartók, utánuk a férfiak, aztán a lányok kék, fehér zászlókkal, végül az asszonyok. Aztán újra csengettyűsök, zászlótartók, férfiak, lányok, asszonyok.”

***

„Az árvaház mellett haladunk el a menettel. Régebben gimnázium volt, csak 1912-ben lett árvaházzá. (…) Előttünk a Kissomlyó kúpja fehértörzsű nyírfákkal tele. A borvízforrásnál, a hágó aljában balra fordulunk, hogy lankásabb oldaláról kerüljünk föl a hegyre. A falusiak közül sokan kíválnak, hogy a Krisztus-hágóján kapaszkodjanak föl. A Krisztus-hágója a Kissomlyó oldalán emelkedik igen meredeken. Régen csupasz térden kusztak fel rajta a búcsúsok s úgy imádkozták végig a kereszt útját.

Énekelve érkeztünk fel a tetőre. A tetőn áll a kicsi, négyszögletes Szalvátor-kápolna. Nevét Hunyadi Jánosról kapta (…) Nagyon valószínű, hogy a kápolnát is ő építtette. A hagyomány azonban Szent Istvánnak tulajdonítja. Körülnézek. Omlott fal nyomait látom és sáncokat, melyek tojásdad alakban futják körül a Kissomlyó tetejét. Az erődítésen belül köridomu házhelyek. Kerek alap. Értékes történelmi nyomokra akadhatnának itt az ásók…”

***

„Nagyobb kápolna elé érünk. (…) A kápolna előtt kőkereszt, az alfalviak emelték az első pünkösdi búcsú emlékére (…) A kereszten felírás: <<Isten, tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben.>> (…)

A kápolnát kerítés veszi körül, mostmár nem lehet akármilyen jótét léleknek csak úgy a saját szakállára megkerülni a hegyet, ha a zarándok be nem engedi a felső kapun. A zarándok kint lakik a hegyen, a kápolna melletti kis házban és az a hír járja róla, hogy koporsóban alszik, de most erősen ráncbaszedte a házatáját (…)”

***

„A hegy nyugati, meredekebb oldalán vonul le a menet. Érintjük a Szent Antal-kápolnát, melyet a tatárdulás után épített Csobot Antal páter, mert amikor a tatárok felgyujtották a templomot és a szerzeteseket a templom tetejéről dobálták a tűzbe, neki sikerült kimenekülnie a Kissomlyó oldalába.”

Andory-Aladics Zoltán: A csíksomlyói Mária-szobor, illusztráció-részlet

„A körmenet mindig megáll a forrásnál a torlódás miatt. Az első falvak már leértek, az utolsók még el sem indultak. Negyvenezer ember óriási tömeg. A nagytemplom előtt – 1804-ben építették a régi helyére – még prédikációt hallgatnak a keresztek, aztán csengetéssel szedik össze a <<keresztalját>> a legények. Minden falunak más csengettyűje és jelzése van. Azután a keresztek felvonulnak a Mária-szobor elé és búcsúzóul mélyen meghajtják a zászlókat előtte.”

A Pásztortűz idézett cikkét Andory-Aladics Zoltán (1899–1990) két felvétele illusztrálja. Andory erdőmérnöki végzettsége mellett szerzett fotográfus képesítést. 1930-ban nyitott műtermet Foto Electric néven, Csíkszeredán. Módszeresen fényképezte a csíki népi életet. Felvételeit mindenekelőtt az teszi különlegessé, hogy kezdetben a legalább 15 kilós, lemezes Linhof géppel dolgozott, ezért a helyszíni kiszállásokat mérsékelten gyakorolta. Üvegnegatív felvételeit képeslap formában is sokszorosította, amiket részben Budapesten, részben műtermében árusított. 1940 őszétől a csíkszépvízi erdőfelügyelőség vezetője, majd 1942 és 1944 között a csíkszeredai erdőigazgatóság főerdőmérnöke, valamint Csík vármegye vadászati és halászati felügyelője lett. Emellett folytatta fényképészeti tevékenységét is, és modern Leica gépeket szerzett be. Képeit, üvegnegatívjait többek között a csíkszeredai Csíki Székely Múzeum, és a budapesti Hadtörténeti Múzeum archívuma őrzi.

A fényképész halála évében, 1990-ben több száz eredeti negatív és pozitív fénykép került beleltározásra a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában, melyek Erdély 1940-es ideiglenes visszacsatolásának állítanak emléket. Az anyag egy része a szeptemberi Csíkszereda-somlyói katonai parádét, míg más felvételek Horthy Miklós kormányzó októberi erdélyi bevonulásának mozzanatait örökítik meg. Múzeumunk 1989 júniusában vásárolta meg az összesen 360 negatívot a fotográfus közvetítőjétől. Később tovább gyarapodtunk Andory-Aladics Zoltán képeslapjaival is.

Összeállította: Apor Eszter – Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár

 

Felhasznált irodalom:

Nagy Borbála: Pünkösdi búcsú Csíksomlyón. Pásztortűz XXV. évf. 4-5. szám (1939. április 1.) 209–212.

MNM Adattár, AD 5741-89

Dr. Sonnevend Imre: Megkésett nekrológ. ANDORY-ALADICS ZOLTÁNRÓL. Erdészeti Lapok 1991 CXXIX. évf. 9. sz. (1991. szeptember) 278.

Kedves Anett: A fényképész, aki körbefotózta a 20. századi Székelyföldet