A Barbaricumi Gyűjtemény különlegesebb tárgyai közé tartozik egy római területen készített, ép állapotban fennmaradt, sima felületű, zöld patinával borított bronz kéz. Hossza 12,8 cm, szélessége 5,6 cm, falvastagsága 3-7 mm. Kissé sematikusan, jobb kézfejet és alkart ábrázol csukló fölöttig. Az alja kifelé hajló, vésetten rovátkolt perem. Az alkari és csuklói rész belülről üreges a tenyér közepéig. A belső falon és alján ólomnyomok, foltokban és darabokban. A kéz tartása felemelt, tenyérrel kifelé fordított, felmutató három ujjal, ún. „eskü” tartásban. A kézen több domború ábra látható, amelyeket egybeöntöttek a kézzel. Az ábrák körvonalai a kéz felületébe mélyednek. Negatívjaikat egyenként pecsételték az öntőformába.

A zsenai Sabazios kéz több nézetből (Szabadváry Tamás rajza)

A következő szimbólumok láthatók a kézen: a hüvelykujj begyén fenyőtoboz, a tenyér tövén szembenéző kosfej, alatta balra néző kiterjesztett szárnyú sas, amely szilárd talapzaton áll; a kisujj alatt a kéz külső peremén felfelé igyekvő gyík vagy gyíkszerű állat; a hüvelykujj alatti részen csuklóbelsőnél teknős, mellette a hüvelykujjon belül, felfelé sikló kígyó, farka a kéz aljáig ér; a hüvelykujj alatti kézperemnél szárnyas hírnökpálca (caduceus), nyelének vége a kéz alján a peremig tart; a hüvelyk és mutatóujj közötti részen felfelé igyekvő béka; alatta a kéz aljáig érő hosszabb nyélre erősített tábla-forma, ami vagy hirdetőtábla (tessera) vagy zászló (vexillum), de inkább az utóbbi; a kézfejen a nagy-, gyűrűs-, és kisujj szélességében egy amphora látható.

A kezet mind önállóan, mind rúdra helyezve is föl lehetett állítani. Az üreges belsőben látható ólomnyomok eredetileg rúdra, vagy valamilyen tartóelemre való felerősítettségét mutatják.

1876-ban került elő a Krassó megyei Zsenán (ma: RO, jud. Timiş, Jena) "a vasút készítésénél". Közelebbi lelőhelye ismeretlen. Szende Béla honvédelmi miniszter adományozta a Magyar Nemzeti Múzeumnak és Hampel József tette közzé az Archaeologiai Közlemények XIII. (1879) számában (p. 72-75). Őrzési helye a múzeum Barbaricumi Gyűjteménye, leltári száma: MNM GSz 141/1876.

A kitűnő minőségű bronzplasztikai alkotás valószínűleg észak-balkáni, moesiai-thraciai területről juthatott a Barbaricum bánsági részére a római korban, vélhetőleg inkább zsákmányként és nem a kultusz terjedésével. Kevés példánya ismert a Római Birodalom területéről. Hasonló kultuszkezek az orientális Iuppiter- Dolichenus és Heliopolitanus közegeiben is előfordulnak, azonban szimbólumok nélkül. Egyik esetben sem azonosítható pontosan készíttetésük eszmei háttere, a fogadalom csak egy lehetséges változat.

A görög Dionysoshoz hasonlítható Sabazios az ókori thrák világból származó istenség volt. Kultuszának központjában ital, feltételezhetően sör állt. Megfejtetlen szimbolikájának néhány eleme, az illyr eredetű és a középpontba szintén italt helyező Domna-Domnus vallás emlékanyagán is előfordul. Az alkoholtartalmú ital központi szerepe a kultuszban egyféle lényegi átváltozás tanával állhat kapcsolatban, ami a misztériumvallások sajátja a korban.

A Sabazios kultusz Kárpát-medencei, pontosan azonosítható emlékanyaga csak a néhány ismert, 1-3. századi bronzkéz. Az istenségnek nem ismert azonosított szentélye a régióból. A bronzkéz a kultusz külsőségeinek és szimbólumainak romanizált formáját illusztrálja, a római kor előttről nem maradt hasonló emléke. 

Írta: Szabó Ádám, Magyar Nemzeti Múzeum, Régészeti Tár, Barbaricumi Gyűjtemény

Általános irodalom:

• Maarten J. Vermaseren: Corpus Cultus Iovis Sabazii (CCIS), Vol. 1.: The Hands. Études préliminaires aux religions orientales dans l'Empire romain 100/1., Leiden, Brill, 1983.