Orosháza nyugati határában került elő egy nagyon izgalmas régészeti lelőhely, melyről írott forrás ugyan nem maradt fent, de az itt végzett feltárások és sok-sok aprólékos munka végül felfedte a lelőhely titkát.
A lelőhely egy Árpád-kori település és temető, a 12-13. századra keltezhető. Eddig nincs is benne semmi különös, a feltáráskor és a leletanyag átvizsgálásakor kezdett több minden gyanússá válni. Az egyik gyanús jel a temetkezések speciális rítusa volt: a kiásott sírok hosszanti déli oldalfalába oldalüreget ástak (padmalyos sírok). A másik gyanús jel a leletanyag átvizsgálása során jelentkezett: a lelőhelyen szinte nincsenek sertéscsontok, holott az Árpád-kori táplálkozásban fontos szerepe volt a sertésnek. További furcsa dolog volt, hogy sok palack került elő a lelőhelyen, ez viszont ritka leletnek számít az Árpád-korban.
Ezen furcsa jelenségek megértésében a kutatás korai fázisában egyetlen egy kapaszkodó volt a régészek segítségére: a területről ránk maradt Böszörményestelek helynév. A böszörmények muszlimok voltak, akik már a honfoglalókkal is érkeztek a Kárpát-medencébe. Ennek fényében a 12–13.sz.-i Orosházán egy muszlim közösség telepedhetett le, és élte itt mindennapjait. Mivel a muszlimok nem esznek sertést, a sertéscsontok hiánya is ezt támasztja alá, illetve a temetkezések is erre utalnak, a sírokban a holttesteket a kiásott sír hosszanti oldalfalába vájt mélyedésbe fektették, a fejet déli irányba tájolták.
Hogy kerülnek muszlimok Orosházára? Igen fontos szerepük volt a középkorban, kereskedelmi és pénzváltó tevékenységet folyattak, de zsoldoskatonákként is feltűntek, az előbbi nyomait a területen folytatott kutatások során előkerült súlyok és mérlegek is alátámasztják. Fontosabb útvonalak találkozásánál telepedtek le: Orosházánál a délvidékre és Erdélybe vezető kereskedelmi út ágazott el a középkorban.
A lelőhely megértése szempontjából a régészek számára nagyon fontosak az itt előkerült palackok, mégpedig azért, mert erről a lelőhelyről származik a 12–13. századi eddig ismert szűk nyakú Kárpát-medencei palackok több, mint fele. A palackok nagy száma és formai változatossága alapján számos helyről kerülhettek Orosházára.
A Nemzeti Múzeum Alkalmazott Természettudományi Laboratóriumában a Várkapitányság NZrt.-vel (Rózsa Zoltán) és az Anyag- és Környezetkémiai Intézet Plazmakémiai Kutatócsoportjával (May Zoltán) együttműködésben a lelőhelyen előkerült palackok és más kerámiatípusok vizsgálatával próbáljuk megérteni azt, hogy milyen szerteágazó kapcsolatai lehettek az itt élőknek.
Vajon ezt a sok palackot a muszlim közösség hozta magával egykori lakóhelyéről (Volgai Bolgárország), vagy már amikor itt éltek, akkor szerezték be kereskedelem útján? Vagy a helyi lakosság készítette őket megrendelésre?
Komplex kérdések komplex vizsgálatokat kívánnak, ezért a kerámiákat a hagyományos régészeti módszerek mellett petrográfiai elemzéssel és induktív csatolású plazma emissziós optikai és induktív csatolású tömeg spektrometriával vizsgáltuk. A kerámiák nyersanyagai nagyon változatosak, úgy tűnik, hogy számos palack nyersanyaga idegen, vagyis a palackokat távolabbi területeken, valószínűleg több helyen gyártották. A palackok pontosabb eredetét még nyomozzuk, számos terület szóba jöhet a történelmi Gömör-Kishont vármegye területétől egészen a Balkánig, de sok munka vár még ránk.
Ezek az eredmények azért érdekesek a régészek számára, mert rávilágítanak ennek a muszlim közösségnek az igen szerteágazó gazdasági és kulturális kapcsolataira nem csak a 12–13. századi Magyar Királyság területén belül, hanem a Balkánon is.

A palackok nyersanyagáról készült mikroszkópi felvételeken jól látszik a közöttük lévő eltérés. Nagyon sokféle nyersanyagból készültek, a sokféleség alapján ezek a nyersanyagok eltérő helyekről származhatnak.

A kutatásban résztvevő lelőhely megtekinthetők a Régészeti Adatbázisban is:
Orosháza–Bónum-faluhely

Kreiter Attila - Magyar Nemzeti Múzeum, Alkalmazott Természettudományi Laboratórium