Vadaskert és vadászat kapcsolata a barokk korban

A 18. századra egy főúr udvarának reprezentatív, protokolláris részéhez tartozott a vadászat. Egyrészt kötetlenebb társas érintkezési formát biztosított, másrészt a 18. századra a ceremónia már ezen alkalmakkor is kiemelten fontos volt. A kikapcsolódásként, szórakozásból űzött vadászat a személyes kapcsolatok ápolását is szolgálta. Lehetőséget adott arra, hogy fontos politikai kérdéseket nyugodt körülmények között tárgyaljanak meg. Az arisztokrácia szórakozása az önpropagandával is összekapcsolódott, így a vadászatok alkalmat szolgáltattak a vagyon, a tekintély és a hatalom reprezentálására is. A barokk pompával, költséges, színpadszerű ünnepélyességgel megrendezett vadászatokról korabeli képi ábrázolások és írott források tudósítanak. Gyakran jöttek össze népes társaságok egy-egy főúr vendégeiként.  Ezen „mulatságok”-hoz megfelelő szállás (vadászkastély) és vadászterület (vadaskert) kellett, valamint a vadászsikert is illet garantálni. 

J. G. Prestel Vadászat a vadaskertben. MNM Grafikai Gyűjtemény

Hazánkban a török kiűzése után – főleg az ország nyugati felében – egyre több vadászkastély, vadászház és a vadászathoz, kikapcsolódáshoz kapcsolódó létesítmény épült azon főurak birtokain, akik az építés és fenntartás, valamint a pompával megrendezett vadászatok költségeit fedezni tudták. A palánkkal majd kőfallal kerített vadaskertek szinte kötelező tartozékai lettek az arisztokrácia rezidenciáinak. Ezekben tartották azokat az állatokat – elsősorban gímszarvas, dámvad és vaddisznó – amelyekre ezen alkalmakkor, „parforce” vagyis lóról és kutyákkal, vagy hajtók segítségével vadásztak.  Az eredetileg parknak nevezett vadaskertek védelmére azért fordítottak gondot, hogy megfelelő életteret és táplálékot biztosítsanak vadászzsákmányaik számára. Az ókor óta a vadaskertek legfőbb szerepe a vadászat céljaira szükséges vad tartása, óvása és tenyésztése volt. A középkortól egyre fontosabbá vált a kertek szórakozással és gyönyörködtetéssel kapcsolatos szerepe is.  Az abszolutisztikus uralkodás igénye felidézte azt az ókori felfogást, mely szerint az ember feladata a természet alakítása, létrehozva ezzel a barokk kastélykerteket és vadasparkokat, vagyis a megformált tájat. Ezek az akkori kertművészek által megalkotott nagy kiterjedésű mesterséges erdők a lovaglás, illetve a lőfegyveres vadászat kívánalmainak megfelelően, gondosan, mértani pontossággal szerkesztett és felépített részekből álltak. Több kilométer hosszan megtervezett – többnyire szabályos – úthálózatot és virtuális tengelyként szolgáló nyiladékokat hoztak létre. Kiindulópontjaikon, kereszteződéseikben, illetve végpontjaikon általában vadászkastély, templom vagy pavilon állt. Az ilyen architektonikus jellegű és mértani ábrák szerint kialakított „természeti” keretek között játszódtak le a reprezentatív főúri vadászatok, és egyéb udvari ünnepségek. A megfelelő vadászterületen kívül a nagyszámú résztvevő, valamint a lovak, a kutyák mozgatásának összhangját magába foglaló rendezvények lebonyolításához képzett főúri vadászszemélyzetre is szükség volt. Ők feleltek az előre meghatározott „haditerv” zökkenőmentes lebonyolításáért. Gondoskodniuk kellett arról is, hogy mindig elegendő mennyiségű vad álljon a főúri vadászok rendelkezésére. Ezt a tenyésztésen kívül úgy tudták elérni, hogy a vadászatra kitűzött nap előtt az állatokat egy szövetfallal és hálókkal körbekerített kisebb területre terelték majd a vadászat napján innen hajtották őket, legtöbbször kutyák segítségével a lőpavilonokban várakozó főúri puskások elé. A lőfegyveres vadásztájnak is nevezett barokk vadaskertek legismertebb hazai példái a herceg Esterházy család rezidenciái – Kismarton (Eisenstadt), Eszterháza (Fertőd), Tamási – melle kialakított vadaskertek.

Gímszarvasbika parforce vadászatának ábrázolása kováspuska lakatlemezén. MNM Fegyvergyűjtemény

Szerző: Sánta Ákos történész – főmuzeológus, MNM Modernkori Főosztály