Egy 1989-es tüntetés fényképeken – a Föld Napján 

A magyarországi környezetvédelmi mozgalom történetének a kezdete az 1970-es évekre tehető, amikor természetszerető emberek, főként pedagógusok szerveztek   természet-megfigyelő táborokat, iskolai klubokat. Az 1980-as évektől a rendszerváltásig két fő szerveződő irányzat képviselte a hazai környezetvédelmet: egyrészt a Bős-Nagymarosi vízlépcső megépítése ellen tiltakozó értelmiségi csoport, a Duna Kör akciói (jelentős számú fényképes dokumentummal rendelkezünk a Történeti Fényképtár gyűjteményében!); másrészt a helyi környezet- és természetvédelmi problémák megoldására törekvő kisebb csoportok működése. Ekkor alakultak meg a regionális szervezetek – többek között – Győrben (Reflex), Nyíregyházán (E-Misszió) és a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Zöld Köre. Ez utóbbi az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Természetvédő Klubjával és a KOKO Eszperantista Természetvédőkkel 1988-ban létrehozta a Levegő Munkacsoportot (www.levego.hu). Ők elsősorban a budapesti levegőszennyezés csökkentése érdekében léptek fel. Első jelentős, emlékezetes megmozdulásuk a Föld Napján, 1989. április 22-én a II. kerületi Mártírok útján (ma: Margit körút) tartott tüntetés volt a kerületben lakókkal, anyákkal, gyerekeikkel, biciklisekkel – a kerületi vezetés(!) és a helyi MDF (Magyar Demokrata Fórum) támogatásával. A Moszkva (ma: Széll Kálmán) térről induló – megállapíthatatlan nagyságú ‒ tömeg a Mártírok útján, a Margit hídon át vonult a Nyugati pályaudvarig papírdobozokból készített transzparensekkel, babakocsikkal, kerékpárokkal. Számos közéleti, ismert személy is csatlakozott a menethez. A rendőrök kénytelenek voltak leállítani a körút teljes forgalmát.
A korabeli meghatározó napilap-tudósítások természetesen nem a címlapon, és alig tudósítottak az akkor még egyedi megmozdulásról. A legnagyobb példányszámú Népszabadság egyáltalán nem adott hírt: kihasználva, hogy a demonstráció szombaton volt, a hétfői számba már egy kínai tüntetés képei kaptak helyet. A Magyar Hírlap az apró hírek között egy fotóval és képaláírással leginkább az európai és amerikai nagyvárosok környezetvédő tüntetéseit emelte ki. Az egyetlen, szintén csak jelzésszerű, de legalább konkrétumot is tartalmazó riport-hír (egy kép és egy képaláírás) a Népszavában jelent meg, itt viszont a Levegő Munkacsoportot meg sem említették: „Több százan gyűltek össze a Moszkva téren, hogy tiltakozzanak a főváros levegőjének szennyezése ellen.” (Népszava, 1989. április 24. Toroczkay Csaba felvétele)
A Levegő Füzetek sorozatban megjelent kötetekből tudhatunk meg többet a csoport történetéről, céljairól, tudományos kutatásaikról.
„A…levegőszennyezés a légszennyező anyagoknak – a jogszabályban meghatározott – kibocsátási határtértéket meghaladó mértékű levegőbe bocsátása, … ami veszélyezteti az emberi egészséget,…ártalmas az élőlényekre illetve az ökológiai rendszerekre, anyagi javakra, valamint csökkenti vagy akadályozza a környezet által nyújtott kikapcsolódási és más, jogszerűen igénybe vehető lehetőségek kihasználását.” (Simon Gergely: Légszennyeződés, 2004.)
Budapest területe 525 km², lakosainak a száma 1 777 911 (KSH, 2003). A 4 256 km hosszúságú fővárosi közúthálózatból, amelyen 38 000, a mellékutakon 12 000, a Duna-hidakon 60 000 átlagos egységjármű forgalommal lehet számolni naponta. (Napjainkra ezek az adatok jelentősen nőttek!) A népsűrűség és a forgalmi adatok alapján Budapest lakosságának 20%-a jelentős mértékű, 60%-a a mérsékelt és 20%-a a kisebb mértékben szennyezett környezetben él – ez mind a megengedett érték fölötti adat! (Zichler Szilvia—Ocskay Rita—Salma Imre: Budapest légszennyezésének története, 2007.)
Egyes hazai statisztikák szerint minden 17. haláleset és minden 24. rokkantság a légszennyezettség következménye.

A Történeti Fényképtár (MNM TF) gyűjteményében őrzött fotográfiák közül most ötöt mutatunk be, amelyek segítségével visszaidézhetjük a 32 évvel ezelőtti demonstráció stációit – ma már talán megmosolyogtató, kezdetleges megoldásait – a Moszkva tértől a Mártírok útján át a Margit hídig. Fejér Zoltán felvételein a tüntető anyákat és a gyerekeiket, a kerékpárosokat, a forgalomterelő rendőrt láthatjuk; Prohászka Imre lencsevégre kapta a tüntetésbe véletlen „belebotló” Mándy Iván (1918-1995) írót és a lelkesen résztvevő Gross Arnold (1929-2015) grafikusművészt is.

Az akciót szervező Levegő Munkacsoport a levegő tisztaságáért tevékenykedő egyik legfontosabb hazai szervezet, jelenleg már 128 tagszervezetet tömörítő országos szövetség, amely aktív tagja több nemzetközi szervezetnek is. Egyik legfontosabb céljuk: az állami költségvetés és adórendszer környezetvédelmi szempontú átalakítása. Ez azt jelenti, hogy többek között megszüntetnék a súlyosan környezetszennyező és egészségkárosító tevékenységek állami támogatását, adókkal terhelnék ezeket, fejlesztenék a tömegközlekedést, csökkentenék a széndioxid-kibocsátást és jelentősen növelnék a zöld felületek nagyságát a fővárosban, vidéken egyaránt.

Márai Sándor Füveskönyvében így elmélkedik a természetet romboló emberről: „Az ember, mérhetetlen gőgjében és hiúságában, hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat és büntethetetlenül lázadhat ellenök.”

A Föld Napja alkalmából jelenik meg írásunk, ezért érdemes felidézni a figyelemfelkeltő nap történetét: 1970. április 22-én Denis Hayes amerikai egyetemi hallgató mozgalmat indított el a Föld védelmében. Azóta a diákból az alternatív energiaforrások világhírű szakértője lett. Már mozgalmának megindításakor több mint 25 millió amerikai állt mögé, ma pedig szinte az egész Földre kiterjed az általa kezdeményezett mozgalom. Ezernél több szervezet vesz részt benne. A FÖLD NAPJA célja, hogy tiltakozó akciókkal hívják fel a figyelmet a környezetvédelem fontosságára. Magyarországon hivatalosan 1990 óta rendezik meg.

Hubay Miklós (1918-2011) drámaíró egy halála előtti interjúban mondta: „Ha Arany János Toldija gyönyörű egészségével idejönne most közénk, meghalna, mert nem szokott hozzá ehhez a levegőhöz!”  (https://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/a_fold_napja)

Kiscsatári Marianna
muzeológus
MNM Történeti Fényképtár