A ma 150 éve elhunyt Kubinyi Ágoston több mint negyed századon keresztül, 1843 és 1869 között állt a Magyar Nemzeti Múzeum élén. Ő volt az intézmény negyedik vezetője, de csupán a második igazgatója, hiszen előtte csak Miller Jakab Ferdinánd kapott „rendes” kinevezést, hivatalos igazgatói státuszt.

A nógrádi köznemes és vármegyei tisztviselő, aki jogász végzettségű volt – de aki már negyvenes éveit elérve alapvetően természettudósnak számított – a múzeumi vendégkönyv tanúsága szerint már gyerekkorában kapcsolatba került a múzeummal, ami aztán az egyetemi évek alatt szorosabbá vált. Erről évtizedekkel később ezt írta curriculum vitaejében: „Alig volt nyári nap, hogy legalább egy órát a füvészkertben nem tőltöttem volna, az akkor már virágzásnak indult nemzeti muzeum pedig legfőbb szenvedélyeim közé tartozván minden német, olasz vagy franczia utazót, kikkel itt ott a felsőbb körökben, hova már akkor járatos valék, találkoztam és megismerkedtem, ebbe vezetvén őket szenvedélyes cicerone voltam.” – Ma ezt úgy mondanánk: önkéntesként tárlatvezető lett. Egyetemi évei után azonban hamarosan elszakadt Pesttől és visszatért szűkebb pátriájába, Nógrádba.

Pesky József: Kubinyi Ágoston, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója
(MNM Történelmi Képcsarnok, Festménygyűjtemény)

Húsz évvel ezt követően, 1841. augusztus 6-án írták ki a Nemzeti Múzeum első igazgatói pályázatát, melyre a kiírás szerint 1842. február utolsó napjáig lehetett jelentkezni. Több mint érdekes ezek után, hogy Kubinyi Ágoston június 6-án, hónapokkal a pályázati határidő lejártát követően nyújtotta be csak kérvényét. (Az ő és mások pályázata is kérvény jellegű volt: a pályázók rövid életrajzuk után kérték, hogy a nádor nevezze őket ki az üresedésben lévő igazgatói posztra. Valamiféle szakmai koncepció felvázolásáról szó sem volt.) Minden bizonnyal Kubinyi széleskörű kapcsolatai folytán megtudhatta, hogy a nádor a határidőn belül pályázók közül senkit sem tartott alkalmasnak, illetve megfelelő jelöltnek. Sőt, végső soron maga József nádor is biztatást adhatott Kubinyinak, hogy adja be pályázatát. A természettudományok iránt különösen érdeklődő nádor számára ugyanis Kubinyi nem lehetett ismeretlen személy. Biztosan nem volt az bátyja, Ferenc, aki nagy szolgálatot tett a nádornak, amikor az 1832/36-os országgyűlésen kitartó agitációjával a húzódozó rendeket rábírta a Múzeum építéséhez és a Jankovich-gyűjtemények megszerzéséhez szükséges összeg országos megajánlásra. Olyan tény volt ez, amely komolyan latba eshetett az aspiráló Kubinyi mellett. Persze az is elképzelhető, hogy egyenesen Kubinyi Ferenc hívta fel öccsére József nádor figyelmét. Számíthatott az is, hogy Kubinyi anyagilag független volt, tehát nem voltak olyan személyes anyagi problémái, mint annak idején Miller Jakab Ferdinándnak. Ezen kívül politikai nézeteit illetően is meg lehetett vele elégedve a nádor, hiszen konzervatív-arisztokratikus beállítottságú reformpárti volt, aki Széchenyit tartotta példaképének. Mindezek mellett el lehetett tekinteni attól a tehertételtől, hogy Kubinyi evangélikus vallású, ami a bécsi udvar és a katolikus egyház körében nemtetszést válthatott ki. Mindezekkel szemben biztosra vehető volt, hogy mint tekintélyes középnemest a Múzeum fenntartói, az országgyűlési rendek megelégedéssel fogják az intézmény élén látni.

Eddig közöletlen igazgatói pályázata, folyamodványa a következőképpen szólt:

„Fenséges Császári Királyi Fő-Herczeg, Országunk Nádora,
legkegyelmesebb Uram!

Hazánk nemzeti Museumánál a’ Fő-igazgatói hivatal megürülvén, bátor vagyok annak legkegyelmesebben reám leendő ruháztatása végett Császári Királyi Fő-Herczegségedhez ezennel legmélyebb alázattal járúlni, - buzdítatván erre leginkább e’ következő tekintetből:
  A’ tudományokat a’ Pesti királyi Egyetembe végezvén, azokat már Fiatalabb koromban kedveltem, midőn pedig férfi koromba léptem, – jóllehet ugyan a’ közszolgálati pályán, jelesül Tekíntetes Nógrád Vármegyében, a’ mint ez, az / alatt ide zárt bizonyítványából ki tetszik, elébb ugyan mint Al-Jegyző, később pedig 10. évek lefolytáig mint Fő-biztos, tőlem ki telhető tellyes iparral, polgári szolgálattal vóltam elfoglalva, - ’s bátor e’ mellett a’ Nógrádi Agos. Evang. Esperességnél 1826-ik évtől ólta az Iskolák, 1836-iktól ólta pedig az Iskolák ’s egyszersmind Egyházak Felügyelői hivatalit viseltem, - azon különös vonzalmamnak azonban, mellyet a’ természet visgálata, a’ régi pénzek, ’s egyébb régiségek ösmerete eránt magamban érzettem, ugyan azon polgári ’s egyházi szolgálatim hivatása alatt is engedtem.
  Sok alkalmat nyujtottak nekem éhez édes Atyámnak a’ régi görög, római és magyar, nem külömben emlék pénzekből, úgy szinte az Ásványok, Csigák és többféle ritkaságokból öszveszerzett Gyújteményei, valamint válogatott könyveinek tára is, mellyek közt nevekedvén, vonzalmam a’ tudományok ezen ágaira nézve, némi szenvedelemmé vált. Mind e’mellett azonban,
  Távol legyen tőlem, hogy e’ részbeni törekvéseim után, magamnak tellyes tudományos miveltséget tulajdonitanék, mindazáltal szerencsés vóltam e’ részben, több tudományos testületeknek figyelmét, magamra vonni. Jelesül:
  Hazánk természet visgálóinak ’s Orvosainak a’ múlt 1841-dik évben tartatott második Nagy-Gyűlése, - a’ köz hirlapok bizonysága szerént, - Másod-elnökséggel, a’ Pesti állandó hasonló természet Visgálok tarsasága pedig szinte Másod-elnökséggel tisztelt meg. –
  Moldva Országból a’ Tassi természet búvárok egyesülete, a’ mint ez a’ // alatt ide zárt iratokbúl, ’s erre legfelsőbb helyről nyert kegyes engedelemből ki tetszik, - levelező tagnak nevezett, ’s legközelebb
 A Szász-Altenburgi természet visgálók társasága, a’ mint levelezés útján értesitettem szinte levelező tagjának nevezett.
 Mind ezek engem oda buzdítanak, hogy a’ tudományok fent érintett nemeiben magamat tovább tökélletesítsem, ’s e’ végre magamnak alkalmat, ’s e’ pályán édes hazánk szolgalatjára ’s hasznára, ujabb utat és módot szerezzek. – Ezeknél fogva, a’ legmélyebb alázatossággal esedezem Császári Királyi Fő-Herczegséged legkegyelmesebb színe előtt: méltoztatnék nem annyira eddigi csekély érdemeimre, mint vonzalmimra kegyesen tekintve, nekem a’ legkegyelmesebb Fejedelem, ’s Haza eránti buzgó törekvéseim, valamint szolgálatim hűsége bebizonyítására, további alkalmat nyujtani, ’s e’ végből a’ Magyar Nemzeti Museumnál megürült, ’s fent említett Fő-kormányzói hivatalt, legkegyelmesebben reám ruházni. Császári Királyi magas Kegyelmeibe ajánlott, hodoló legmélyebb tisztelettel maradtam. Budán Junius 6-kán 1842-ben

Császári Királyi Fő-Herczegséged Országunk Nádorának

hű ’s legalázatosabb szolgája
Kubinyi Ágoston mp.”

(MOL N24 AMN 1003/1842. Külzeten a címzés: „Fenséges Császári Királyi Fő-Herczeg Jósef Magyar Ország Nádora, és Királyi Helytartója, elébe nyujtott alázatos Folyamodása a’ bent irottnak.”)

József nádor a döntést valószínűleg Kubinyi esetleges felkérése, vagy pályázati jelentkezése időpontjában meghozta, de eredményt csak 10 hónappal később hirdetett. Ez az idő talán arra (is) szolgált, hogy a nádor az udvarral és minden fontos politikai tényezővel egyeztesse és elfogadtassa döntését. A Kubinyi Ágoston igazgatói kinevezéséről szóló leiratot a nádor 1843. április 8-án írta alá. Az ünnepélyes, és immár magyar nyelvű kinevezési oklevelet pedig április 12-én, a budai várban állította ki a nádori kancellária. 20 év után tehát ismét volt kinevezett igazgatója a Múzeumnak! A kinevezési okmány szerint az új igazgató fizetése, mely „a Múzeumi Alap pénztárából utalványozandó”, 2000 forint, azaz váltócédulákban 4000 forint volt, amelyhez ingyenes szolgálati lakás járt a Múzeum épületében. Kubinyi és beosztottjai 1845 áprilisában költözhettek be az új múzeumpalotába. Az épület északnyugati sarkán lévő 10 szobás igazgatói lakását csak ekkor foglalhatta el. Itt élt 1869. februári nyugdíjazásáig.

Kubinyi Ágoston halotti anyakönyvi bejegyzése
(Deák téri Evangélikus Egyházközség, Lelkészi Hivatal)

Ezt követően sem költözött messze szeretett múzeumától, hiszen néhány méterre, Sándor Főherceg (ma: Bródy Sándor) utca 16 sz. alatti házában lakott, ahol 1873. szeptember 19-én érte a halál. Ravatalánál, hivatalos gyászszertartásán a hazai tudományos, kulturális élet nagy számban képviseltette magát, többek közt Arany János és Gyulai Pál is ott állt a gyászolók között. A gyászbeszédet Székács József evangélikus lelkész, akadémikus tartotta. A  búcsúztatást követően a tápiószentmártoni családi sírkertben temették el a Nemzeti Múzeum egykori igazgatóját.

Szerző: Debreczeni-Droppán Béla történész, főmuzeológus