Krisztus-monogrammal díszített hagymagombos fibula Tihany-Sajkodról - Történetek a Magyar Nemzeti Múzeum Állandó Régészeti kiállításából

A Balaton festői szépségű Bázsai-öblének dél-keleti vonalát érintő Sajkod területén létesült, napjainkban is kedvelt nyaralótelepet először az 1920–1930-as évek fordulóján fedezték fel maguknak a módosabb üdülni vágyók. Az Aszófő-Sajkod térség azonban a Kr. u. 3. századtól, a római korban ugyancsak nagy népszerűségnek örvendett. Több épület nyoma és számos temetkezés került elő modern építkezések nyomvonalán. Állítólag az „aszófői strand” pionírjának tekinthető Csányi Károly (1873–1955) művészettörténész villája is római „alapokon” nyugodott. 1935 szeptemberében a mai Mályva utca egyik frissen kijelölt parcelláján újabb építkezés folyt. A telek északi felében hét, egységesen tájolt, kőlapokból összeállított sírt találtak. Csak egy sír mellékletei maradtak fent a történetünkben főszerepet kapó ruhakapcsolótűvel (latinul fibula), melyeket birtokosa 30 éven keresztül őrzött magánál, míg 1966-ban fel nem ajánlotta a leletegyüttest a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Érdekes, hogy a korabeli sajtó egyből tudomást szerzett az eseményekről:

„– (Római sírokat találtak Tihanyban.) Aszófőről jelentik: A tihanyi félsziget északnyugati részén, Tihany-Apáti fürdőtelepen ásás közben római sírokat találtak. A sarokból korsók, urnák, aranyozott fibulák, szíjcsatok, bronz-zárú és vasveretű ékszeres ládák kerültek napvilágra.” (Népszava, 63/215, 1935.09.21. (szombat), 8).

Fotó: Hagymagombos fibula Tihany-Sajkodról​

A telken kiásott sírok a késő római korba, ezen belül is a Kr. u. 4. század második felébe helyezhetőek. A sajtóban említett „ládára” a tulajdonos szintén emlékezett, melynek megtalálásakor még megvolt az általa „cédrusként” azonosított faburkolata is. Tárgyunk a római kor kései szakaszában széles körben elterjedt, ún. hagymagombos fibulák csoportjába illeszkedik. A tömegesen előforduló, kéttagú, öntött változatokkal ellentétben a jóval ritkább, kb. 20 külön elemből összeállított „lemezes” verziót képviseli. A vékony, legtöbbször aranyozott rézlemezből formált darabok tűtartó felületét és kengyelének gerincét nem kevésszer gazdag nielló berakással látták el (a felületen apró rekeszeket véstek, ebbe került a niellót képező ezüst-szulfid). A díszek geometrikus „szőnyegmintát”, növényi ornamentikát, szimbolikus „ifjú portrékat” (imagines clipeatae) jelenítettek meg. Megkerülhetetlenül fontos a tűtartó zárólemezén látható Krisztus-monogram (a görög „khi” és „rho” betűk kombinációja) felbukkanása. A hagymagombos fibulákat általánosan férfiak viselték, rendszerint „gömbökkel” lefelé, a jobb vállon, kívül hordott ruhanemű (köpeny) rögzítésére szolgáltak. A „lemezes”, gazdag kivitelű verziók reprezentatív darabok voltak. Készítésük valószínűleg a központi hatalom ellenőrzése alatt álló műhelyekben (fabricae) zajlott. Magasabb rangú tisztségviselők, hivatalnokok köréhez kapcsolhatóak, akik a megbecsült darabokat közvetett úton a császártól kapták. Elgondolkodtató, vajon a Krisztus-monogram, mely a Kr.u. 4. század végéig inkább állami jelképként funkcionált, mint vallási vonatkozásúként, ténylegesen utalhat-e viselőjének keresztény voltára? Biztos választ természetesen nem adhatunk, azonban összefüggésben lehet ezzel a sír mellékletadásának keresztény rítusra is jellemző, szegényes volta (kerámia tálacska és bögre, valamint kopott II. Iulianus caesar rézérme a Kr.u. 350-es évekből). A fibula tulajdonosát a késő római időszak Balaton-partján birtokkal rendelkező, magasabb hivatali pályát befutott személyiségének tekinthetjük, aki hozzátartozóival együtt közös sírkertben nyugodott.

Fotó: Mellékletek a Tihany-Sajkodon talált sírból

Sajkod római korának a populáris kultúrában soha nem múló emléket állított Mészáros Gyula és Bujtor István 1981-es rendezésű, kultikussá vált Pogány Madonna című egész estés filmje, melyben a névadó, Tihanyi Apátságban őrzött arany szobortöredéket valamikor a 18. század folyamán ásták ki egy római épület alapfalainál – tudhatjuk meg a történet szerint nem sokkal később áldozattá váló Somos János teremőrtől…

Szabadváry Tamás, Magyar Nemzeti Múzeum, Régészeti Tár, Római Gyűjtemény

Források
Migotti, B., Lukovičaste fibule s portremita na podrujču rimskog carstva – The Crossbow Brooches with Portraits in the Roman Empire. Zagreb 2008.
Név nélkül, – A tihanyi félszigeten római sirokat találtak. Népszava, 63/215, 1935.09.21. (szombat), 8.
Schleicher, V., Kultúrfürdő. Kulturális kölcsönhatások a Balaton térségében 1821-1960 között. Budapest 2018.
Tóth, E., Későrómai sír Tihanyból. (A lemezből készült hagymafejes fibulák tipológiájához). Folia Archaeologica 43, 1994, 127–166.