Klapka György az 1866. évi hadjáratról:
„Kiégett volna a szemem, ha… úgy múlt volna el a háború, hogy kardomat se húztam ki a hüvelyéből. Tisztában voltam vele, hogy az osztrákok az első fára felakaszthatnak, ha a kezükbe kerülök, mert hisz fegyverszünet idején törtem az országra, se én, sem csapatom nem állt a nemzetközi hadijog oltalma alatt. Mindazonáltal meg kellett kockáztatnom a vállalkozást, ha csak nem akartam egész életemben szégyenkezni.”

1866-ban, az osztrák-porosz háború előrevetülő árnyékában Kossuth, Csáky valamint Klapka tárgyalásokat kezdett az együttműködésről, a poroszokkal való tárgyalások elveiről. Csáky komoly összegeket kapott a porosz kormánytól a magyarországi szervezkedés finanszírozására, illetve egy poroszországi magyar légió felállítására. Klapka, az emigráció katonai vezető egyénisége, 1866. június 30-án érkezett Berlinbe, hogy tárgyalásokat kezdjen Bismarck német kancellárral a magyar légió felállításáról. A megalakuló légió zászlajára július 26-án Neisse-ben esküdtek fel. Július 29-én már Schillersdorfban voltak, 31-én a jablonkai szoroson át törtek be a Habsburg Birodalom területére és augusztus 3-án lépték át a magyar határt. Nagyjából a mai Turzovkáig (Szlovákia, egykor Turzófalva, Trencsén vármegye) vonultak. „ … a Moravka völgybe érkezvén ezen regényes kis folyó mellett a jobb oldalon Ruskovics falunál szállott táborba [a légió]. Augusztus 3-án hajnalban a sereg a Moravka völgyön át az esőtől elázott ösvényeken a Kárpátok csúcsait kezdé megmászni, s délután 2 órakor magyar földre tette lábát. Az érzést, mely ekkor az egész sereget elfogta, nem lehet leírni, tisztek és emberek egymás karjaiba borultak. A tábort magyar földön felütve, épen midőn a legjobb reményekkel kecsegtettük magunkat, érkezett a fegyverszünet híre.” - írta Mogyoródy Adolf ezredes Kossuthnak az eseményekről részletesen beszámoló levelében. Klapka maga így emlékezett: „Kiégett volna a szemem, ha… úgy múlt volna el a háború, hogy kardomat se húztam ki a hüvelyéből. Tisztában voltam vele, hogy az osztrákok az első fára felakaszthatnak, ha a kezükbe kerülök, mert hisz fegyverszünet idején törtem az országra, se én, sem csapatom nem állt a nemzetközi hadijog oltalma alatt. Mindazonáltal meg kellett kockáztatnom a vállalkozást, ha csak nem akartam egész életemben szégyenkezni.” Klapkának tehát ismét fegyver volt a kezében és az általa vezetett kis sereg készen állt a harcra. Augusztus 4-én vonultak vissza az őket körülvevő osztrák sereg közelsége miatt. A königgrätzi (ma Hradec Karlove, Csehország) csata utáni fegyverszüneti tárgyalások azonban a békekötés irányába haladtak Poroszország és a Habsburg Birodalom között. Elmúlt a remény arra, hogy a nemzetközi fejleményeket kihasználva Magyarországon felkelés kezdődjék, amelyet kívülről támogat az emigráció a birodalommal ellenséges kormányok anyagi segítségével létrehozott magyar légióval. A kis hadsereg katonái Bauerwitz környékén táboroztak le augusztus 8-án, s itt maradtak szeptember 30-ig, amikor hivatalosan feloszlatták a légiót. Klapka kilátástalannak ítélve a további várakozást, augusztus 14-én lemondott parancsnoki tisztéről és eltávozott. Csáky és Komáromy heves vitába keveredett több emigránssal, nem utolsó sorban Kossuthtal a kapott pénzek elszámolása kapcsán. Kossuth irataiban tulajdonképpen nagy összegek eltüntetésének vádjával illette őket, politikai döntéseiket helytelennek ítélte – a kutatások mai állása szerint – nagyrészt jogosan. A Klapka parancsnoksága nélkül maradt katonák azonban minderről akkor nem tehettek, s sokan közülük sem akkor, sem később, nem is értették igazán a viták okait. A tétlen várakozás idején Rényi György őrnagy javaslatára köszöntő emlékiratokat fogalmaztak Kossuthhoz, Csákyhoz, Klapkához. A gyakorlatozás szünetében pedig fényképezkedtek, emlékül megörökítendő együttlétüket. A légió feloszlatását, lefegyverzését, a hivatalos teendőket Mogyoródy Adolf ezredes látta el.

Fotó: A Klapka légió tisztjei, 1866 ősz. Feltehetően Möllendorf, Bauerwitz (ma: Baborow, Lengyelország), felvétele, 1866 ősz. Reprodukció ismeretlen helyen levő eredetiről. MNM Történeti Fényképtár gyűjteménye

Noha az alakulatnak nevet adó Klapka tábornok nem látható a felvételen, a már gyűjteményekben lévő képek alapján egyértelműen megállapítható, hogy az 1866-os Klapka légió résztvevőit látjuk együtt.

A több mint harminc alakos csoportképen látható katonák többségének portréja ugyanis külön-külön megtalálható a Nemzeti Múzeum és a Hadtörténeti Múzeum gyűjteményében, illetve magángyűjteményben.

A képen középen az asztal előtt, keresztbe tett lábbal ül Mogyoródy Adolf ezredes, az asztalra könyökölve sötét felső kabátban látható Vetter Antal tábornok, mellette a sötét szakállas alak Rényi György őrnagy. Az ülő sor jobb oldalán, legszélén Fejér Keresztély százados. A második, népes sorban felismerhető Gojnár György százados, Bencze Mihály főhadnagy, Szabó Gusztáv százados. A már keveredő két hátsó sorban Soldos Árpád főhadnagy, Bartha Balázs főhadnagy, ifj. Balassa Antal, Seregdy Antal és Barbieri Achilles főhadnagyok láthatók. Hátul, egy lépcső tetején, a légió zászlaját lobogtatja a zászlótartó, a trombitás pedig úgy tesz, mintha harcra hívná a jelenlévőket hangszerével. Az ablakban egy porosz tiszt nézelődik.

A Fényképtárba került fotográfia nem a hadjárattal egyidőben keletkezett, vagyis nem egykorú. Maga a fényképtárgy egy későbbi reprodukció, amelyet - reményeink szerint - egy esetleg ma is meglévő, ismeretlen helyen lappangó eredeti fotográfiáról készítettek. Olyan, egykorú eredeti fotográfiát, amely együtt ábrázolja a légió tagjait, jelenleg közgyűjteményben nem ismerünk.

A Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára nem gyűjt másolatokat, ez a fénykép azonban a szabályt erősítő kivétel. Reprodukcióként is fontos, mert együtt mutatja be a légió tisztikarát, őrzi egy talán elveszett, talán meglévő egykori fotográfia képi tartalmát. Olyan funkciója van ebben az esetben, mint egy festmény másolatának. Mindaddig, amíg nem bukkan elő az eredeti felvétel egy ránk maradt egykorú pozitívja, addig ez a reprodukció kell helyettesítse. Ezért kapott helyet a Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményében.

A reprodukció felbukkanása előtt is tudtuk, hogy készült a tiszteket együtt megörökítő fotó. A légió történetét 1901-ben feldolgozó A. Kienast említést tett olyan fényképalbumokról, amelyeket - a könyve írása idején - Csáky Tivadar gróf leszármazottai őriztek. Az egyik albumban főként a tisztikar tagjainak portréit helyezték el, míg a másik: „Légió emlék 1866” címen tizenkét csoportképet tartalmazott. A Kieneast által felsorolt tizenkét kép közül a nyolcadik kép: ”A magyar légió tisztikara Bauerwitzben (ma: Baborow, Lengyelország) a parancsnoki épület előtt” címet viselte az albumban. Minden bizonnyal több, a képen megörökített tiszt is rendelt a csoportképből magának, nem csak Csáky Tivadar gróf. Az akkor elkészített pozitívok egyikét reprodukálták tehát az 1960-70-es években, s ez került a Nemzeti Múzeumba. Sajnos, amikor megvásároltuk egy hagyaték részeként a képet, akkor már nem lehetett kideríteni, hogy pontosan mikor és hol készült a reprodukció és hol lehet az a kép, amiről készítették. Érdekes megjegyeznünk, hogy Kieneast a rendkívül kevés, szegényes és hiányos egykorú írásos dokumentum mellett a Csáky portréalbum fényképein található dedikációkat és feliratokat is forrásként használta a munkájában. Nem egy esetben csak a Csáky-levéltárban őrzött fényképalbum aláírásaiból, dedikációiból tudta kideríteni például a rangfokozatokat. Történészként ugyanolyan forrásként használta a Csáky-levéltár fotográfiáit, mint az iratokat.

A közgyűjteményekben és magángyűjteményekben található egyéni portrékon hasonló öltözetben, pózban láthatóak a légió tagjai. A fényképész által jelzett, eredeti albumin vizitkártya portrék alapján feltételezzük, a csoportképet is Möllendorf, a helybéli fotográfus készítette.

Lengyel Beatrix

Irodalom:
Az írás bővebb változata a Történeti Fényképtár újszerzeményeit bemutató, 2007-ben megjelent nemzeti múzeumi kiadványban jelent meg.
Farkas Katalin: Magyar függetlenségi törekvések 1859-1867: a Csáky-Komáromy-féle szervezkedés. PhD disszertáció kézirata.
Kienast, A: Die Legion Klapka. Wien, 1900.
Lengyel Tamás: Klapka György emlékiratai és emigrációs működése. Budapest, 1936.
Scherr-Thoss gróf: Emlékezés múltamra. In: Budapesti Szemle 1881. 27-28. szám
Szénássy Zoltán: Klapka György. 2. kiadás Pozsony, Madách Kiadó, 1992.