A mai alkalommal egy nagyon különleges díszítésű kora vaskori (~ i.e. 550-450) agyag pecsétlőt vizsgálunk meg, amely egy útépítéshez kapcsolódó régészeti kutatómunka alkalmával, Bátaszék–Körtvélyes-dűlőn került elő. A pecsétlő előlapján két stilizált, szárnyas mitológiai állat (griff) látható, hátoldalának közepéhez mintegy 1 cm vastag, négyzetes fogóbütyök illeszkedik. A Dunántúl kora vaskorát kitöltő Hallstatt-kultúrában nincs párhuzama ennek a tárgynak, formailag leginkább az Alföld szkíta kori emlékanyagának egyik vezérleleteként számon tartott agyag pecsétlőkkel rokonítható. A test vagy a ruhaszövetek díszítésére használt pecsétlők ugyanakkor lényegesen kisebbek és rendszerint geometrikus mintával (koncentrikus körökkel vagy spirál-, esetleg meander motívumokkal) díszítettek, a bátaszéki pecsétlőn ábrázolt lények viszont egyértelműen oroszlán testtel és sasszárnyakkal ábrázolt griffek, egy felnőtt példány a kicsinyével.

1. kép: Griffes pecsétlő Bátaszékről

Ez az ősi, mezopotámiai eredetű mitikus, képzeletbeli lény rettegett állat volt: az oroszlán az állatok királya, a sas pedig a levegőt uralja, így egy olyan lény jött létre, mely mind a szárazföldi, mind a repülő állatok uralkodójává vált. Ez a különleges ábrázolás gyorsan meghonosodott más kultúrákban is. Ugyanakkor a motívumvándorlás állomásai viszonylag nagy pontossággal megrajzolhatók a többé-kevésbé kötött képvilág részletei alapján. A griff testének eleje rendszerint sas, hátulja pedig oroszlán; jellegzetes kampós csőre (ebből ered a neve, görögül a γρύψ, grū́ps kampós csőrt/orrot jelent), hegyes füle és erőteljes karmai vannak.

A bátaszéki pecsétlőn látható griff-motívum a szkíta miliőben, különösen a Fekete-tenger északi partvidékén közkedvelt ábrázolás, görög hatásokat sejtető Kr.e. 5. századra keltezhető sajátságos változat. Nagyon fontos körülmény, hogy a tárgy formáján túlmenően maga a díszítés is idegen a helyi Hallstatt-kultúrában. Ez a pecsétlő tehát egyértelműen különleges és idegen tárgy a régióban. Ez a körülmény arra ösztönzött minket, hogy kiderítsük a pecsétlő valóban idegen származású-e. Bátaszék azért is érdekes régészeti szempontból, mert beleesik abba a Duna menti sávba, amelyben kimutatható a nyugati kapcsolatrendszerbe ágyazott, letelepült vaskori (Hallstatt) közösségek és a keleti (szkíta) népesség közötti érintkezés, amelyről már egy másik alkalommal is beszámoltunk.

A pecsétlő eredetének meghatározása érdekében a Nemzeti Múzeum Alkalmazott Természettudományi Laboratóriumában petrográfiai vizsgálatsorozattal összehasonlítottuk a pecsétlő anyagának összetételét a lelőhelyen vett agyagmintával és a lelőhelyről származó vaskori kerámiákkal. A pecsétlő nyersanyaga nagyon finomszemcsés, melyben granitoid törmelék figyelhető meg, illetve a gránit ásványai (kvarc, ortoklász, plagioklász és biotit). A pecsételő kompakt (tömött) nyersanyaga alapján a készítője finomíthatta a nyersanyagot (pl. tisztítással, iszapolással), majd pedig granitoid törmelékkel soványította. A lelőhelyhez legközelebb gránit a felszínen a Mecsek hegységtől délkeletre húzódó Geresdi-dombság területén (Mórágyi-rög) fordul elő. A lelőhelyen találtunk olyan folyóhordalékot, amely granitoid törmeléket tartalmazott, ez egyértelműen hasonlít a pecsétlőben megfigyelt granitoid törmelékre. A Mórágyi-rögtől Bátaszék irányába a Lajvér patak folyik, így feltételezhető, hogy a patak egykori hordalékát használták soványításra.

2. kép. A pecsétlő nagyon finom nyersanyaga (a bal oldali képeken látható, hogy a nagyobb kőzettörmeléket milyen apró szemcsék veszik körül) arra utal, hogy a készítő gondosan választotta ki a nyersanyagot. A granitoid törmelékek (nagy szemcsék) árulják el, hogy ezt a különleges pecsétlőt itt készítették.

Az összetétel-elemzésből tehát kiderült, hogy a pecsétlőt biztosan helyben készítették. A vizsgálat rávilágított arra, hogy bár a pecsétlőt készítő személy lehetett helyi mester, a griffes díszítés kapcsolatrendszere miatt feltétlenül ismernie kellett a keleti eredetű motívum főbb ismertetőjegyeit és jelentését. Ez a pecsétlő azonban jóval nagyobb, mint a test vagy szövetek díszítésére használt pecsétlők, így továbbra is kérdéses, hogy mire használhatták.

Írta: Kreiter Attila, Czifra Szabolcs

Fedezd fel a bátaszéki lelőhelyet az MNM Régészeti Adatbázisában is!