Badacsony az ország egyik legismertebb és legvarázslatosabb hegye, egyben rendkívül népszerű kirándulóhely, amit egyszerre jellemez a minőségi borokat termő szőlővel borított hegy Balatonnal kiegészülő fenséges látványa és a hely képzőművészeti és irodalomtörténeti emlékei Mindezek mellett még az 1956-os forradalom és szabadságharchoz közvetlenül kötődő emlékei is vannak a hegynek. Mivel nem igazán közismert a történet, így október 23-a előtt talán nem árt felidéznünk.

Családi visszaemlékezések szerint Nagy Imre, – az 1945-ös földosztó miniszter és az 1953-as, több szempontból is élhetőbb hétköznapokat hozó kormányfő – és a badacsonyi szőlősgazda, Zabó János 1956 tavaszán találkozott először Hévízen. A közös katonaemlékek felelevenítése után Nagy Imre baráti meghívást kapott Badacsonyba. A nyári látogatást a szüretre szóló újabb meghívás követte.

A Rákosi által a miniszterelnöki székből 1955-ben menesztett Nagy Imre két infarktuson túl, 1956 nyarára fizikailag és szellemileg is összeszedte magát. A 60. életévét betöltött politikus végre élvezni kezdte a gondtalan életet, amikor 1956. október 22-e reggelén Budapestről felségével és fiúunokájával megérkezett Badacsonyba. Ott abban az évben épp aznap kezdődött a szüret. Az ebédnél jelen lévő Kotnyek Antal fotográfus megörökítette a jó kedvűnek és gondatlannak tűnő vendég arcvonásait, élete utolsó nyugodt napját és a délutáni sétát a szőlők között, beszélgetéseit a helyiekkel. Nagy Imre este hazatért Budapestre, majd másnap kitört a forradalom; a történet innentől kezdve már közismert. A forradalom leverését követően Nagy Imrét a szovjetek előbb letartóztatták, majd a romániai Snagovban őrizték, végül átadták az általuk hatalomra segített Kádár Jánosnak, aki előre kialakított koncepció alapján, tudatos szervezkedéssel és ellenforradalmat szító politikával vádolta meg Nagy Imrét, akit a vérbíróság halálra is ítélt, amit 1958. június 16-án végre is hajtottak.

Kotnyek Antal fotói a Képes7–ből

A badacsonyi szüret emléke a per során mindvégig háttérben maradt, pedig a fényképek bizonyíthatták volna, hogy Nagy nem tartózkodott Budapesten közvetlenül a forradalom kitörése előtt. Végül 33 évig kellett várni a fotónegatív előhívására, a szüreti ebéd archív képei csak 1989. június 17-én jelenhettek meg először a Képes 7 című családi magazinban, addig Kotnyek Antal egy N betűvel ellátott fémtokban őrizte azt.

A badacsonyi szőlők között azonban merült feledésbe a történelmi látogatás emléke, a tősgyökeres helyi borosgazdák őrizték magukban. A rendszerváltáskor a badacsonytomaji önkormányzat kezdeményezésére, a család támogatásával a az egykori szüreti ebéd helyszínén, a hegyen álló Zabó-présház falán márvány emléktáblát avattak 1990. október 22-én. Az ünnepségen ott volt a mártír miniszterelnök lánya, Nagy Erzsébet, valamint Zalaba Gyuláné Zabó Gizella, a vendégadó gazda lánya, aki gyerekként volt részese az eseménynek. Ez volt a negyedikként felállított Nagy Imre emlékjel az országban, a kaposvári szülőház, a halálos ítéletet kimondó budapesti Fő utcai bírósági épület és Nagy Imre Orsó utcai volt lakása után.

Az eredeti emléktábla a présház falán

Évekkel később a présház gazdát cserélt, az épület megközelíthetősége egyre nehezebbé vált, majd megszűnt, ezért Zabó János unokája, Siposné Zabó Anna a Kisfaludy- és a Szegedy Róza ház közelében fekvő szőlőjében, a hegyre felvezető út tőszomszédságában, a szőlősorok között állított fel a Nagy Imre Társasággal közösen egy bazalt emlékkövet 2006-ban. Az azóta itt zajló megemlékezés alkotja a Badacsonytomaji Önkormányzat, a Sipos Borház és a Nagy Imre Társaság október 23-i megemlékezésének központi helyszínét.

Zabó Anna, az unoka

Az új emlékkő

Időközben egy új kezdeményezéssel bővült az emlékezés, Káloczi Kálmán, akkori polgármester és Rezsuta István egykori internált 1997-ben kezdeményezték egy emléktúra megtartását, amit napjainkig minden év október közepén Nagy Imre-emléktúra néven szervez meg a Nagy Imre Társaság. A túra nemcsak az emlékkövet, hanem tovább haladva a hegyen felfelé a régi bazaltbánya sziklafalai alatt megbúvó egykori rabtábor maradványait is (helyi szóhasználattal rabszállás), a bányászkeresztet, és az Udvardi Erzsébet oltárképével díszített Szent István kápolnát, valamint Badacsonytomaj temetőjét is érinti. Nem igazán közismert, hogy 1949-től kényszermunkára hoztak politikai okokból internált embereket  az egykori kőbányába dolgozni. A rabtábort 1953-ban Nagy Imre rendelete nyomán felszámolták, az ország többi ilyen jellegű táborával együtt, köztük a hírhedt Recskivel együtt. A bazaltbányát a következő évben is szüntették meg . Ennek állítottak emléket egy fa gyökereinél elhelyezett emléktáblával 2004-ben. A tomaji temetőt pedig azért keresik fel a túra résztvevői, mert az 1956-os forradalomhoz kötődően itt nyugszik Varga Imre helyi fiatalember, aki az október 25-i budapesti harcokban vesztette életét.

A 2016-os emlékszüretre készített egyedi címke

Kilátás a dűlőből

A munkatáborra emlékező tábla

Meghívó egy másik szüretre, 1954-ből. Ekkor Nagy Imre még miniszterelnök, korabeli szóhasználattal a minisztertanács elnöke. (MNM Kisnyomtatvány Gyűjtemények)

Szerző: Balahó Zoltán történész-főmuzeológus, Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Tár