103 évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el a dualizmus korának ismert politikusa, Khuen-Héderváry Károly gróf, aki nemcsak a magyar, hanem a horvát történelem egyik legnevesebb és egyben legvitatottabb személye. A horvátok szerint túlságosan magyarbarát volt, a magyarok szerint pedig a horvát nemzeti törekvésekkel szemben volt túl engedékeny. Izgalmas személyisége ellenére életével viszonylag kevés tudományos mű foglalkozott eddig. A Nemzeti Múzeum Ars et Virtus. Horvátország – Magyarország. 800 év közös kulturális öröksége című virtuális kiállítása is emléket állít alakjának.

Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök, MTA tag. MNM TF Leltári szám: 224-1933

Khuen-Héderváry Károly gróf 1849. május 23-án született, egyes életrajzírók szerint a sziléziai Gräfenbergben (ma Lázně Jeseník), mások szerint a szlavóniai Nuštar-ban (ma Berzétemonostor), ahol a családi birtokok központja volt az 1650-es évektől egészen a II. világháború végéig. Édesapja belási Khuen Antal (1817–1886) gróf, édesanyja Izdenczi Angelika (1823–1894) bárónő. Az utolsó Viczay gróf, Viczay Héder végakaratának megfelelően Károly engedélyt kapott a Khuen-Héderváry kettős név viselésére, előnevét pedig hédervárira cserélte, így ő lett az első Khuen-Héderváry gróf.

Károly pécsi és pesti középiskolai tanulmányai után Zágrábban folytatta jogtudományi stúdiumait. Politikai karrierjét 1875-ben kezdte a Szabadelvű Párt tagjaként, így került Győr képviselőjeként az országgyűlésbe. 1882-ben főispáni kinevezést kapott Győr vármegyében, ahol egy évvel később, 1883-ban hatalmas árvíz pusztított. A mentési munkálatok szervezésében, koordinálásában, majd a helyreállítás kidolgozásában oroszlánrésze volt Khuen-Hédervárynak. Nagy szerepet játszott az 1884 júniusában átadott vízvezeték megépítésében is, ami a város tiszta vízzel történő ellátást biztosította. Rövid főispánsága után 1883-ban horvát bánná nevezték ki. Ezt a tisztségét 1903-ig látta el. Két alkalommal – 1903. június 27. és 1903. november 3. között, valamint 1910. január 17. és 1912. április 22. között – magyar miniszterelnök. A Szabadelvű Párt 1906-os feloszlatása után a Nemzeti Munkapárt egyik megalapítója volt. 1915-től az MTA rendes tagja. Budapesten hunyt el 1918. február 16-án.

1880. szeptember 6-án kötött házasságot Teleki Margit grófnővel (1860–1922), aki Zágrábban leánynevelő intézetet alapított, ahol saját költségén minden vármegyéből egy-egy árva leányt taníttatott. A Zágrábi Hölgyek Társaságának alapító tagja és elnöke, valamint a magyarországi Vörös Kereszt zágrábi osztályának elnökeként fontos karitatív tevékenységet látott el Horvátországban. Házasságukból két fiú született: Sándor (1881–1946) és ifjabb Károly (1888–1960). Mivel mindkét gyermekük  fiú utód  nélkül hunyt el, így a család férfi ága kihalt.

A berzétemonostori Khuen-Belasi kastély tervrajza. Magyar Építészeti Múzeum, Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ, Budapest, Tudományos Irattár, Lymbus, Möller István-hagyaték K1783

Báni kinevezését Horvátországban magyarellenes hangulat és rengeteg zavargás előzte meg. Pejácsevich László gróf lemondása után találgatások kezdődtek arról, hogy magyar vagy horvát nemzetiségű ember veszi-e át a báni tisztséget. A két jelölt Joszipovich Imre és Khuen-Héderváry Károly volt, végül Tisza Kálmán miniszterelnök támogatásával Khuen-Héderváry kapta meg a báni kinevezést, amelyet Magyarországon túl korainak tartottak, mivel Károly ekkor még csak 34 éves volt. Zágrábban elnevezték „téli bánnak”, aki csak egy télen fog kormányozni, végül 20 évig ült a báni székben. Amikor megszilárdította a hatalmát, a horvátok autokratikus módszerekkel kormányzó bánnak titulálták, a magyarok pedig erőskezű embernek nevezték, aki pacifikálta Horvátországot. Zágrábban azért bírálták, mert Pest embereként magyarosítást folytat, Budapesten pedig azért, mert semmit sem tesz, hogy megakadályozza a szlavóniai magyarok asszimilációját, továbbá, hogy a horvát államiságot hirdetőkkel és a magyar nemzeti eszme ellenzőivel vette magát körül. Josip Pliverić (1847–1907) személye váltotta ki a magyar politikai körökben és a sajtóban az elégedetlenséget, aki a bán egyik legközelebbi munkatársa lett, Pliverić volt a horvát állami eszme kidolgozója és népszerűsítője. A zágrábi egyetem jogászprofesszoraként megalapította a horvát államjog doktrínáját, azt állítva, hogy a kiegyezési törvény alapján Magyarország és Horvátország reáluniót alkot, ellenezve az egységes magyar állam eszméjét. A horvát kérdésről kifejtett véleménye rendszerint a magyar képviselők heves ellenreakcióit váltotta ki, pedig Pliverić Khuen-Héderváry Nemzeti Pártjának a képviselője volt, vagyis magyarbarát politikát folytatott. A Nemzeti Párton belül bekövetkezett szakadás után – mely Pliverić belépésének volt köszönhető – több neves régi unionista kilépett a pártból és a jogpártiakkal, valamint a magyar kormánnyal együttműködve próbálta – sikertelenül – megdönteni a bán hatalmát.

A magyarok és a horvátok abban az egyben egyetértettek, miszerint Khuen-Héderváry a „király embere”. Valóban I. Ferenc József császár és király bizalmasa volt, de emellett végrehajtotta a hatályos törvények előírásait is, jól példázza ezt, amikor szembeszállt a magyar miniszterelnökkel, ha úgy ítélte meg, hogy sérültek a horvátok kiegyezéssel garantált jogai.

A Khuen-Héderváry kastély Héderváron. Zempléni Múzeum, Képeslap Gyűjtemény, leltári szám: 76479

Rendkívül ügyes politikus volt, átvette a Nemzeti Párt irányítását, megnyerte a horvátországi szerbeket, ezzel stabil kormányt biztosítva magának. A horvátországi szerbek a bán segítségével megakadályozták a horvát nemzeti eszmék kibontakoztatását, a bán pedig cserébe biztos szavazóbázist kapott. Miután távozott a báni székből, a szerbek nem támogatták a parlamentben. Egész pályafutása során bizalmatlanságnak és bírálatoknak volt kitéve legfőképp Horvátországban, annak ellenére, hogy modernizálta az országot, kiépítette az igazságszolgáltatási és közigazgatási rendszerét, fejlesztette a gazdaságát és a kulturális fejlődését is elősegítette. Amint elhagyta Zágrábot, horvátországi pártja ellenzékbe került, majd megszűnt, a horvátok pedig egyre inkább eltávolodtak Magyarországtól, és szövetkezni kezdtek a szerbekkel egy délszláv állam létrehozása érdekében.

A Khuen-Héderváry kastély Héderváron. Zempléni Múzeum, Képeslap Gyűjtemény, leltári szám: 76479

Khuen-Héderváry Horvátországot ugyanúgy hazájának tartotta, mint Magyarországot és az Osztrák-Magyar Monarchiát, beszélt horvátul, rengeteg horvát barátja volt. Bajza József A horvát kérdés című munkájában Khuen-Héderváry grófot „az utóbbi ötven év legnagyobb horvát politikusának” nevezte.

Írta: Pásztor Katalin - Magyar Nemzeti Múzeum

Felhasznált irodalom:

• Heka László: Khuen-Héderváry Károly horvát bán és magyar miniszterelnök a horvátok szemében. Acta Universitatis Szegediensis: acta juridica et politica, (6) 1. Szeged, 2016. 45–58.
• Bajza József: A horvát kérdés. Válogatott tanulmányok. Budapest, 1941.
• Torma Attila: Győr vármegye főispánjai. Győr, 2017.
• Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 6. kötet.  /Megtekintés 2021. 02. 06./