125 éve, január 23-án született a könyvtár- és múzeumalapító gróf Széchényi Ferenc ükunokája, az egyik legismertebb magyar vadász, gróf Széchenyi Zsigmond. Gyermekkora óta dédelgetett álma volt a Föld állatainak megismerése. Rajongott a térképekért, melyeken berajzolta tervezett útvonalait.

Az ifjú vadász a sárpentelei kastély udvarán íjjal céloz (Fotó: Czakó Ferenc, 1909) MNM Történeti Fényképtár

1920–1921 között Münchenben, Stuttgartban, majd 1922–1923-ig Oxfordban és Cambridge-ben bővítette nyelvtudását és zoológiai ismereteit. 1924-től a Somogy megyei Kőröshegyen gazdálkodott. Itteni birtokán és a Bakonyban, a Vértesben főként szarvasra, Erdélyben (legtöbbször Dédabisztrán) szarvasra, medvére, őzbakra, vaddisznóra vadászott. Évről évre visszajárt Tirolba zergére és fajdfélékre, ellátogatott Skóciába hófajdra, Olaszországban kőszáli kecskét hozott terítékre. 1936-ban kötött házasságot Stella Crowtherrel, fiuk Péter 1939-ben született Londonban. Gyermekkori álmait nem adta fel, 1927 tavaszán indult első afrikai állatgyűjtő és vadászexpedíciójára. Kelet-Szudán alig ismert része, az abesszin határig nyúló terület volt utazásának célja. Ezután egymást érték a szebbnél szebb és eredményesebb Afrika-expedíciók! 1928-ban, 1929-ben, 1932-ben, 1933-ban, 1934-ben, 1935-ben és 1938-ben is eljutott a kontinensre. Vadászott Egyiptomban, Líbiában, Szudánban, Tanzániában és Ugandában, ahol többek között elefántot, leopárdot, oroszlánt, kafferbivalyt, orrszarvút, impalát, nagykudut zsákmányolt. Ő ejtette el magyar vadászként a legnagyobb elefántagyar-párt: súlyuk 133 és ½ (60,55 kg), illetve 134 és ½ font (61,01 kg) volt. 1935-ben lőtte világrekord addaxát. 1935-ben Alaszkában, míg két évvel később Indiában vadászott. Számos könyvét a vadászatok leírása mellett kiváló humora, útleírásai és a kultúrtörténeti fejezetek is nagyon népszerűvé tették idehaza és külföldön egyaránt. Első könyve a Csui!... megjelenésével egyszeriben kedvelt íróvá vált, ennek következtében későbbi egzotikus vadászatain már úgy vezette (vadász)naplóit, hogy alkalmasak legyenek a könyvkiadás előkészítésére. Későbbi afrikai, alaszkai, indiai élményeit, éles megfigyeléseit és a korban kiválónak, sok esetben egyedinek számító fotóit így számos könyvben használhatta fel.

Csui terítéken (1929) MNM Történeti Fényképtár

Széchenyi Zsigmond Csui!... című könyvét dedikálja (1931), MNM Történeti Fényképtár

Gyarapodó trófeagyűjteményébe például Afrika 130 féle nagyvadja közül 80 félét sikerült összegyűjtenie, amelyek között ritkaságok is akadtak. 1944-ben Budapest ostroma alatt Istenhegyi úti villája teljesen kiégett, páratlan gyűjteménye sajnálatos módon megsemmisült. 1947-től az Országos Erdészeti Központ vadászati felügyelője, dolgozott a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban. Az ötvenes években a politikai változások őt sem kímélték: megjárta az Andrássy út 60-at, és a hortobágyi kitelepítést. 1952–53-ig Sopronkőhidán raboskodott. Baráti segítséggel munkához jutott a keszthelyi Helikon Múzeumban, ahol elkészítette a vadászati irodalom szakbibliográfiát. Itt ismerkedett meg második feleségével, Hertelendy Margittal. A Rákosi-korszak után visszajöhettek a fővárosba.

Feleségével, Hertelendy Margittal Gemencen, 1964. szeptember (Magángyűjtemény)

1950-es évek második felétől ismét kiadták könyveit, felesége rábeszélésére írta meg hazai vadászati élményeit. Így születtek meg Ahogy elkezdődött… és Ünnepnapok című könyvei, a magyar vadászirodalom máig legolvasottabb művei. Élete utolsó éveiben a hatalom is kihasználta afrikai tapasztalatait. 1960-ban jutott el újra Kelet-Afrikába. Az út célja a Magyar Nemzeti Múzeum 1956-ban elpusztult Afrika-kiállítás anyagának pótlása volt. 1964-ben utazott utoljára, kilencedik alkalommal Afrikába, erre az útra felesége is elkísérte. A Természettudományi Múzeum részére gyűjtöttek nagyvadat az új Afrika-kiállítás számára.

Páratlan vadászkönyv gyűjteménye a Magyar Természettudományi Múzeumba került. (Fotó: Sánta Ákos)

Élete utolsó éveiben elismerték munkásságát, személyét közmegbecsülés övezte. 1967-ben, közvetlenül a Denaturált Afrika című könyve kéziratának leadása után hunyt el. Generációk nőttek fel úgy, hogy a távoli tájakat az ő leírásai alapján ismerték meg. 

Ajánlott irodalom:

• Gyorgyevics Tamás: Széchenyi Zsigmond élete. 2. bővített kiadás, Budapest, 2021.
• Bányai Balázs-Sánta Ákos: Vadászok és vadászatok Fejér megyében. Székesfehérvár, 2019.

Szerző: Sánta Ákos, MNM Modernkori Főosztály