Az 1848-as magyar forradalom egykorú művészeti emlékeit többnyire valamely grafikai technikával (akvarell, rézmetszet, litográfia) alkották meg, ezért igen kevés, a témára vonatkozó olajfestményt ismerünk. Közülük is messze kimagaslik kvalitásával Borsos József festménye, a Nemzetőr, amely kép szerepel szinte minden, a forradalommal foglalkozó kiadványban és kiállításban. A forradalom és szabadságharc másfél éve alatt, a sűrű események közepette kevés lehetőség állt a művészek és a mecénások rendelkezésére, hogy nívós műalkotásokat hozzanak létre. Ismerünk néhány miniszteri portrét Barabás Miklóstól (Széchenyi István, Eötvös József), számos csataábrázolást Than Mórtól, de olyan alkotást, melyben ilyen szimbolikusan fejeződik ki a forradalomban megnyilvánuló, a nemzetért önkéntes áldozatot hozó polgári erény, Borsos Nemzetőrén kívül nem ismerünk. Pedig az 1840-es években már Bécsben élő festőnek inkább a császári és királyi udvarhoz hű, arisztokrata körökkel volt kapcsolata, mint a magyar nemesi ellenállókkal.

Borsos József 1821-ben született Veszprémben. Apja a reformkor neves személyisége, Borsos Márton ügyvéd, újságíró és lapkiadó volt, aki elbeszéléseket és verseket is írt, sőt műkedvelő festőként elkészítette Kisfaludy Sándor arcképét is. Az általa szerkesztett lapok közül a legfontosabb a forradalom alatt megjelenő egyetlen konzervatív sajtóorgánum, a Budapesti Híradó volt. Az ifjú Borsos 13 évesen iratkozott be Landau Lénárd pesti rajztanodájába, majd a neves pesti festődinasztia tagjánál, Schoefft Józsefnél tanulta ki a festészet alapjait. 1837-ben apja lapjában megjelent egy festményének (Psyché ajándéka) litografált reprodukciója. Ugyanebben az évben másolatokat készített Dorffmaister Istvánnak a mohácsi püspöki palotában lévő, II. Lajost és a mohácsi csatát ábrázoló festményeiről. 1840-ben Borsos beiratkozott a bécsi Képzőművészeti Akadémiára, ahol Leopold Kupelwieser osztályában tanult. Ettől kezdve húsz éven keresztül Bécsben élt és dolgozott, többnyire csak a nyarak egy részét töltötte Magyarországon. Két év után otthagyta az akadémiát Ferdinand Georg Waldmüller jóval modernebb stílusú magániskolájában képezte tovább magát. Ebben az időszakban már rendszeresen küldött műveket a Pesti Műegylet kiállításaira és a bécsi akadémiai tárlatoknak is gyakori résztvevőjévé vált. Az 1840-es évek közepére már keresett arcképfestőnek tartották, aki olyan arisztokrata családokkal került kapcsolatba portrémegrendeléseik által, mint az Andrássy, Bethlen, Pálffy, Szirmay és Imrédy családok. A jellemábrázolásban és a környezet anyagszerűségének virtuóz megfestésében bár felülmúlta kicsit idősebb pályatársát, Barabás Miklóst, a pesti művészeti közéletben mégse tudta megingatni annak kétség kívüli elsőségét. Így főleg a Bécsben tartózkodó műértő nemesek voltak mecénásai. A másik Borsoshoz közel álló festészeti műfaj az életkép-festészet volt, ezen belül is főleg a rokokó stílusú szalonzsánerek. Ezeken a képeken már kevésbé a biedermeier világ édeskés, moralizáló témái (Csábítás, Anyai gond, Szőlőárus lány), hanem a polgári és arisztokrata otthonok jellegzetes alakjai és eseményei kaptak helyet. Borsos ezen képein megjelenik egy francia rokokó festészetből érkező elem, a frivolitás (Lányok bál után), amely miatt számos moralizáló bírálat is érte festményeit. A bécsi évek alatt szoros barátságba került Karl August von Pettenkofennel, akivel közös műtermet is béreltek. 1848-ban közösen készítették el azt a feliratában Batthyány Lajos miniszterelnöknek ajánlott nagyméretű litográfiát, amely az első magyar népképviseleti országgyűlés megnyitását ábrázolta 1848. július 5-én a pesti Redout épületében. A kortárs eseményábrázolásnak ez a nagyszerű példája a résztvevő képviselők portrészerűen azonosítható alakjaival az 1848-as forradalom legnívósabb grafikai ábrázolásai közé tartozik. Borsosnak komoly szerepe lehetett abban, hogy Pettenkofen később Magyarországon telepedett le, megalapozva ezzel a későbbi Szolnoki Festőiskolát. 1861-ben Borsos pályája új irányba fordult: hazaköltözött Bécsből Pestre és Doktor Alberttel társulva sikeres fényképészeti vállalkozásba kezdett. Ebben az időben felhagyott a festészettel és jól menő klientúrát épített ki fotóműtermében. Jövedelmező vállalkozásából 1865-ben megvásárolta a budai Szép Juhászné fogadót és miután 1877-ben végleg felhagyott a fényképezéssel, élete utolsó öt évét ide költözve, a művészi világtól messze kerülve, vendéglősként élte le.

Borsos József – August von Pettenkofen: Az első magyar népképviseleti országgyűlés megnyitása Pesten, 1848. július 5-én, 1848, papír, litográfia; 62,6 x 73 cm, Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok ltsz.: 55.753.

A szignatúrája szerint 1848-ban készült Nemzetőr című képen egy középkorú, szakállas férfit látunk, aki egy vörös bélésű köpennyel letakart széken ül egyenes testtartással. Kesztyűs bal kezével tartja két lába közé állított kardját, melynek markolatára támaszkodik másik, levetett kesztyűt tartó keze. Öltözete igen egyszerű, polgári viselet: gombos krém színű felöltő, a nyaknál kilátszó fehér ing és fekete nyakkendő. Az ábrázolt személy nemzetőri mivoltára a bal karján lévő piros-fehér-zöld színű karszalag utal. A tudatosan puritán környezetben egyéb tárgy nem látható és a háttérben homályosan kivehető, barna drapériával félig borított oszloplábazat sem utal semmilyenen konkrét helyszínre. Az egyszerű ikonográfiai elrendezéshez viszont virtuóz festésmód járul. Borsos ecsetje tobzódott az különböző anyagok (gombok, bársony, vászon, bőr, fém) anyagszerű megfestésében és valószerű visszaadásában. A barna különböző meleg tónusú árnyalatai uralják a képet és a finom árnyékok megfestése a környezet érzékeltetése nélkül is plasztikussá teszik az alakot. A háromnegyed-profilban ábrázolt arc pontos és karakteres megfestése arra enged következtetni, hogy nem ideálképet, hanem egy konkrét személy arcképét látjuk. E kitűnő minőségű portréfestmény talán azért is ragadja meg szemlélői figyelmét, mert a mai napig nem sikerült meggyőzően azonosítani az ábrázolt személyt. A Nemzeti Múzeum 1902-ben Zitterbarth Károly portréjaként vásárolta meg a képet, majd az ismeretlen név helyett hamarosan már Zitterberth Mátyás pesti építészt látták benne. Később azonban meggyőzően igazolódott, hogy Borsos egy másik festményen örökítette meg az építész alakját. A két háború között Lázár Béla felvetésére Rottenbiller Lipótnak, a Közcsendi Bizottmány elnökének és Pest 1848-as polgármesterének tartották. Mivel más arcképeivel való összehasonlítás alapján nem igazolható e feltevés, továbbra sem ismerjük a Nemzetőr ábrázoltját. 1848-ban Pest-Budán közel 7000 nemzetőr teljesített szolgálatot, akik egy része búzavirágkék posztóból készült nemzetőri egyenruhában, másik része viszont csak nemzeti színű karszalaggal, polgári ruhában látta el feladatát. A portré megrendelőjének elég gazdagnak kellett lenni ahhoz, hogy a már jó nevű, Bécsben működő Borsos Józseftől rendeljen arcképet. Az is elképzelhető azonban, hogy az ábrázolt csak a kép kedvéért és a forradalommal való rokonszenvének kifejezéseként vette fel a karszalagot és ült modellt nemzetőrként, ahogy azt Borsos több más úgy nevezett „kosztümös” arcképén is láthatjuk. (pl.: Hegedűs Kristóf, mint matróz; Gróf Zichy Ödön, mint libanoni emír).

Borsos József (1821‒1883): Nemzetőr, 1848. Olaj, vászon; 100,6 x 86,6 cm, Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok ltsz.: 923.

Szerző: Gödölle Mátyás - Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok