Szeleczky Zita (Budapest, 1915 – Budapest, 1999) a Horthy-korszak egyik legismertebb színésznője volt. A második világháború végén drámai fordulatot vett pályája. Fő „bűne” az volt, hogy egy nyilas rendezvényen elszavalta Petőfi Sándor Föl a szent háborúra! című versét, amellyel a szovjet birodalmi terjeszkedés feltartóztatására buzdította a katonákat. 1945-ben, a front közeledtével családjával együtt elhagyta az országot. Előbb Ausztria területére került, majd a háború utáni években több európai országban élt. A népbíróság 1948-ban bűnösnek mondta ki, noha a beidézett tanúk közül többen – például Várkonyi Zoltán, akinek az üldözések idején felajánlotta a lakását – menteni próbálták a színésznőt.
Az 1940-es évek végén Argentína lett az új otthona. A jelentős magyar emigráns közösséggel rendelkező országban filmes karrierje politikai támadások miatt meghiúsult. Magyar nyelvű előadóesteket tartott, és megalapította az Argentin Magyar Nemzeti Színházat.
1962-ben az Egyesült Államokba költözött, Los Angelesben telepedett le. Kezdettől fogva szorosan együttműködött Wass Alberttel. Önálló szavalóesteket, irodalmi, sláger- és magyarnóta-műsorokat szervezett, több hanglemezt és kazettát is kiadott. Több mint három évtizeden keresztül járta a világot Kerecsendi Kiss Márton és Cserépy László Magyar Rozika Amerikában című magánszámával, amelyben egy Amerikába került vidéki magyar lányt alakított, magyaros jelmezben. Önálló estjeivel Dél-Amerikától Ausztráliáig számos helyen fellépett.
1993-as politikai rehabilitációját követően, közel fél évszázadnyi távollét után Magyarországra látogatott, ekkor a külhoni magyarság jelentős kulturális képviselőjeként fogadták a korábban száműzöttnek tekintett művésznőt. 84 éves korában hunyt el Érden. A nekézsenyi családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.
Dr. Orgona Angelika, az "Amerikai álom" című időszaki kiállítás társkurátora mesél erről a különleges ruhadarabról.
