A Bútor-berendezés gyűjtemény a Történeti Tár két bútorgyűjteményének a legújabb korra specializálódott önálló egysége. Intézménytörténeti sajátosságai folytán mindössze fél évszázados múzeumi múltra tekinthet vissza. Földrajzilag túlnyomórészt a Trianon utáni Magyarországról, ezen belül is Budapestről, s csak szórványosan az országhatáron kívülről származik az anyag.
A gyűjtemény nevében hordozza kettős tematikáját: a bútorokon kívül egyéb berendezési tárgyakat is tartalmaz. Így fűtő-tüzelő készülékeket (kályha, takarék tűzhely, hősugárzó, stb.), világítótesteket, előszobafalakat, vizesblokkok tartozékait (falikút, mosogató, kád, mosdó, fürdőszobakályha, stb.), sőt köztéri felszerelési tárgyakat (pad, korlát, hirdetőoszlop), közintézmények (pl. börtön) bejárati ajtaját, ezenkívül lakásberendezési darabnak is minősíthető háztartási gépeket (mosógép, centrifuga, porszívó, rádió, magnetofon, televízió, lemezjátszó, stb.).
A tematikailag egységesnek tekinthető gyűjtemény műfajilag és a felhasználók köre alapján egyértelműen meghatározható tárgycsoportokra bomlik. Egyrészt állami, közigazgatási és közhasználatú helyiségek, pártok és társadalmi szervezetek, kiemelkedő történelmi/közéleti személyiségek által használt különböző külső és belső terek, valamint a nyílt tereknek -a közösségi térnek- berendezési tárgyait tartalmazza.
Másrészt - és ez a hangsúlyosabb - a mindennapi élet eltérő városi társadalmi rétegekhez tartozó képviselőinek bútorait, a lakótér funkcionális helyiségeinek berendezési darabjait a lakás-és környezetkultúra egész rendszerében, beleértve a különböző foglalkozások/mesterségek műhelyeinek -azaz a munkakörnyezetnek- berendezését, a korosztályos bútorokat és a tömegkommunikációs eszközöket is. Ezáltal egyaránt alkalmas a társadalmi/történeti személyek, események, valamint a magánélet tárgyakkal reprezentálható színtereinek, életformáinak és módjainak, ezen belül bizonyos speciális városi tárgykultúrák és életvitelek (közép-és kispolgári, valamint munkás rétegcsoportok) ábrázolására, értelmezésére.
Korszak: 1880-90.
Tipikus neoreneszánsz (ónémet/altdeutsch) bútordarab, ebédlőgarnitúra része. (A teljes garnitúra további alkotórészei: kis tálaló, asztal, hat szék, falióra.) A felépítményes, többféle keményfából (dió, platán, bükk) összeállított, pácolt, lakkozott, alul két ajtóval zárt, két fiókos tálalószekrény fekete gránitlapra helyezett felső része esztergált oszlopokra állított háromosztatú, felül középfülkével, annak két oldalán bábos korláttal lezárt szerkezetű. A háromosztatú felső rész középső, nyitott eleme egy bábos korlátos polccal megosztott, két oldalt ajtókkal zárt. Ajtajait az alsó és felső felépítmény oldalain is esztergált oszlopok keretelik. A keretbetétes szerkezetű ajtók középső betétlapjai reneszánsz jellegű faragványokkal (növényi ornamentika) díszítettek. A sárgaréz, tömör fogantyús kulcslyukveretek reneszánsz stílusúak. Jellegzetes neoreneszánsz díszítőelemei a kváderkő mintás fiókelválasztók, a bordázott szegélyfaragványok, s a pogácsalábak. A faragványok és a rovátkolás kézműves munka, a korpuszt alkotó falapok már gépi megmunkálásúak. A neoreneszánsz ebédlők a korszak legjellegzetesebb együttesei voltak.
Duna-Tisza-közi földbirtokos család hagyatékából.
Korszak: 1905 körül.
Jellegzetes bécsi geometrikus szecessziós bútordarab, klasszicizáló stílusjegyekkel, úri (dolgozó) szoba garnitúra része. (A teljes garnitúra további alkotórészei: íróasztal, karosszék, bőr kárpitozású három darabos ülőgarnitúra, asztalka, három lapos fakeretes hímzett spanyolfal.) A hármas osztású, elegáns, valószínűleg bécsi mester által igényesen kivitelezett, egzóta fa furnérozású bútor a szecesszió visszafogott, már a funkcionalista, konstruktivista stíluskorszak felé mutató változatához tartozik. Keskeny, polcozott, zárt ajtós, felső harmadában fa- és gyöngyház berakású klasszicizáló füzérmotívumos oldalelemei téglalap alakú mezőkre osztott, léckeretezésű, metszett üveges ajtót fognak közre, amely alul egyfogantyús fiók- felül nyitott rakodópolc kiképzésű. Rézkulcslyuk veretei, antikizáló fejezetes oszlopai a klasszicizmust, réz szegélypántja a szecessziót idézi.
A tárgyegyüttes Stromfeld Aurél hagyatékából származik.
Korszak: 1920-as évek.
Sima vonalvezetésű, funkcionalista, sötétre pácolt, lakkozott keményfa kisbútor, hajlított bükkfa tartóelemekkel, többszörösen tagolt, bordázott tükörkerettel, a Lingel bútorgyár terméke. Zárt korpuszú talapzata többrekeszes, fagombos húzóval ellátott fiókot rejt. Felső lapján S-vonalvezetésű tartóoszlopok között menetes csavarok segítségével mozgatható, álló téglalap alakú tükör található.
Duna-Tisza-közi értelmiségi család hagyatékából.
