A Magyar Nemzeti Múzeum legkorábbi gyűjteményei közé tartozik a római kori kőfaragványok gyűjteménye. Az 1804 óta folyamatosan gyarapodó kőtár közel 2.500 darabot őriz, ezzel kiemelkedő helyet elfoglalva a világ római kőtárai között. A kőemlékek közt a korszak faragott, feliratos kőhagyatékának közel minden típusa előfordul, építési táblák, oltárok, szobortalapzatok, sírkövek, sírépítmény alkotóelemek, szarkofágok, mérföldmutatók, körszobrok, reliefek és faragott épület-alkatrészek a Kr. u. 1. és 4. századokból. A főleg Pannonia, azaz a Dunántúl, de tágabban a Kárpát-medence területéről származó, gyakrabban mészkőből ritkábban márványból vagy homokkőből készített fő faragványtípusok között számos altípus különíthető el, ezek között kiemelkedő a feliratos tárgyak változatossága. A feliratok nemcsak épületeket, útadatokat, különböző vallásos cselekedeteket, szoborállításokat dokumentálnak, de a sírfeliratok által személyes sorsokat, életpályákat is bemutatnak, rövidebb és akár verses formában megfogalmazott hosszabb szövegek által.
Kapcsolat: Prof. Nagyernyei Szabó Ádám (DSc), szabo.adam@hnm.hu
Online Katalógus: Ubi Erat Lupa honlap (Lupa.at) https://lupa.at/queries/571172023
A kőfaragványok jellegzetességei
A kőemlékek egy része épen jutott a jelenkorra, más részük magán hordozza a későbbi korok nyomait, átfaragásokat és építőanyagnak való darabolásukat is. A kőfaragványok mind történeti, mind művészettörténeti szempontból kiemelkedő és egyedi forrásokat képviselnek. A Római Birodalom és ezen belül Pannonia történetét is illusztráló feliratok értékes forrásai többek közt a társadalomtörténetnek, vallástörténetnek, hadtörténetnek, jogtörténetnek, nyelvtörténetnek is. A faragványok korszakos stílusirányzatokat, kőfaragóműhelyeket, és esetenként egyéni művészeket is azonosíthatóvá tesznek, még ha nem is név szerint.
A gyűjtemény összetétele
A római kőfaragványok gyűjteményében nagyobb csoportokat képviselnek az aquincumi (Budapest, III. kerület), intercisai (Dunaújváros), brigetiói (Komárom-Ószőny), mogionibusi (Környe) és ioviai (Alsóhetény) kőemlékek, ugyanakkor a Dunántúl területéről közel minden lelőhelyről, de az ún. Barbaricum területéről (a Dunától keletre, a Dunántúlról odaszállított tárgyak) származó kőemlékek is tekintélyes számot képviselnek összességükben. A kőtár gyarapítói közt kiemelkedő gróf Migazzi Kristóf bíboros, váci püspök és bécsi érsek a hagyatéka miatt, gyűjtőtevékenysége révén Rómer Flóris, a feltárások eredményeképpen behozott kőemlékek által Mahler Ede, Paulovics István, Barkóczi László, Soproni Sándor, Tóth Endre és Szabó Ádám, de számos adományozó nevét is fenntartják a nyilvántartási napló kötetei, József nádorral kezdődően.
A Lapidárium
A kőemlékek közül 205 darab a Magyar Nemzeti Múzeum Főépületében, a Lapidariumban látható és tanulmányozható. A Lapidarium 1998 őszén nyílt meg, tervezője és rendezője Nagy Mihály főmuzeológus volt, a Római Gyűjtemény akkori irányítója, aki a Lapidariumhoz vezetőt is írt, ami magyar nyelven 2007-ben, angol nyelven 2012-ben jelent meg. A Lapidarium a tartomány legkiemelkedőbb faragott-feliratos kőtárgyain keresztül Pannonia történetét mutatja be, egyúttal a tartományi kőfaragóművészet és felirattani habitus korszakait is. Nemcsak kiállításként, de tanteremként is élményszerű. A Római kőtár további tárgyai részben a Főépület földszinti folyosóinak falain, részben a pinceszint falain, a déli udvaron, ezen kívül külső raktárban vannak bemutatva, illetve elhelyezve. Különleges tárgya a kőtárnak az az oszlop és fejezete, amelyet nem az olasz kormányfő, hanem Róma város kormányzója („főpolgármestere”) adományozott a múzeumnak az 1920-as évek végén. A kertben, az északi kapu előtt megtekinthető oszlop eredetileg Róma városában a Vespasianus császár által építtetett Béke templom (Templum Pacis Augustae) oszlopsorába tartozott, az adományozáskori hírlapi tévedésen alapuló hagyomány mindmáig a Forum Romanum idekerült oszlopaként tartja számon.
Forrásnympha szobra ismeretlen északkelet pannoniai lelőhelyről. (Foto O. Harl.)
Két család két korszakban állított sírsztéléje Albertirsáról, eredetileg Óbudáról vagy Dunapenteléről származik. (Foto O. Harl.)
Legiós katona sírja fölé állított síroltár Petronellből. (Foto O. Harl.)
Négy oldalán faragott, nagyméretű, oltárként is szolgáló szoborbázis Óbudáról. (Foto. O. Harl.)
Virtusnak és Honosnak állíttatott oltár Pécsről. (Foto O. Harl.)
Silvanus Silvestrisnek állított fogadalmi oltár az istenség ábrázolásával Óbudáról. (Foto O. Harl.)
Bellerophón és a Khimaira küzdelmét ábrázoló dombormű Dunapenteléről. (Foto O. Harl.)
Hidak építését megörökítő felirat Dunapenteléről. (Foto O. Harl.)
Külön feliratos mezővel ellátott mérföldkő Szentendréről. (Foto O. Harl.)
Az épületbe falazott feliratos dombormű a Trójából apjával és fiával együtt elmenekülő Aeneast ábrázolja. (Foto O. Harl.)
Romanizálódott őslakos előkelő nagyméretű sírépítményének bejárat fölötti felirata Pest megyéből. (Foto O. Harl.)
Kőasztalra helyezett tripust, rajta malaccal ábrázoló relief töredéke Dunapenteléről. (Foto O. Harl.)
Katonatiszt egyéniesített portréja, mellette szélistenek, Óbudáról. (Foto O. Harl.)
Katona sírkövének töredéke Ószőnyből, csatajelenettel a markomann-szarmata háborúkból, RT RKGY 10.1951.102. (Foto O. Harl.)
Erődben állított császárszobrot tartó bázis Szentendréről, RT RKGY RD 116. (Foto O. Harl.)
A brigetiói legio II Adiutrix tolmácsának és császári testőrtiszt fiának közös szarkofágja Ószőnyből. (Foto O. Harl.)
Szökőkúttal egybeépített kerti asztal kőlapja Dunapenteléről. (Foto O. Harl.)
Erőd parancsnoki épületének felújítását megörökítő felirat Érdről. (Foto O. Harl.)
Veterán császári testőr és felesége márvány sírtáblája verses szöveggel Szombathelyről. (Foto O. Harl.)
Római polgárok Geniusának építtetett templom építési felirata Adonyból. (Foto O. Harl.)