Hódolat az Alapítónak
1802. márciusában gróf Széchényi Ferenc engedélyért fordult I. Ferenc császárhoz, hogy tudományos gyűjteményét a nemzetnek ajándékozhassa. Az uralkodó 1802. november 25-én adta hozzájárulását és írta alá a Széchényi által benyújtott okiratot, így ezt a dátumot tekintjük a Magyar Nemzeti Múzeum alapítási évének.
A múzeum – az emblematikus dátumhoz illeszkedően – 2017-ben hagyományteremtő szándékkal indította el azt az ünnepélyes koncert-sorozatot, amelynek idei hangversenyén Bach és Haydn művek hangoznak el. Ebben az évben Dubóczky Gergely a Budapest Sound Collective nevű együttesét vezényli, a szólisták Anneke Boeke és Borsódy László, Horváth Béla, koncertmester: Roman Mikola.
Az est folyamán elhangzó művek:
Johann Sebastian Bach: I. F-dúr Brandenburgi verseny BWV 1046
Johann Sebastian Bach: II. F-dúr Brandenburgi verseny BWV 1047
A Brandenburgi versenyek (eredeti címe magyar fordításban: Versenyek különböző hangszerekre) a zeneszerző ismert koncertsorozata, amely 6 darab versenyművet tartalmaz. A művet Bach 1721-ben publikálta, bár valószínűleg korábban írta, a kezdési dátum 1718-ra tehető. Ezek közül hallható az este folyamán két zenemű.
Az első egy öttételes darab lényegében szvitmuzsika, amelynek tánctételeit fúvósok, vonósok és egy magasabban hangolt „kis hegedű” szólaltatja meg. A második darab különlegessége, hogy minden idők egyik legnehezebben játszható trombitaszólamát komponálta meg a zeneszerző. A szólam nehézségét a rendkívüli magassága okozza, ez ugyanis az egyetlen olyan barokk mű, amelyben magas F-hangolású trombita szerepel. A trombita egyike azoknak a hangszereknek, amely felépítésében és játéktechnikájában a legtöbbet változott az elmúlt évszázadok alatt.
Franz Joseph Haydn: 82. C-dúr (L’ Ours) „A Medve” szimfónia
Haydn 1785 és 1786 között komponálta a Párizsi szimfóniákat, amelyek a nyilvános hangversenyek reprezentatív műfajává avatták a szimfóniát. A lassú tételt románcszerűre formálta, a menüett tételt pedig egyes esetekben szonátaszerűen vagy szonátarondószerűen építette fel..Haydn ekkor már túl volt Sturm und Drang korszakán, ennek következtében a Párizsi szimfóniákat az egyszerűség és a klasszikus formanyelv mesteri alkalmazása jellemzi.
A november 18-án felcsendülő 82. C-dúr (L’ Ours) „A Medve” szimfóniát a párizsi szimfóniák sorában találjuk. Haydn 1786-ban írta a Loge Olympique számára. Elnevezését a XVIII-XIX. század fordulóján kapta a zárótétel basszus félhangjainak brummogó jellege miatt.
A hangversenyre váltott jeggyel 17 órától ingyenesen látogatható a Nemzeti Múzeum Magyarország történetét 1703-tól 1990-ig bemutató állandó kiállítása. A tárlaton nemcsak újkori és modernkori történelmünk jeles személyiségeit és történelemformáló eseményeit ismerhetjük meg, hanem zenetörténeti érdekességekkel is találkozhatunk.
Haydn korát idézi fel Esterházy Miklós barytonja, amelyre a neves zeneszerző másfél száz darabot komponált.
A hagyomány és a valószínűsíthető adatok alapján egykor XVI. Lajos feleségének, Marie-Antoinette francia királynénak a hangszere volt az ún. „aranyhárfa”, amely a múzeumba ajándékként került. Az eredeti ajándékozó iratok a második világháború során megsemmisültek, de a kor memoárirodalmának tanúsága szerint gróf Benyovszky Móric (Madagaszkár királya, aki hosszasabban élt a francia udvarban) felesége kapta ajándékba a királynétól, s később az ő családja révén került kalandos úton a múzeum tulajdonába. Mozart úti klavikordja Johann Andreas Stein 1762-ben készült egyszerű kis úti hangszere azon túl, hogy a híres augsburgi orgonaépítő mester (újításai közül legjelentősebb az ún. bécsi mechanika) egyetlen fennmaradt klavikordja, Wolfgang Amadeus Mozart utazó-gyakorló instrumentuma volt. A hangszert és a hozzá kapcsolódó iratokat 1965-ben vásárolta meg a múzeum.
A Nemzeti Múzeum egyik legféltettebb kincse, egy 1817-es Broadwood-zongora.
1887 májusában Liszt Ferenc végakaratának megfelelően a Nemzeti Múzeumba kerültek a művész legnagyobb becsben tartott tárgyai. A Liszt-hagyaték minden szempontból legnevezetesebb műtárgya Thomas Broadwood 1817-ben Beethovennek Bécsbe küldött zongorája. A londoni Broadwood cég kora legmodernebb, legjobb zongoráját ajándékozta a mesternek, akinek nevét, s az ajándékozás tényét a hangszer homlokzatán is feltüntették. Beethoven nagyon szerette ezt a hangszert, s haláláig használta. Ezután ingóságait elárverezték, s ekkor vásárolta meg a zongorát C. A. Spina bécsi műkereskedő. Az új tulajdonos hódolata jeléül 1845-ben Lisztnek ajándékozta, aki 50 éves művészi jubileumának pesti megünneplésekor, 1873-ban jutott arra az elhatározásra, hogy legértékesebb emléktárgyait a Nemzeti Múzeumnak ajánlja fel.
Műsor:
Johann Sebastian Bach: I. F-dúr Brandenburgi verseny BWV 1046
Johann Sebastian Bach: II. F-dúr Brandenburgi verseny BWV 1047
Franz Joseph Haydn: 82. C-dúr (L' Ours) „A Medve” szimfónia
Vezényel: Dubóczky Gergely
Közreműködik: Budapest Sound Collective
A koncert szólistái: Borsódy László (trombita), Anneke Boeke (barokk furulya) és Horváth Béla (oboa)
A műsorváltozás jogát fenntartjuk!
Belépőjegy: 1500,- Ft
Megvásárolható a múzeum pénztárában vagy online, a Jegymester.hu-n.
További információ: +36 1 327 77 73
Fotó: Kalmár Lajos
Fotó: Simon Erika
Mesterjegy: JOHANN JOSEPH STADLMANN KAISERL. KÖNIGL. HOF LAUTEN UND GEIGEN MACHER IN WIENN 1750.
A baryton a gambák családjába tartozó, rendkívül nehezen kezelhető hangszer, ezért aránylag rövid ideig és meglehetősen szűk körben használták, csupán Dél-Németországban és Magyarországon volt divatos.
A Magyar Nemzeti Múzeum hangszerének történeti értékét az adja, hogy valaha Esterházy „Fényes” Miklós (1714-1790) játszott rajta, s valószínűleg ő is rendelte Bécsben Ioann Joseph Stadlmann császári és királyi udvari lant- és hegedűkészítőtől 1750-ben. Zenetörténeti nevezetességét Joseph Haydnnak köszönheti, aki erre a hangszerre komponálta darabok tucatjait, s ezáltal e ritka hangszernek jelentős irodalma lett.
A hangszer külalakja művészi kidolgozású. Fejrésze a legjellegzetesebb: bajszos és magyaros süvegű férfifejet ábrázol. Az I S monogram a készítő mesterre utal.
Rendkívül ritka, hogy a hangszernek megmaradt az eredeti tokja is, egy masszív, vörös bőrrel borított, aranyozott szegecsekkel kivert tok, s valószínűleg ennek köszönhető, hogy az instrumentum épségben maradt ránk.
Mesterjelzés: COUSINEAU RUE DES POULIS
1770-1780 közötti
A hagyomány és a valószínűsíthető adatok alapján egykor XVI. Lajos feleségének, Marie-Antoinette francia királynénak a hangszere volt az ún. „aranyhárfa”. Dúsan aranyozott, faragott hangszer, melynek korpuszát festmények is díszítik: rajta Venus enyeleg Marssal, miközben a gyermek Amor a hadisten sisakját próbálgatja, a háttérben pedig Vulcanus dolgozik. Cousineau mester a kor egyik legjelentősebb hangszerésze, a francia király udvari szállítója, az egyszerű pedálmechanizmus egyik tökéletesítője. A hárfa 35 húros, hét pedálja segítségével már játék közben, a kezek segítsége nélkül is hangolható.
A múzeumba ajándékként került. Az eredeti ajándékozó iratok a második világháború során megsemmisültek, de a kor memoárirodalmának tanúsága szerint gróf Benyovszky Móric (Madagaszkár királya, aki hosszasabban élt a francia udvarban) felesége kapta ajándékba a királynétól, s később az ő családja révén került kalandos úton a múzeum tulajdonába.
Johann Andreas Stein 1762-ben készült egyszerű kis úti hangszere azon túl, hogy a híres augsburgi orgonaépítő mester (újításai közül legjelentősebb az ún. bécsi mechanika) egyetlen fennmaradt klavikordja, Wolfgang Amadeus Mozart utazó-gyakorló instrumentuma volt. A hangszert s a hozzá kapcsolódó iratokat 1965-ben vásárolta meg a múzeum.
Thomas Broadwood, London, 1817
1887 májusában Liszt Ferenc akaratából megérkeztek a Nemzeti Múzeumba a művész legnagyobb becsben tartott tárgyai. A Liszt-hagyaték minden szempontból legnevezetesebb műtárgya Thomas Broadwood 1817-ben Beethovennek Bécsbe küldött zongorája.
A londoni Broadwood cég kora legmodernebb, legjobb zongoráját ajándékozta a mesternek, akinek nevét, s az ajándékozás tényét a hangszer homlokzatán is feltüntették. Beethoven nagyon szerette ezt a hangszert, s haláláig használta. Ezután ingóságait elárverezték, s ekkor vásárolta meg a zongorát C. A. Spina bécsi műkereskedő, aki hódolata jeléül 1845-ben Lisztnek adta. 50 éves művészi jubileumának pesti megünneplésekor, 1873-ban jutott arra az elhatározásra, hogy legértékesebb emléktárgyait a Nemzeti Múzeumnak ajánlja fel mint magyar hazafi, „kinek büszkesége, ha csekély művészi tehetségét Magyarhon szolgálatára felajánlhatja” – írta Pulszky Ferenc igazgatónak.
A hangszer végül csak Liszt Ferenc halála után került be a múzeumba, ahol már 1887 szeptemberében a többi relikviával együtt kiállították, s azóta is a múzeum egyik legféltettebb kincse.
