Debreczeni-Droppán Béla történész, főmuzeológus
Az Amerikai Egyesült Államok 250. születésnapja van július 4-én és ennek kapcsán valószínűleg sokszor említik majd az új állam születésében döntő szerepet játszó, majd annak elnökségét először betöltő George Washington nevét. E kis írás is őrá mutat, illetve egy olyan különleges emlékkőre, amely már 1858 óta hirdeti Magyarországon a tiszteletét.
George Washington, az USA első elnöke (Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok)
Washington (1732–1799) a függetlenségi háború amerikai főparancsnoka, győztes hadvezére volt, aki az önállóság kivívása után az Amerikai Egyesült Államok első elnöke lett (1789–1797). Halála után személyének jelentős kultusza alakult ki Amerikában, majd az 1830-as évektől Magyarországon is egyre erősebbé vált a tisztelete. Később, a 1848–49-es szabadságharc idején az angol uralommal szembeni, 18. század végi amerikai szabadságküzdelem párhuzamba került a magyar függetlenség kivívásáért folytatott harccal. Ez az amerikai–magyar párhuzam nemcsak nálunk jelentkezett, hanem 1849 után az Egyesült Államokban is, elsősorban Kossuth Lajos híres 1851–52-es amerikai körútja alkalmából mutatkozott meg látványosan. Kossuthot mindenhol hatalmas tömeg várta, New Yorkba érkezésekor, 1851. december 6-án 100 ezer amerikai fogadta óriási ovációval. A The Sun című lap az esemény kapcsán leírta, hogy ez alkalommal a Broadwayen az Amerika Múzeumot képekkel és zászlókkal borították be, az egyik Kossuth-portré alatt pedig a magyar és az amerikai zászló a következő felirattal volt látható: „Kossuth, the Washington of Hungary” (Kossuth, Magyarország Washingtonja). E megjelölés aztán számos Kossuth tiszteletére 1852-ben és 1853-ban vert amerikai érmén is megjelent, melyből több változatot is készítettek. A Washington–Kossuth, azaz az amerikai elnök és magyar kormányzó-elnök (a két szabadsághős) közötti megfelelés Magyarországon már a szabadságharc idején megjelent. Például 1849-ben a Hiador néven író költő, Jámbor Pál (1821–1897) Kossuth című, különlenyomatban is terjesztett verse szólította meg a magyar szabadságvezért, mint új Washingtont:
„Beszélj, beszélj, e nemzet téged ért,
Ád életet, vért minden hangodért.
Előre uj Vashington! ez neved,
Vidd a szabad világba nemzeted,
Kezedbe van minden nép zászlaja,
Utánad megy, mint lángod e haza.”
(E verset aztán a kiegyezés után számos lap leközölte és a nagy Kossuth-évfordulókon is rendszeresen megjelent vagy szavalták.)
Az Egyesült Államokban 1852-ben vert Kossuth-emlékpénz (Magyar Nemzeti Múzeum, Éremtár)
A párhuzamot Kubinyi Ferenc (1796–1874), a reformkor egyik jeles politikusa természetesen pontosan ismerte (sőt valószínűleg utalt is erre, mégpedig azzal, hogy a Washington név elé nem vésette oda a keresztnevet, mint ahogy ez Humboldt nevénél megtörtént), amikor még a szabadságharc leverése utáni elnyomás idején, éppen a 48-as forradalom tizedik évfordulóján emlékkövet állított a Vác melletti Papvölgyben fekvő (azóta elpusztult), az 1840-es években Császár Ferenc által építtetett villájának a kertjében.
Az emlékkő később aztán Pestre, a Magyar Nemzeti Múzeum kertjébe került. Ennek pontos időpontját egyelőre nem ismerjük, de lehetséges, hogy felállítása után egy–másfél évvel, már 1859-ben megtörtént az átszállítás a fővárosba, hiszen Kubinyi Ferenc ekkor adta el váci villáját Degré Alajosnak. Az amerikai szabadsághősnek is emléket állító követ a testvére, Ágoston által vezetett Nemzeti Múzeumba vitethette, de köztéri elhelyezése aligha történhetett meg ekkor.
E Washington-emlék – ahogy kezdetben nevezték – múzeumkerti felállítására valószínűleg a kiegyezés utáni időkig várni kellett. 1869 után már az a Pulszky Ferenc (1814–1897) igazgatta a nemzet múzeumát, aki az 1830-as évektől barátja és a reformellenzékben harcostársa volt Kubinyi Ferencnek és az 1848–49-es forradalomban és szabadságharcban is tevékeny szerepet játszott.
Mindenesetre az 1873-as kataszteri térképen már fel van tűntetve, mégpedig az épület északnyugati sarkához közel, a Pollack Mihály tér felőli részen, nem sokkal messzebb, mint ahol ma található (valószínűleg 1916-ban került mostani helyére, amikor a Régészek emlékét felállították).
Az 1880-as évektől aztán szinte teljesen megfeledkeztek róla, mígnem 1933-ban a Budapesti Hírlap hasábjain Gyarmathy Sándor, a Magyar Rádió első rendezője (Gy. S. monogrammal) Ismeretlen Washington-emlék címmel nem írt róla egy figyelemfelhívó cikket, indítványozva rendbetételét is. Ez – a magántulajdonban fellelt korabeli fotókat szemügyre véve – meg is történhetett, viszont nemsokára újra feledésbe merült, amit az is nagyban elősegített, hogy a következő évtizedekben bokrok és tiszafák nőttek köré.
A legutóbb, 2018–2019-ben lezajlott történeti kertrekonstrukciónak köszönhetően a környezetét is rendezték és biztosították láthatóságát. A park külső sétányának visszaállításával az eredeti helyén meghagyott egyszerű emlékmű tehát már nem „láthatatlan” többé, sőt nagyon is szem előtt van.
A Washington–Humboldt–emlékkő a pesti Múzeumkertben (Rosta József felvétele)
Az egyszerű emlékkő ma már jórészt kivehetetlen latin feliratát szerencsére Peregrinus írói álnéven valaki lejegyezte az útókor számára és közölte a Kecskeméti Lapok 1880. augusztus 29-i számában magyar fordítását is adva: „Washington a nemzeteknek szövetségével, az Új-Világnak férfiasan szerzett erővel és saját példájával megtanitotta az utókort arra, mit képes végbe vinni, mit visszautasitani a férfierő; Humboldt Sándor a földkerekség és a természetnek titkait kémlelve beigazolta, hogy sem a tenger háborgó hullámai, sem a hegyeknek csúcsai, sem a miveletlen népeknek vadsága meg nem akadályozhatja azt, hogy a tudomány szövétneke át ne rezegje a világegyetemet; mindkettőnek, mint férfiasságával, mély tudományával, emberséges érzületével kiváló férfiúnak, amannak halála után, emennek még életében halhatatlannak, hálás köszönetet fogadott, az emberiségnek és a természetnek barátja, Kubinyi Ferencz, az 1858-ik évben Márczius hó 15-ik napján.”
A múzeumkerti Washington–Humboldt–emlékkőről összességében elmondhatjuk, hogy amilyen jelentéktelennek tűnik, olyan jelentős: egyrészt első ismert és fennmaradt emlékjele kokárdás forradalmunknak, másrészt első magyarországi emlékműve George Washingtonnak és Alexander von Humboldtnak. A világhírű természettudósnak mellesleg ez az egyetlen, míg az USA alapító elnökének nem, hiszen 1906-ban egészalakos szobrot kapott a Városligetben. A fentiek alapján pedig elmondhatjuk még róla azt is, hogy egy titkos emlékműve Kossuth Lajosnak, a magyar Washingtonnak.
Debreczeni-Droppán Béla történész, főmuzeológus