A régészeti kutatások a 850-ben Mária-, majd 1019-ben Szent Adorján tiszteletére szentelt templom 19–20. századi teljes elbontása után keletkezett homokkitermelő bányagödör keleti és északi szélénél még kutatatlanul maradt területeken folytak. A bányagödör keleti szélén négy Árpád-kori sírt találtunk, amelyek a Fehér Géza által 1951–54 között feltárt temetőrész szelvényrendszerén kívül estek, és a bányagödörrel még nem, vagy nem teljesen semmisítették meg őket. Ugyancsak lezártuk a Mária-templomtól északra fekvő temetőrésznek a kutatását, ahol további nyolc sírt, ill. sírtöredéket tártunk fel. A feltárást bonyolította, hogy ezen a szelvényszakaszon húzódott keresztül a középkori vár belső várárka is, amelynek vonalát egyértelműen kijelölte a várfal ide dőlt kő- és téglaomladéka. A várárok alján már nem találtunk sem Karoling- sem Árpád-kori sírt. Ennek azonban az is oka lehet, hogy korábban ugyanitt haladt keresztül az az út, amely a temetőt körbehatároló Karoling-kori palánkfalon nyitott kaputól a Mária templomhoz vezetett, s amelynek nyomvonalában az út más szakaszain sem temetkeztek.
Két Árpád-kori sír (3-4.) bontás közben
Az idén kiásott sírokkal egy 70 éve megkezdett kutatási feladatnak a végére tehettünk pontot: teljesen feltártuk azt a kiterjedt temetőt, amelyet Mosaburg/Zalaváron a 850-ben Mária, a 850-es évek második felében pedig Hadrianus mártír tiszteletére szentelt templomok körül külön-külön létesítettek. Előbbi templomot mint Priwina és Chezil/Kocel magántemplomát, utóbbit pedig mint zarándoktemplomot és püspöki székesegyházat használták. A Hadrianus zarándoktemplom speciális funkciója, a kriptában nyugvó „romlatlan testű” mártír vonzereje miatt hamar kedvelt temetkező hellyé vált, ezért a két temető sírjai már a 9. század utolsó évtizedeiben egyetlen temetővé olvadtak össze. Az 1019-ben (1024-ben) a Várszigeten alapított bencés monostor részére mégsem a zarándoktemplomot, hanem a Mária-templomot renoválták és szentelték fel Szent Adorján tiszteletére. A templom körüli temetőnek a templomtól északra és keletre maradtak feltárható részletei. A 9. századi sírokat felülrétegző temetkezések a leletek alapján a 11–12. századra keltezhetők.
A belső várárok aljára hullott kövek és téglák és az árok által részben elpusztított Karoling-kori sír (7. sír)
Az immár teljesen feltárt várszigeti temető több ezer sírja révén egyedülálló lehetőség nyílik arra, hogy teljes keresztmetszetet kapjunk a Karoling-kori Mosaburg társadalmáról, kulturális kapcsolatrendszeréről, a már megkezdett bioarcheológiai, genetikai, izotóp- és egyéb természettudományos vizsgálatok révén pedig komplex ismereteket szerezzünk a 9. századi és az Árpád-kori népesség életkörülményiről, demográfiai, funkcionális és társadalmi adottságairól is.
A 8. sír alatt feltárt 10. sír bontás közben
A Szőke Béla Miklós (ELKH BTK Régészeti Intézet) és Ritoók Ágnes (Magyar Nemzeti Múzeum) vezetésével és a pécsi egyetem régészhallgatóival végzett ásatást ebben az évben is a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
A 7. sír alatt egy ácsolt deszkakoporsóban fekvő, állatjárással bolygatott, Karoling-kori temetkezés (8. sír)
