TÚRA 3. NŐK A MAGYAR TÖRTÉNELEMBEN (45 PERC)
- Honfoglalás kori női viselet
Honfoglalás
Jellegzetes honfoglalás kori női viselet megismerése
A magyarság a 9‒10. században érkezett és telepedett le a Kárpát-medencébe. Ezt a folyamatot honfoglalásnak nevezi a történelemtudomány. A gazdag honfoglalás kori nők viselete régészeti leletek alapján két jól elkülöníthető csoportra oszlik. Az egyik csoport pártája, inge, kaftánja, csizmája aranyozott ezüst veretek sokaságával díszített, viszont a sírban talált lószerszámok egyszerűek. A másik csoportnál fordított a helyzet, a ruházatuk egyszerű, kevés nemesfémet tartalmaz, viszont a lovuk kantárja öntött aranyozott ezüstveretekkel, rozettákkal (három, vagy négy szirmú virágot ábrázolnak) gazdagon díszített. E két viselettípus egy síron vagy temetőn belül soha nem keveredik. Emellett, a női viselet legpompásabb darabjai közé tartoznak az öntött, áttört technikával készült hajfonatkorongok, melyeket a magyar viselet archaikus, keletről hozott elemei közé sorolnak. (Fülöp Réka)
- Boldog Gizella a magyar koronázási paláston
Középkor
Az első magyar királyné.
A 10-11. század fordulóján Géza fejedelem készítette elő a magyar államalapítást. Géza fia, István számára német földről kér menyasszonyt: választása Bajor Gizellára, II. Civakodó Henrik bajor herceg lányára, II. Henrik német-római császár húgára esett.
- A hagyomány szerint Brandenburgi Katalin öltözete és Lorántffy Zsuzsanna úrasztali terítői
Kora újkor
Erdély asszonyai.
A 17. századi magyar nemes asszonyok erényeit sokan megénekelték. Egyház- és művészetpártoló tevékenységük mellett a hagyományos női szerepeknek megfelelve családjuk jólétére és boldogulására is nagy figyelmet fordítottak.
A magyar arisztokrata hölgyek számos szerepet vállaltak magukra a kora újkorban. Támogatták az egyházat, férjük távollétében igazgatták a családi birtokokat, felügyelték a gyermekek, különösen a rájuk bízott leányok nevelését. De gondjuk volt arra is, hogy társadalmi státuszuknak megfelelően reprezentáljanak, jelenjenek meg a világ előtt és rendezzék be a családi otthont. A reneszánsz hímző művészet motívumai a nemesi udvarházakban, előkelő hölgyek hímzőrámáin keveredtek török eredetű mintákkal, megteremtve ezzel a jellegzetes úrhímzés műfaját. Változatos virágmotívumok kerültek aztán az egyházi ajándéknak szánt úrasztali terítőkre, az otthon kényelmét és gazdagságát hirdető terítőkre, függönyökre, paplanokra, de a női és férfi öltözetekre is. A hagyomány szerint Brandenburgi Katalin viselte a 17. század első felében készült szilvaszínű vállat és szoknyát, melyen árkádok alá helyezett szegfűk és tulipánok váltakoznak. Az öltözetet korabeli ékszerekkel tették teljessé. Az ing rekonstrukció. (Kollár Csilla)
- Ismeretlen festő: Zrínyi Ilona állítólagos képmása, 1685
Kora újkor
Egy portré új története
Az előkelő öltözékű fiatal nő portréját a 19. század eleje óta Zrínyi Ilona — II. Rákóczi Ferenc anyja — képmásaként tartják számon, ezzel a meghatározással került a Történelmi Képcsarnok gyűjteményébe 1883-ban. Az újabb kutatások arra derítettek fényt, hogy a kép valójában III. (Sobieski) János lengyel király feleségét, Arquieni Mária Kazimiera lengyel királynét ábrázolják.
Az új meghatározás alapja, hogy a fraknói (Forchtenstein) vár gyűjteményében két igen hasonló női portré (egy egész és egy félalakos képmás) található, amelyen az ábrázolt hölgy attribútumaként korona és jogar is látható, azonos méretű párdarabjuk pedig III. (Sobieski) János lengyel király képmása. Ezek alapján a két fraknói és a budapesti képmás egyaránt Arquieni Mária Kazimiera lengyel királynét ábrázolja.
A budapesti képet korábban azért tartották Zrínyi Ilona portréjának, mert azt 1850-ig a munkácsi várban őrizték, amelynek várőrsége Zrínyi Ilona — Thököly Imre felesége — vezetése alatt 1685–1688 között hősiesen ellenállt a császári csapatok ostromának. A kép II. Rákóczi Ferenc nagynénje, Rákóczi Erzsébet hagyatékából 1710-ben került a munkácsi várba. (Serfőző Szabolcs)
- Mária Terézia portréja és szekrénykéje
Kora újkor
A magyar történelem legjelentősebb királynője
A kiállításban a királynőt uralkodói díszben ábrázoló barokk portréja mellett szekrénykéje is látható. A rokokó ereklyetartóra emlékeztető, kristályüveggel borított szekrénykében aranyból öntött szarvas fekvő alakja látható. Szájában aszú szőlőszemet emel magasba, melyet a szekrényke tetején lévő Szent Korona alatt elrejtett pici nagyítón át lehet közelebbről szemügyre venni.
A tokaji szőlő gyökere a hegy mélyén futó aranytellérekből táplálkozik, innen a belőle készült bor csodás színe, zamata, különlegessége. A késő középkorban felbukkanó legendát Mátyás történetírója, Galeotto Marzio is megörökítette. A tokaji bor a 17. századtól, különösen a török kiűzése utáni békésebb évtizedekben elsőrendű exportcikké, messze földön ismertté vált.
A tárgy eredete nem ismert, de a bécsi Császári Kincstár (a Weltliche Schatzkammer) 1750-ben készült inventáriumában már szerepelt. A forrás szerint Mária Terézia királynő 1749. február 6-án adta át a Kincstárnak. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe az Osztrák-Magyar Monarchia történeti, művészeti örökségéről rendelkező velencei egyezmény nyomán került 1934-ben, mint a bécsi kincstár magyar érdekű történeti emléke. (Kiss Erika - Gödölle Mátyás)
- Batthyányné Zichy Antónia, testvére Karolina és Széchenyi Istvánné Seilern Crescence alakjai Barabás MIklós: A Lánchíd alapkőletétele című festményén
Újkor
A magyar reformkor
A 19. század első felében Magyarországon is megjelentek a Nyugat-Európában uralkodó felvilágosult eszmék, a magyar reformereknek — köztük Széchenyi István grófnak — köszönhetően megindult az ország gazdasági és társadalmi átalakulása. Az új eszmék és törekvések egyik fóruma a pozsonyi országgyűlés volt. Az 1836-os reformországgyűlés, Széchenyi kezdeményezésére, törvényben rendelte el az első Pestet és Budát összekötő állandó híd építését. A Lánchíd alapkőletételi ünnepségére 1842. augusztus 24-én került sor József nádor és az ország kulturális, pénzügyi és politikai elitjének jelenlétében.
Az 1864-ben készült festmény gondosan megkomponált, ünnepélyes hangvételű ceremóniakép, illetve csoportportré, melyen a magyar reformkor elitjének tablója látható. A jelentős politikai, gazdasági és kulturális élet szereplői mellett mindössze 8 női alak szerepel a képen, mindannyian férjeik és családjaik körében. Közülük kiemelendő a korszak 3 meghatározó alakja: Batthyány Lajosné Zichy Antónia, és testvére Zichy Karolina valamint Széchenyi Istvánné, Seilern Crescence. Mindhárman lelkesen támogatták a magyar reformmozgalmat, a Védegyletet, amely célul tűzte ki, hogy csak magyar alapanyagból készült iparcikkeket vásárol. Ezek a nők (leginkább a Zichy nővérek) báljaikon meghonosították a magyar szabású ruha viselését, divatot teremtettek a magyar táncnak és a magyar társalgási nyelvnek.
Zichy Antónia a kép bal oldalán egy kissé előre hajolva fogja kislánya, Emma kezét. Seilern Crescence a pulpituson, a baldahin jobb oldali oszlopát követő második nőalak. Zichy Karolina az alapkő mögött William Tierney Clark (a híd tervezője) és Adam Clark (a híd építésének vezetője) mellett látható.
- Erzsébet királyné portréja és ruhadereka
Újkor
A világ Sisiként ismeri, nekünk, magyaroknak ő az egyik legkedveltebb királynénk, akinek az emléke napjainkra sem halványult, kultusza ma is jelentős.
Barabás Miklós Erzsébet királynét megörökítő 1884-ben készült portréja, férje, I. Ferenc József alakját megörökítő festménnyel együtt a Közlekedési Minisztériumból 1952-ben került a Nemzeti Múzeum gyűjteményébe. A portrék alatt átsétálva a következő teremben balra látható Erzsébet fekete ruhadereka.
A magyarok szeretett királynéja élete utolsó éveiben a gyásztól meggyötörve bolyongott a világban. Csak utazás közben volt képes elviselni veszteségeit, boldogtalan életét. 1898. szeptember 10-én Genfben készült felszállni egy hajóra, amikor egy anarchista leszúrta. Nem is vették észre szívtájéki a sérülést, ami később végzetesnek bizonyult. A királyné mellett volt hűséges magyar udvarhölgye, gróf Sztáray Irma, aki ereklyeként megőrizte a fekete ruhaderekat, amit Erzsébet a támadáskor viselt. Később az Erzsébet Királyné Emlékmúzeumnak ajándékozta, ahonnan a Magyar Nemzeti Múzeumba került. Műtárgyvédelmi okok miatt a kiállításon legtöbbször a jelentős műtárgy másolata látható. (Kollár Csilla)
- Színésznők a Horthy-korszakban – Szeleczky Zita, Karády Katalin, Muráti Lili
20. század, a két világháború között
A magyar filmtörténet első sztárjai.
A 19. század végén megjelenő új médium, a film egyre több lehetőséget hozott és új utakat nyitott meg a korszak színészei és színésznői életében, melyet a hangosfilm 1926-os első megjelenése tovább fokozott. A mozivásznon szereplő női karakterek kezdetben két típusba sorolhatók: a törékeny, porcelánbaba alakjába, vagy a tudatos dolgozó nő képébe. A színészek mellett sokszor a színésznők a filmek igazi sztárjai, főszereplői. A két világháború közötti magyar mozi csillagai között említhetjük Muráti Lilit, Szelecky Zitát vagy Karády Katalint, akiknek filmplakátjaikkal a kiállításban is találkozhatunk. A kulturális plakátok között a legnagyobb számban a mozifilmek plakátjai voltak jelen az utcákon, bár művészi kivételezésük általában alacsonyabb színvonalú a többi plakát kategóriákhoz képest.
Muráti Lili, Szeleczky Zita munkássága és szerepei inkább az első kategóriába illeszthetők be, míg Karády Katalin megjelenésével a „végzet asszonya” típust testesítette meg.
Szeleczky Zitát nagyon fiatalon fedezték fel – a Nemzeti Színház és Fővárosi Operett Színház tagja volt, Budapest ostroma alatt is játszott (1945 január) később összesen 24 magyar mozifilmben szerepelt. A második világháború után nyugatra emigrált, több ország után végül 1948-ban Argentínában telepedett le. Itt megalakította az Argentínai Magyar Nemzeti Színházat, előadóestjeivel pedig több ország magyarok lakta területén is megfordult. 1962-ben az Amerikai Egyesült Államokba költözött, 1997-ben tért vissza Magyarországra.
Karády Katalin: Színész pályafutása 29 évesen, későn kezdődött, mégis „ a végzet asszonya” „a magyar Edit Piaf”, az egyik legismertebb magyar színésznő lett — a dalai most is népszerűek. Pályafutása csúcsa 1938‒1944 között volt. Sok magyar zsidót mentett meg a vészkorszakban, a Gestapo vizsgálati fogságába is került emiatt, amiért a Jad Vasem Intézet a Világ igaza címet adományozta el neki. 1951-ben elhagyta az országot.
Muráti Lili, a budapesti színházvilág elismert színésznője – a mozivászon olyan sztárok partnere volt, mint Kabos Gyula, Básti Lajos vagy Jávor Pál. 1945-ben hagyta el az országot, két év múlva Spanyolországban telepedett le. Éveken keresztül a spanyol rádió magyar nyelvű bemondója volt, később nagyon sikeres spanyol filmkarriert futott be.
(Dragan Traian)
- Zsindelyné Tüdős Klára szalonjából származó női díszmagyar
20. század, a két világháború között
A díszmagyar a két világháború közötti időszak nemzeti identitástudatásnak meghatározó eleme.
Zsindelyné Tüdős Klára, Magyarország 20. századi történelmének egyik legsokoldalúbb nőalakja volt.
Jelmeztervező, a két világháború között kibontakozó magyaros ruhamozgalom élharcosa és első számú divattervezője, táncosnő és táncoktató, néprajzkutató, író, valamint az első magyar filmrendezőnő. Polgárjogi aktivista, a Református Nőszövetség elnöke, a paraszti származású, tehetséges gyermekek felkarolására, oktatására létrehozott Györffy kollégium megalapítója. Férjével a világégés idején közel száz honfitársukat, többek között zsidó családokat bújtattak budapesti villájukban és mentettek ki a halál torkából a svéd misszióval.
A kiállított ruha egy úgynevezett magyaros díszruha, másnéven díszmagyar, mely a belügyminiszter Ferenczi Ferenc által 1933-ban meghirdetett magyaros ruhamozgalom jegyében született. Tüdős Klára nevéhez fűződik a jó magyaros ruha definíciója: egy ruha vagy anyagában, vagy szabásában, vagy dekorációjában legyen magyaros, de sohasem mindháromban egyszerre. Divatos haute couture modelljeit a Belvárosban Pántlika néven nyitott szalonjában, finomkonfekciós vonalát két budapesti Nagyáruházban a Divatcsarnokban, majd a Corvin Áruházban értékesítette. Legelőkelőbb és legismertebb vevője maga a kormányzóné asszony volt. (Simonovics Ildikó)
- Női élmunkások, traktorista lányok
20. század, az államszocializmus
A diktatúra kirakatemberei.
A második világháború után a kiépülő, Rákosi Mátyás nevével fémjelzett kommunista diktatúra nem csak a gazdasági és intézményi struktúrában, hanem a társadalmi viszonyok esetében is követendő példának tekintette a Szovjetuniót. A mindennapokat, a hétköznapi embert és annak magánszféráját is uralma alá vonta, gyökeresen megváltoztatva az addig hagyományosnak tartott társadalmi és családi szerepeket.
Magyarország első írott alkotmánya (1949) rögzítette többek között azt, hogy a nők minden tekintetben egyenlők a férfiakkal. A propagandában megjelent az új nőideál: a nő aki helytáll a munka frontján, jó háziasszony, és jó anya. A sajtóban megjelentek a sztahanovista nők, köztük a nehéz fizikai munkát is vállaló bányásznők, vájárnők és traktorista lányok.
A női egyenjogúság és az új ideál egyik fő szimbóluma volt a traktoristalány. A faluban a mezőgazdasági gépállomás a „szocializmus előretolt bástyája”, a traktor pedig a „béke tankja” lett. A traktoros lány nem csak jogilag egyenlő a férfival, hanem rendelkezett férfias tulajdonságokkal is: nagy fizikai erő, komoly műszerészi ismeretek, munkabírás, kitartás, időjárási viszontagságok tűrése és elviseli a gépállomások elégtelen higiéniai körülményeit. A “Gyertek lányok traktorra” kampány azonban - nem meglepő módon - egyáltalán nem volt sikeres. Az új ideál, traktorista lány képe jószerével csak a propagandaanyagokban létezett.
A Rákosi korszakban a grafikusművészek is nagyon erős cenzúra alatt dolgoztak. A propagandaplakátok témában, használt motívumokban, színekben, közvetített üzenetekben a szovjet modellt alkalmazták. A plakátok képvilága felsőbb utasításra egysíkú lett: a boldog, egészséges munkásnő és férfi, a zászlók, a vörös csillag a társadalmi egység és az elszántság kötelező használandó elemek lettek. (Dragan Traian)