A kölkedi arany korongos fibula

1971-ben telefonáltak Kiss Attila, régésznek, hogy előkerült egy lovas, menjen ki feltárni. Nem szívesen indult el, bár archaeológusként sok sírt feltárt, és a mondott helyhez nagyon közel volt a mohácsi csata helyszíne, ám tömegsírt ásni nem kifejezetten szeret egy régész sem. Minden elképzelését felülmúlta azonban, ami Kölkeden fogadta. Páratlan avar kori temető (Kr. u. 6-8. század) került elő a falu határában. Nemcsak a leletek gazdagsága és nagy száma, hanem az ékszerek, fegyverek közvetlen nyugat-európai és itáliai párhuzamai miatt. Kiss Attila több mint 20 évig csaknem minden évben visszajárt feltárni a kivételes lelőhelyet: a temető(k)ből és az előkelő családok különálló sírcsoportjaiból a temetkezések közel háromnegyedét, a közösség településének több mint kétharmadát kutatta meg.

A településen nem az avar birodalomban megszokott házak álltak, hanem germán típusú felszíni hosszúházak, kerítéssel elkerített udvarok, mint Nyugat-Európában. Ezen túl, az ételkészítésben is átvették a korszak itáliai életstílusát az avarokkal ellentétben: sütőtálak, boros, olajos és halszószos amforák, nagy késő antik importált tárolóedények kerültek elő. A legpompásabb ékszer-együttes egy női sírból került elő, amit a legrangosabb háztartás udvarának hátsó részében találtak. A sírt kirabolták ugyan, de a rablók nem voltak tisztában az eltemetett nő viseletével, a fej- és a csípő tájékát bolygatták meg, ahol az átlag avar kori hölgyeknél és férfiaknál értékre számíthattak. Hihetetlen szerencsére a rablógödör szélétől 10 centire feküdt érintetlenül a nagyméretű színarany ruhakapcsoló tű. A rablók tudtukon kívül a sír arany karperecét és gyűrűjét is meghagyták a régészeknek. A nagyasszony lábához, oldalához helyezett luxuscikkek is sértetlenek voltak: ládikában egy további karperec, facsészék ezüst és arany veretekkel, vas tábori szék, nagyobb ládában textilnemű.

Magának a korongfibulának a káprázatos kivitele, nagysága, anyaga alapján tulajdonosa egyenrangú lehetett a korszak ismertté vált hercegi, királyi rangú sírjaiban nyugvókkal, leginkább az itáliai langobard leletekhez hasonlítható. Maga a fibula formája az alemann és frank királyságokban széles körben elterjedt négy karéjával, egy központi és négy a szélein elhelyezett dudorral. Hasonlók készültek vasból, bronzból, ezüstből is díszesebb és egyszerűbb kivitelben. A 6. század végén, 7. század elején a nyugati germán királyságokban a korábbi párban viselt kengyelfibulákat, övről lecsüngő díszes szalagokat kezdi felváltani az antik viseletet utánozva az egyetlen, a mellkas közepén kapcsolótűvel összefogott ruha viselete. Így nyugodtan kijelenthetjük: kölkedi hölgyünk a legutolsó nyugati és itáliai divatot követte öltözékével.

Az arany fibulát egy vastagabb alaplapra forrasztott szalaggal vették körbe, belsejébe is kisebb rekeszeket tettek, melyek tetejére több apróbb, domborított, vésett-poncolt, nielló díszes lemezt foglaltak, így alakítva ki a fibula előlapját. Az illesztési helyeket ráforrasztott gyöngydróttal takarták el. A fibulát a központi félgömbből kiinduló négy sáv osztja kereszt alakban. A szárakon, a középső kerek már lapos mezőben, illetve a félgömbökön szalaggá lényegült állatalakok láthatók: kígyók tekeregnek. A karéjok nagyobb mezőin alig kivehetően, geometrikus elemekké lényegülve egy-egy férfialak látható, mely a karjaira tekeredett sárkánykígyóval harcol.

Írta: Hajnal Zsuzsanna, Magyar Nemzeti Múzeum, Régészeti Tár, Népvándorláskori Gyűjtemény

További érdekességek:

• A fibula 3D modellje megtekinthető az alábbi linken.
• A lelőhelyről nagyközönségnek szóló rövid összefoglaló található az alábbi webhelyen.
• Az Európai Unió által támogatott CEMEC együttműködés keretében készült, a tárgyat bemutató videó itt nézhető meg.

Irodalom:

• Kiss, A., Das awarenzeitliche Gräberfeld in Kölked-Feketekapu B, Monumenta Avarorum Budapest 2001. II. 271–279.
• Vida, T., Az avar kori meroving típusú korongfibulák. Wosinszky Mór Évkönyve 27 (2005) 81–94.
• Hajnal, Zs., A Kölked-feketekapui 'A' és 'B' temetők együttes értékelése. In: Vida Tivadar (szerk.): Thezaurus Avarorum. Archaeological studies in honour of Éva Garam. Budapest, 2012, 607–645.