Korábban beszámoltunk arról, hogy a késő bronzkorban (Kr.e. 1300-800) és a kora vaskorban (Kr.e. 800-450) a Kárpát-medencében elterjedtek voltak az ún. grafitos fényezésű kerámiák.

A vaskorban a kelták a grafitot fényezésre már nem használták, de a kerámiák soványítására igen. Vagyis, az egyes kerámiák készítésekor az agyagba grafitdarabkákat kevertek. A grafittal soványított kerámia a kelták által igen kedvelt, nagy területen elterjedt és sokáig használt (i.e. 3.sz. – i.sz. 1. sz.) kerámia típus volt a La Tène korszakban, vagyis a vaskorban.

Kép: Így néz ki egy grafit szemcse a kerámiáról készített vékonycsiszolatban.

A grafitos soványítás lehetséges okaira egy másik alkalommal térünk vissza, most a grafit eredetének nézünk utána. A grafit eredete azért fontos a régészek számára, mert számos olyan régészeti lelőhelyről is előkerülnek ilyen kerámiák, ahol nincs a közelben grafitlelőhely. Ilyen lelőhelyek a Tolna megyei Dunaszentgyörgy 6. sz. főút és Bátaszék–Körtvélyes-dűlő is. A grafitos kerámiák és a grafit eredtének vizsgálatával viszont feltérképezhetjük a kelták kapcsolatait és kereskedelmi útvonalaikat. A Magyarország területén megtelepedett kelták azért is érdekesek, mert Magyarországon nincs ilyen célra felhasználható grafit, csak csekély grafittartalmú metamorf kőzet fordul elő (Velemi Mészfillit Formáció), ezért a Magyarországon talált grafitos kerámiák vagy máshonnan kerültek ide, vagy csak a bennük lévő grafit jött távoli területről.

Kép: A grafit eredetének nyomozásában nagy segítségünkre voltak a grafit kísérő ásványai (2. metamorf turmalin, 3. kianit). Ezek segítségével állapíthatjuk meg, hogy honnan származhat a grafit.

A grafit eredetének meghatározása érdekében a Nemzeti Múzeum Alkalmazott Természettudományi Laboratóriumában a Földtani és Geokémiai Intézettel és az ELTE Kőzettan-Geokémiai Tanszékével együttműködésben az említett lelőhelyekről grafitos és nem grafitos kerámiák összetételét hasonlítottuk össze.

Kép: A grafit eredetének nyomozásában nagy segítségünkre voltak a grafit kísérő ásványai (2. metamorf turmalin, 3. kianit). Ezek segítségével állapíthatjuk meg, hogy honnan származhat a grafit.

Az eredményeink rávilágítottak arra, hogy a grafitos kerámiák nyersanyaga hasonló a helyi kerámiák nyersanyagához, vagyis a grafitos kerámiák is helyben készültek, csak a soványításra használt grafitot szerezték be távoli területekről. A kerámiákban található grafitszemcsék vizsgálata során szerencsénk volt, mert megtaláltuk azokat az ásványegyütteseket (kvarc-káliföldpát-muszkovit-sillimanit-kianit-grafit ± turmalin-amfibol), amelyek a grafittal együtt fordulnak elő ott, ahol a grafitot bányászták. Ezt követően azt kellett kinyomoznunk, hogy a grafit hol fordul elő ilyen kombinációban az említett ásványegyüttesekkel. Vizsgálataink alapján a grafit beszerzésének és a kereskedelmi kapcsolatoknak az iránya a Moldanubikum dél-csehországi részében Česky Krumlov tágabb környezetében lehetett. Vagyis, a dunaszentgyörgyi és bátaszéki kelták innen szerezhették be a grafitot. Mivel nagyon sok grafitos kerámiát ismerünk a korszakból, ilyen mennyiségű kerámiához tekintélyes mennyiségű grafit kellett (több száz kg lelőhelyenként), vagyis komoly grafit kereskedelemmel számolhatunk a vaskorban.

Írta: Kreiter Attila, Havancsák Izabella, Bajnóczi Bernadett, Tóth Mária, Szakmány György, Viktorik Orsolya, Pánczél Péter, Bartus-Szöllősi Szilvia

Fedezd fel a bátaszéki és dunaszentgyörgyi lelőhelyeket az MNM Régészeti Adatbázisában is!

Kép: Kelta grafitos fazék peremtöredéke