1817. április 27-e gyászos emlékként él a modernkori Szombathely történetében. Egy véletlen figyelmen kívül hagyott lángcsóva (állítólag, egy részeges ácsmester hibájából) rövid idő alatt elharapódzó, hatalmas tűvészt okozott, mely a település kétharmadát pusztította el, több ember és haszonállat életét követelve. A súlyos veszteséggel küzdő város sikeresen túllendült a nehézségeken, külső támogatókra is számíthatott, többek között Fazekas Mihály író is felajánlást tett Szombathely számára.

A menthető épületek javítása és a romok eltakarítása közben nem várt jelenséggel szembesültek a sokat szenvedett lakosok. A földből az ókori római város, Savaria maradványai bukkantak fel, megannyi épületnyom, temetkezés és leletek formájában. A szombathelyiek körében „kincskeresési láz” ütötte fel a fejét, már nem pusztán a véletlenül előkerülő tárgyakat gyűjtötték össze, hanem önálló kutatásokat is szerveztek. Szakavatott és renoméval rendelkező kincskeresők tűntek fel, mint egy bizonyos Benkő nevű férfi, aki falak mentén haladva számtalan kisleletet gyűjtött össze, melyeket később értékesített. Ennek eredményeként, pár év leforgása alatt jelentős magángyűjtemények jöttek létre a városban. Sorukból kiemelkednek Farkas László táblabíró és Petrédy Antal ügyvéd kollekciója. Farkas László nem elégedett meg a leletek felvásárlásával, telkeket vásárolt, melyeken ásatásokat hajtott végre, rengeteg temetkezést tárva fel, a mellékleteket pedig bővülő anyagába illesztette. Petrédy Antal népszerű személyiség volt Szombathelyen, az érdeklődők számára gyűjteménye nyitott volt, nagy örömmel mesélt érmeiről vagy a szokatlanabb tárgyak (vélt) funkciójáról.

Csaknem kétszáz év távlatában is hatalmas szerencsének, egyben tudományos eredménynek tekinthetjük, hogy mindkét fent említett gyűjtemény, szinte teljes egészében a Magyar Nemzeti Múzeumba jutott! A Farkas László-féle anyagot Habsburg József (1776–1847) nádor főherceg (1823), míg a korán elhunyt Petrédy Antal hagyatékát Batthyány-Strattman Fülöp (1781–1870) herceg vásárolta meg (1829), nem kevés anyagi áldozat árán. A Farkas-gyűjteményt a múzeum munkatársa, Haliczky Antal ismertette a Tudományos Gyűjtemény nevű szaklapban, míg Petrédy Antal kollekciójának jegyzékét eddig csak egy latin nyelvű katalógusból ismertük. Újabb eredmény, hogy ennek a jegyzéknek a magyar nyelvű variánsát felfedeztük a ma már kevésbé ismert reformkori folyóiratban, a Hasznos Mulatságokban, mely árnyaltabb fogalmazásával, pontosabb képet nyújt. A nyomtatásban való közlés nem véletlen: a két kollekció hatalmas gyarapodást jelentett a múzeum számára, a korabeli értelmiség előtt is nyilvánvaló lehetett, hogy rendhagyó esemény történt.

Batthyány-Strattmann Fülöp herceg portréja 1829-ben, Miklósi József festménye (MNM Történelmi Képcsarnok)

Milyen tárgyakat tartalmaztak Farkas László és Petrédy Antal kollekciói? A lehetséges és potenciálisan azonosítható darabok jelenleg 1950-es, illetve 1960-as években kiadott leltári számok alatt találhatóak meg a Nemzeti Régészeti Intézet, Régi Régészeti Tár Római Gyűjteményében, sajnálatunkra azonban, számos tétel meghatározása jelenleg már gondot okoz. Mindkét gyűjtemény fantasztikus üvegtárgyakat tartalmazott, melyek zömében sírok feltárása alkalmával kerültek néhai tulajdonosaikhoz. A jellegzetes, Kr. u. 1. századra keltezhető urnák jó eséllyel Szombathelyről származnak, Bitnicz Lajos (1790–1871) nagyprépost és magángyűjtő szabatos leírásából egy feliratos, hasábos testű, széles szájú palackot ismerünk, melynek fenekén „ALCIM / PACCI / ALCIM / PACCI” ismétlődő szöveget az 1820-as években is kitűnően el tudták olvasni.

A fémek között Petrédy Antalé lehetett egy sérült Mercurius szobrocska, jobb kezében pénzeszacskóval (marsupium), letört baljában nagy valószínűséggel hírnöki pálcáját, a caduceust foghatta. Érdekes egy öntött rézötvözet késnyél, mely nyulat megragadó vadászkutyát ábrázol. Különleges ritkaságnak számít egy külön öntött ezüstkéz, mely vélhetőleg egy istenség nagyobb méretű szobrához tartozhatott eredetileg.

Rézötvözet Mercurius szobrocska a Petrédy Antal-gyűjteményből (fotó: Rosta József)

A terrakotta leletek ugyancsak nagy számban fordultak elő mindkét gyűjteményben. A 19. századi leírásokban jellegzetes római kori kerámiatípusok képe bontakozik ki, keltezésük a Kr. u. 1. századtól a 4. század második feléig terjedő idősávba esik. Meglepetésként hat egy 2023-ban azonosított kis vékonyfalú, barna színű kerámiapohár, melynek egyik oldalán negatívval készült szakállas férfifej található, az ábrázolás nem kizárt, hogy a görög-római mitológia ismert hősét, Herculest jeleníti meg. Farkas László és Petrédy Antal anyagaiban is igen nagy mennyiségű kerámiamécsest találunk. Itt fontos egy számadattal is élnünk: a két gyűjteményből kb. 270 mécses került a múzeumba. Ez a szám a 19. század eleji viszonylatokat tekintve, elképesztő mennyiséget mutat, ami azt jelenti, hogy az 1830-ban csupán 28 éve fennálló intézmény egy egész Európában rangosnak mondható gyűjteményrésszel gazdagodott! További adalék, hogy a Petrédy-gyűjteményben szerepelt egy mécsesek készítésére szolgáló negatív is, egy egylángú firmamécses alsó oldala, CRESCES bélyeggel. A leletről Bitnicz Lajos is beszámolt, így a pontos lelőhely azonosítható a mai szombathelyi Rohonci utca déli szegmensére.

Vékonyfalú terrakotta pohár szakállas férfiarccal (fotó: György László)

Terrakotta volutás mécses, Fortuna istennő ábrázolásával (fotó: Rosta József)

Végezetül, de nem utolsó sorban, egy rendhagyó tárgycsoportról is meg kell emlékeznünk, mely a Római Gyűjteménynek mind a mai napig hangsúlyos részét képezi. Savaria az Észak-Itália és Baltikum között futó ún. Borostyánkőút vonalán feküdt, így a kereskedelem révén nagymennyiségű nyersanyag jutott a római kori településre. Ókori forrásaink adnak tanúbizonyságot róla, hogy a borostyánt nem feltétlen csak különleges volta miatt kedvelték a rómaiak, hanem hiedelmek is fűződtek hozzá. Ennek hátterében az állhatott, hogy a megkövesedett gyanta elektrosztatikus állapotba hozható, mellyel mozgást lehet kiváltani, ami a korabeli ember számára egyet jelentett a földöntúli erőkkel való kapcsolattal. Farkas László gyűjteményébe tartozott egy gondosan kivitelezett, ún. jelképes guzsaly, melynek réz szálára borostyánból faragott elemeket húztak, zárását pedig egy plasztikus sas képezi. A darab nagy valószínűséggel egy temetkezés melléklete lehetett. További borostyántárgyak közül érdekes még több gyűrű, melyeken emberi- és állatalakok jelennek meg, több kisebb plasztika, eredetileg nagyobb kompozíciók részei lehettek. Funkcióját tekintve, nem mindennapi lelet lehetett egy szinte teljesen ép kis csónak alakú kosár, melynek (valószínűleg) fém fogója ma már hiányzik.

1) Borostyán jelképes guzsaly; 2) Kr. u. 2. század eleji borostyángyűrű női portréval; 3) Borostyángyűrű fekvő párduc alakjával; 4) Borostyán figurális applikáció (fotó: Rosta József)

Szerző: Szabadváry Tamás. MNM NRI