Az avar kori férfiak körében hódított az ékszerviselet, azonban ahogyan ma is, az urak ékszerviselési szokásai különböztek a hölgyekétől. Gyűrűket, övre szerelt díszítéseket más kultúrákban is viseltek a korszakban a férfiak: a fülbevalók viseletének szokását azonban a sztyeppei, nomád csoportok előkelői honosították meg vidékünkön. Ők többnyire egyetlen fülbevalót hordtak, azt is a bal fülükben: csak a Tiszántúl déli részén élt egy olyan népesség, amelynek férfijai a nőkhöz hasonlóan mindkét fülüket díszítették.

1. kép: Úgynevezett gúlacsüngős fülbevaló a Kr. u. 7. századból

A korai avar kor harcias világában, a Bizánc ellen vezetett sikeres hadjáratok időszakában sokaknak nyílt lehetősége arra, hogy komoly méretű, tömegű arany ékszerekkel ékesítsék magukat. A férfiak sírleleteiből ismert fülbevalók így mai szemmel hatalmasak, és igen nehezek is, bár általában kisebbek azoknál, amelyeket a nők mellett találunk. A leggyakoribb típus a két félből összeforrasztott, nehéz aranylemez gömbbel díszített aranykarika, amelyen azonban a karika és a gömb között, illetve magán a gömbön lehettek még további, kisebb, tömör aranybogyók. Ezeket az ötvös izzó faszénágyba szórt aranydrót darabokból készítette el, amelyek a tűzben megolvadva gömb alakot vettek fel. A másik kedvelt fülbevalótípus még nagyobb (1. kép): rajta a lemezgömb és a karika között gúla alakú, aranylemezből készült elem volt (e nagyobb, díszesebb ékszereket azonban gyakrabban hordták nők).

2. kép: A bócsai avar előkelő fülbevalója és gyűrűi

A fülbevalóknál ritkábbak a gyűrűk, amelyek csak a legelőkelőbb férfiak sírjaiban fordulnak elő: legtöbbször ezek is nehéz aranytárgyak, és gyakran két darab is előfordult egy-egy halott ujjain. Leszámítva azokat, amelyek vékony aranylemezből, nyilván csak a temetés idejére készültek, ezek az ékszerek is a fent említett gömböcskékkel – úgynevezett granulált technikával – és gyakran kő- vagy üvegberakással díszített fejesgyűrűk.

3. kép: Gyűrűk az ozorai leletből

Az ékszerek nagyrészt importtárgyak lehettek, egy részüket azonban beolvasztott bizánci aranypénzekből, avar ötvösök készítették. Minden valószínűség szerint ilyen, avar kézműves által készített fülbevaló került elő a bócsai sírban (2. kép), amelynek leleteit a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi. Ez az avar kor egyik leggazdagabb sírlelete: a benne nyugvó magas rangú férfi minden valószínűség szerint az uralkodói család tagja volt a mellé tett aranytárgyak mennyisége és tömege alapján. Most minket a halott ékszerei érdekelnek: két gyűrűje mellett kiválik a korabeli ékszerek közül súlya alapján nem lemezből készült, hanem tömör gömbű fülbevalója is. A 7. század talán legszebb gyűrűje az ozorai sírból került elő (3. kép). A nagy, rekeszdíszes, közepén gránátgyönggyel díszített ékszer társa kisebb, a 7. század egyik viszonylag gyakori gyűrűtípusa. Ez utóbbi változat bizánci területen is gyakran előfordul, kerek fejébe színtelen hegyikristályt, gyakran azonban ezt utánzó, domború üveglapot ágyaztak.

Szenthe Gergely, Magyar Nemzeti Múzeum, Régészeti Tár, Népvándorláskori Gyűjtemény    

Irodalom:

Bóna, I., A XIX. század nagy avar leletei. Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 1982–1983, 81–160.    

Bóna, I., A Szegvár-sápoldali lovassír – Adatok a korai avar temetkezési szokásokhoz. Archaeologiai Értesítő (1979) 106, 3–32.

Garam, É., Funde byzantinischer Herkunft in der Awarenzeit vom Ende des 6. bis zum Ende des 7. Jahrhunderts. Monumenta Archaeologica Avarorum 5. Budapest 2001.