A késő bronzkorban (Kr.e. 1300-800) és a kora vaskorban (Kr.e. 800-450) a Kárpát-medencében nagyon elterjedtek voltak az ún. grafitos fényezésű kerámiák. Ezek a kerámiák fekete, fényes megjelenésűek, úgy néznek ki, mintha fémedények lennének. Mivel elsősorban gondosan formált díszkerámiákat készítettek ilyen módon, a régészek feltételezése szerint presztízsértékük lehetett, vagyis, ha már nem volt lehetőség fémedények beszerzésére, kerámiából utánozták azokat. A grafitos fényezés a kerámiakészítési hagyományok megértése szempontjából is izgalmas a régészek számára, a grafit ugyanis a szén egy módosulata, vagyis nagyon könnyen ég el a kerámia kiégetése közben. De ha könnyen elég, akkor miért és hogyan használták a grafitot?

Kép: 1: a kísérlethez használt hengeres kispohár, 2: ilyen grafitrögöket használtunk a kísérlethez, 3: ehhez a kőhöz dörzsöltük a grafitrögöket, 4: a grafitrögök egymáshoz dörzsölésével is finom por nyerhető, 5: grafitpor, amelyet az edények fényesítésére használtunk.

Annak ellenére, hogy a grafitos fényezésű kerámiák régóta ismertek, szisztematikus vizsgálat nem történt arra nézve, hogy hogyan is készülhettek ezek a kerámiák. Ezért a Nemzeti Múzeum Alkalmazott Természettudományi Laboratóriumában úgy döntöttünk, hogy megoldjuk ezt a rejtélyt, ami oly régóta foglalkoztatja a régészeket és terveztünk egy kísérletsorozatot, amellyel megpróbáltuk rekonstruálni a készítésmódjukat. Volt néhány ötletünk arra vonatkozóan, hogy hogyan is készülhettek ezek a kerámiák, ezért 27 db kerámia modellt készítettünk. A grafitot különböző módon alkalmaztuk a kerámiák felületén (száraz és nedves felületen, kiégetés előtt és kiégetés után), illetve a kerámiák felületét is különböző módon fényeztük/simítottuk (szabad kéz, birkabőr, gyapjú, kavics, grafitrög, vízzel kevert grafitpor). A kerámiák kiégetési hőmérséklete 700 és 1000 ºC között változott.

Kép: A kísérletben különböző módon alkalmaztuk a grafitot a kerámiák felületén (száraz és nedves felületen, kiégetés előtt és kiégetés után), illetve a kerámiák felületét is különböző módon fényeztük/simítottuk (szabad kéz, birkabőr, gyapjú, kavics, grafitrög, vízzel kevert grafitpor). Ezek mind mind különböző mintázatot hoztak létre a kerámia felületén, amit aztán összehasonlítottunk a régészeti kerámiákon látottakkal.

Sok-sok kísérlet és kiégetés után az a minta hasonlított legjobban a grafitos fényezésű régészeti kerámiákra, amelyet kissé nedves állapotban (ún. bőrkemény) finomra porított grafitporral (grafitrögök egymáshoz, vagy lapos kőhöz való dörzsölésével finom grafitpor nyerhető) vontunk be, kaviccsal alaposan felfényeztünk, majd úgy égettük ki, hogy faforgácsba temettük, vagyis teljesen elzártuk a levegőtől (ú.n. redukált égetés). Ezen a ponton érthetjük meg az őskori fazekasok magas szintű technológiai tudását, ugyanis rájöttek arra, hogy ha a grafitos fényezésű kerámiát a kiégetéskor elzárják a szabad levegőtől (betemették a tüzelőanyaggal), akkor a grafit nem ég el, hanem beépül a kerámia falába. Ugyanakkor ezt az állapotot a kiégetés végéig fent kellett tartaniuk, mert ahogy levegő éri a grafitos bevonatot, az azonnal elég, így a kerámia nem lesz fémes színű. Ha a kiégetés sikeres volt és a kiégetés előtt kaviccsal gondosan felfényezték az edényt, akkor az eredmény egy gyönyörűen csillogó, fémes hatású kerámia lett.

Kép: A kísérleti minták (1–2) és a tiszaburai régészeti kerámiák (3–5) grafitbevonatának pásztázó elektronmikroszkópos képe. A kísérletünk során létrehozott grafitos bevonat eloszlása és vastagsága nagyon hasonló a régészeti kerámiákon tapasztaltakhoz.

Az eredményeink tesztelése érdekében több kísérleti darabot és Tiszabura–Bónishát lelőhelyről származó késő bronzkori grafitos fényezésű kerámiákat pásztázó elektronmikroszkópos vizsgálatnak vetettük alá az ELTE Kőzettan-Geokémiai Tanszékén, hogy összehasonlítsuk a grafitos bevonatukat. A mérések alátámasztották, hogy a késő bronzkori kerámiák grafit bevonata valóban a leírt módon készülhetett.

Rejtély megoldva.

Írta: Kreiter Attila, Bendő Zsolt, Egri Imre Jánosné, Pánczél Péter, Váczi Gábor

Fedezd fel a tiszaburai lelőhelyet az MNM Régészeti Adatbázisában is!