AZ ÁRPÁDOK ORSZÁGA
Tanulmányok és katalógus

Szerkesztette: Ritoók Ágnes és Simonyi Erika

Megjelenés: 2022. december 15.

800 évvel ezelőtt Székesfehérváron II. András magyar király aranypecséttel megerősített törvényt adott ki. A különösen jelentős okleveleket a középkorban arany     pecséttel erősítették meg. Így tettek II. András elődei és utódai is. Ennek a sorozatnak a legnevezetesebb tagja mégis az 1222 tavaszán kelt „Aranybulla”. A törvény eredetileg a királlyal elégedetlen alattvalók megnyugtatására szolgált, de már 1265-től a nemesi jogok törvénybe foglalásaként értelmezték, és évszázadokon keresztül sarkalatos törvénynek számított a Magyar Királyságban. 

A dokumentum mindazonáltal mélyreható változások előhírnöke volt: az ország, túllépve az archaikus, Szent István-i berendezkedésen, szinte egyetlen évszázad alatt „modernizálódott”.

A magyarok a 9. század végén szállták meg a Kárpát-medencét. A honfoglaló Árpád fejedelem      leszármazottai, az Árpádok a középkori magyar királyság megalapítói. A magyar történelemben az Árpádok korának is nevezett időszak 1301-ben, a dinasztia kihalásával ért véget. A magyar köztudatban az Árpádok korának csupán egy-két kiemelkedő alakja és eseménye él. A dinasztia világszerte tisztelt szentjeinek származása mára jobbára feledésbe merült. A kötet célja, hogy bemutassa ezt a Magyarország és a Kárpát-medence életét tekintve máig meghatározó korszakot, kimagasló személyiségeivel és hétköznapi embereivel, fényeivel és árnyaival – egy ország születését és átalakulásait a fennmaradás és kiteljesedés érdekében.

Számos jelentős európai gyűjtemény őriz kimagasló értékű, az Árpádokhoz kapcsolódó műalkotásokat, melyek éppen a magyarság európai integrációjának, a dinasztia szerteágazó nemzetközi kapcsolatainak (néha pedig az ország viharos történetének) bizonyítékai. A kötet ezeket a magyarországi hagyatékkal együtt bemutatva, a maga egységében kívánja láttatni az Árpádok korát.

A 29 tanulmány és a katalógus szövegei és képei az érdeklődő olvasók számára lehetőséget kínálnak a magyar és egyben európai múlt egy fejezetének újbóli felfedezésére és értékeinek felismerésére.

Az Árpádok királysága kultúrák találkozási pontján született: nemcsak a két keresztény birodalom és egyház, de a letelepedett és a nomád, a keresztény és nem keresztény világ határán. A találkozások egyszer békés kapcsolatokat, máskor fegyveres konfliktusokat jelentettek. Az ország keresztény, európai kötődése azonban a 10. század utolsó évtizedeitől egyértelmű volt, hiszen fennmaradását ennek köszönheti. Sikerrel megőrzött függetlensége nem akadályozta kulturális integrálódását. A kötet egyes tematikai egységeiben ezek a folyamatok tárgyak közvetítésével jelennek meg.

A 10. század közepétől elődeink sikerrel alkalmazkodtak a megváltozott nemzetközi környezethez, s így vált lehetővé, hogy az ezredfordulón megalapítsák a keresztény Magyar Királyságot, mely a térség legerősebb állama lett. A honfoglalók utódai a 10. század második felében lassan összeolvadtak a helyben talált népességgel. Az ezredfordulóra elenyészett a keleti gyökerű művészet és hitvilág, a magyar nép a Kárpátok övezte új szállásterületből végleges hazát teremtett. A kötet bemutatja a sztyeppei hagyatékot és az itt talált népcsoportok legjellegzetesebb tárgyait. Településeivel és leleteivel megjelenik az ország ekkor formálódó központi régiója, amelyet később a királyság közepének neveztek.

A magyar királyság alapítására a pápaság és a nyugati, valamint a keleti császárság később soha vissza nem térő egységében került sor. Különleges sajátosságként emelhető ki a magyar királyi méltóság régiónkban egyedülálló stabilitása. Eleinte a Szent Kereszt ereklye mellett – a nyugati császársághoz hasonlatosan a királyi lándzsa volt a fő méltóságjelvény, később az országalapító Szent István – égi közreműködéssel elnyert – koronájaként tisztelt Szent Korona vált a királyi hatalom egyértelmű szinonimájává és legfőbb szentesítőjévé.

A Szent Korona, a különféle koronázási jelvények és dinasztikus emlékek idézik meg az uralkodócsalád tagjait, az uralkodói reprezentáció formáit és jelentéstartalmának változásait.

Az Árpád-korban jelenik meg az a különös kettősség, mely utóbb a magyarság nemzettudatát is meghatározta: a 12–13. századi krónikakompozíciók az Árpád-ház keleti, illetve mitikus hun eredetéről tudósítanak, de az Árpádok maguk országukat apostoli királyságként, családjukat a szent királyok dinasztiájaként határozták meg.

A 10–11. századi Európa szellemi óriásai közvetve vagy közvetlenül részt vettek a magyarországi térítésében, melynek a Dunántúlon, az egykori Pannonia területén jelentős 9. századi előzményei voltak Salzburg és Passau papjai, valamint Cirill és Metód révén. A 11. század végére megszilárduló keresztény kultúra a kezdeti sokszínűség után egyre jobban integrálta a Nyugat-Európában jelentkező stílusáramlatokat. A korszak leggazdagabb emlékanyaga a templomokból, monostorokból származik. A Magyarországon dolgozó iskolák, műhelyek, mesterek művei a korabeli és későbbi kataklizmák miatt pars pro toto idézik az Árpád-kori ragyogást.

A kereszténység felvételével a latin és részben görög írást, s ezen keresztül az antik hagyományokon alapuló, de jelentős részben bibliai ihletésű középkori keresztény kultúrát is elsajátították a kor magyarországi írástudói. E      kultúra számos emléke mellett önálló művek és jelentős fordítások is születtek az Árpádok Magyarországában, ugyanakkor az első magyar nyelvű emlékek is ehhez a korszakhoz kötődnek. Mindeközben a középkori krónikairodalom jó néhány elemet megőrzött a magyarság mitikus előtörténetéből, a korszak fontos eseményeiből is.

Az Árpádok királyságában több, közvetlenül a király fennhatósága alá tartozó népcsoport élt. Többségük királyi kezdeményezésre költözött az országba, és különböző kiváltságokat élvezett. A források alapján muszlimok és zsidók már a 10. századtól jelen voltak a Kárpát-medencében. Utazók és az átvonuló keresztes hadak révén az ország földjének termékenységéről szóló hírek hamar elterjedtek a túlnépesedéstől szenvedő Nyugat-Európában. A király hívására 12. századtól több hullámban érkeztek telepesek az országba.

Az 1241–1242 évi mongol invázió („tatárjárás”) tragikus esztendeje következtében megritkult lakosság pótlására új telepítési hullám kezdődött. Az újabb támadásra való felkészülés jegyében került sor a hadsereg megerősítésére a könnyűlovas kun népesség betelepítésével. Kezdetben ugyancsak a hadi potenciál növelése volt a fellendülő várépítészet, a felgyorsuló városias fejlődés motorja. A 13. század utolsó évtizedeiben a várakon alapuló tartományúri hatalom részekre szaggatta az országot. A velük folytatott eredményesnek tűnő küzdelem során 1301-ben halt meg III. András, az éppen 300 esztendeje uralkodó Árpád-ház utolsó férfi sarja.

Az Árpád-ház számára különleges megbecsülést biztosítottak Európa szerte a dinasztia szentjei. A magyar dinasztikus szentek koronként változó üzeneteket közvetítenek, melyeknek jelen kiállítás keretében csak középkori vetületeit mutatjuk be, így a kereszténység terjesztésében, tanításainak „népszerűsítésében” és védelmében jeleskedő három szentet, Istvánt, Imrét, Lászlót és legendáikat. A szent hercegnőknek Bizánctól Itálián és Portugálián keresztül Észak-Európáig akadtak követőik, alakjuk az irgalmasság mindig megújuló erényének a mintaképévé vált. Legendáik nem csupán a fejedelmi udvarokban, hanem a polgárság köreiben is serkentették a vallásos élet megújulását. A hozzájuk kapcsolódó relikviák és történetek egész Európában elterjedtek, és egyúttal ihletői voltak a kor egyik kedvelt irodalmi toposzának „a magyar király lányáról” szóló történeteknek is.

Az Árpád-kor emlékezete az ország újabb kori történetében nem ritkán politikai célok és elképzelések szolgálatába állítva, vagy azokra reflektálva, gyakran látványos, sokszor monumentális emlékek formájában jelenik meg. A történeti emlékezetre azonban nagyobb hatással voltak a szélesebb körben terjedő, sokszorosított technikával készült alkotások.

A kötet az Árpádok korát átfogó módon jeleníti meg, a hazai és külföldi műtárgyakat lehetőség szerint minél nagyobb számban együttesen bemutatva. A szerzők tudományáguk legújabb eredményeinek bemutatása mellett törekedtek a közérthető megfogalmazásra, hogy ismereteik minél szélesebb körben közkinccsé válhassanak. Néha egymásnak ellentmondó következtetéseik bizonyítják, hogy a következő nemzedékek számára is van még elegendő kutatni való, megoldásra váró kérdés. A kötet, már terjedelménél fogva sem könnyű esti olvasmány, de reméljük, hogy olvasói gyakran és örömmel forgatják majd.

A kötet a bemutató napjától december 31-ig 50% kedvezménnyel kapható az MNM shopjában, valamint megrendelhető az MNM honlapján.