A 129332 számú projekt a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból biztosított támogatással, a Kutatói kezdeményezésű (K_18) témapályázati program finanszírozásában valósul meg.

Időtartam:
2018. december 1. – 2022. november 30.

A Magyar Nemzeti Múzeum kutatóhelyén megvalósuló „Az anyagi kultúra változó horizontjai: a mindennapi és szimbolikus tevékenységek színtereinek vizsgálata a késő rézkori települések leletanyagának többszintű értelmezésével” című kutatási projekt 2018 decemberében indult útjára.

A kutatási projekt célja
A kutatás fő célkitűzése, hogy a Kr.e. IV. évezredben élt rézkori közösségek település-maradványairól összegyűjtött régészeti adatok (tárgyak, eszközök, jelenségek) interdiszciplináris vizsgálataival (archaezoológia, archaeobotanika, geológia), illetve statisztikai és térinformatikai elemzések segítségével körvonalazzuk a településeken az emberi közösségek legkisebb régészetileg is definiált egységeit az úgynevezett háztartásokat (household clusters). A használati tárgyak és jelenségek beható vizsgálatával megismerhetjük az egyazon háztartásban élő emberek hétköznapi tevékenységeit, az egyes háztartások összehasonlításával láthatóvá válnak a településeken belüli munkamegosztás folyamatai, speciális tevékenységek színterei is. Ezeken keresztül fény derülhet térbeli elhelyezkedésükre, eltéréseikre és a társadalmi hierarchián belüli elfoglalt pozíciójukra, azaz helyükre a közösség, illetve a település életén belül. Amennyiben az elemzések útján sikerül felvázolnunk a háztartások mindennapi életét, akkor sikerülhet a közösségi élet különböző szintű színtereit is láthatóvá tenni, így közelebb juthatunk az őskori közösségek társadalom-szerveződési folyamatainak mozgatórugóihoz.

A kutatási projekt főbb kérdései:

1. Az aktivitási zónák, mint a háztartási egységek lenyomatainak azonosítási lehetőségei:
   A kutatás egyik fő feladata a különböző megközelítések egységes módszertanná való továbbfejlesztése. Ez a módszertan olyan településeken is lehetőséget kínál a társadalom legkisebb analitikai egységeinek, az aktivitási zónáknak és háztartási egységeknek azonosítására, amelyeken a lakóépületek szerkezeti elemei feltárási módszerekkel nem azonosíthatóak.
2. Hasonlóságok és eltérések vizsgálata:
   Az analitikai egységek körvonalazásával, összehasonlításuk során vizsgálhatóvá válik a háztartásokon belüli tevékenységek jellege, illetve elemezhető a feltételezett településen belüli munkamegosztás és a háztartások közötti kapcsolatrendszerek is.
3. Tevékenységek vizsgálata:
   A kutatás során feltérképezhetővé válik a tevékenységtípusok térbeli eloszlása és kapcsolatrendszere, illetve hogy a tevékenységformák az egyes háztartásokon belül zajlottak-e vagy vannak olyanok is, amelyek csak bizonyos háztatásokhoz vagy helyekhez köthetők, és a háztartásoknál magasabb szinten zajlottak.
4. A háztartások fogyasztása:
   Léteztek-e kiemelkedő háztartások, és ha igen, ez a leletanyag összetételén és az állati eredetű termékek fogyasztásán keresztül és/vagy egyéb tevékenységeken keresztül mutatkozik-e meg? A háztartások edénykészleteinek, mint vizsgálati eszközöknek a felmérése rávilágíthat egy adott háztartás/fogyasztási kör nagyságára, összetettségére és gazdagságára, továbbá a közösségi hierarchián belül elfoglalt helyére, ezáltal a háztartási egységek differenciálásának lehetőségére is.
5. A háztartások készletei (szettek):
   Meghatározható-e az az eszköz (edények, használati tárgyak) és jelenség „csomag”, amely egy-egy háztartás készletének tekinthető?
6. Alapszintű repetitív elemek:
   Vannak-e olyan ismétlődő minták, amelyek túlmutatnak az egyes analitikai egységek szintjén és ezek a mintázatok (szettek/készletek) megjelennek-e a magasabb szintű közösségi terek tevékenységében?
7. Közösségi szintű repetitív elemek:
   A mindennapi tevékenység színtereinek azonosítása mellett, nagy hangsúlyt kell helyeznünk a vizsgált közösségek társadalmi tevékenységének azonosítható jeleire. Az ezt megjelenítő készletek és fogyasztási mintázatok (szettek) vizsgálatával nem csupán a térhasználat kutatható, hanem a korabeli közösség mindennapi életének ciklikussága is megfigyelhető, melynek kapcsán a repetitív jelenségek a hétköznapokon túlmutató, akár reflektív szabályozottságainak értelmezésére is lehetőség nyílik. A késő rézkor esetében erre kiváló lehetőséget kínálnak a szimbolikus tevékenységek lenyomatait tartalmazó strukturált depozitumok, illetve a Baden komplexum esetében különösen jó példa az állat-depozitumok és más telepjelenségek kapcsolata. Ezen rétegzett összefüggések aprólékos analízise nem csupán a cselekvés – az állati tetemek megfelelő elhelyezése – aktusát vennék célba, sokkal inkább a korabeli települések életében betöltött szerepüket vizsgálnák.
8. A fentebb említett depozitumok milyen közösségi szintekhez köthetőek, és milyen készletekkel manipulálnak a deponálás során? Hogyan értelmezhetőek ezek a jelkészletek és milyen társadalmi „élete” van az egyes jelenségeknek?
9. A legkisebb, térben is lehatárolható közösségi szint, a háztartási egység elemeinek vizsgálatából kiindulva, a mindennapi élet és a szimbolikus tevékenységek színtereinek számos aspektus alapján történő vizsgálatán át igyekszünk azonosítani a késő rézkori közösségek társadalmi és gazdasági szerveződési szintjeit.

Online publikáció

A kutatócsoport tagjairől bővebben ITT olvashat.