Szinte lehetetlenre vállalkozik a Magyar Nemzeti Múzeum 2026 nyarán, amikor az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat elfogadásának kétszázötvenedik évfordulója előtt tisztelegve kívánja bemutatni a magyar emigráció és diaszpóra sokszínű, fordulatokkal teli történetét. Vágyakról és veszteségekről, újrakezdésről és kiábrándulásról, diadalokról és kudarcokról, de legfőképpen a gyökerekről és az otthon örök kereséséről szól ez a történet, amely a klasszicista épület legünnepélyesebb tereiben – a díszlépcsőházban, a kupola alatt és a szomszédos kandallótermekben – kel életre.
Milliók indultak útnak az óceán túlpartja felé. Boldogok és boldogtalanok, nincstelenek és vagyonosok, kalandvágyók és menekülők hagyták maguk mögött szülőföldjüket, hogy az Újvilágban keressenek lehetőséget, szabadságot és jövőt. Az „Ígéret Földje” sokak számára a felemelkedés reményét jelentette: a hitet abban, hogy az Egyesült Államokban szorgalommal és kitartással bárki alakíthatja saját sorsát. Voltak, akik számára az amerikai álom valóra vált, másoknak azonban csupán a küzdelem, a kemény munka és az idegenség tapasztalata jutott. A többség csendben építette fel új életét, de akadtak olyanok is, akik nevükkel, alkotásaikkal maradandó nyomot hagytak az emberiség történetében. Azonban mindnyájukról elmondható, hogy munkájukkal, tehetségükkel nemcsak saját sorsukat szolgálták, hanem hozzájárultak az Amerikai Egyesült Államok felemelkedéséhez.
Fontos, hogy megismerjük ezeket a történeteket, hiszen az emigránsok és a diaszpórában élők sorsa ugyanúgy hozzátartozik nemzeti múltunkhoz, mint azoké, akik itthon maradtak. A távolba szakadt magyarok magukkal vitték nyelvüket, kultúrájukat, emlékeiket és hagyományaikat, miközben új hazájuk építésének aktív részeseivé váltak.
Magyarok millióinak amerikai álmán túl azt is szeretnénk megmutatni, hogy az Amerikai Egyesült Államok szabadság- és egyenlőségeszménye, politikai üzenete és gazdasági példája hogyan hatott a magyar polgári fejlődésre és közgondolkodásra. Ugyanakkor arra is keressük a választ, hogy a magyarság miként gazdagította a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség eszméinek történetét. Felidézzük azon honfitársaink alakját, akik jelentős hatást gyakoroltak az Amerikai Egyesült Államok és a világ fejlődésére. Történeteiken keresztül láthatóvá válik, hogy a kivándorlás nem csupán az otthon elvesztésének története, hanem egyben új lehetőségek, maradandó értékek teremtésének lehetősége is.
A migráció, a szabadság, a felemelkedés és a siker történetein keresztül Magyarország és az Amerikai Egyesült Államok több mint kétszázötven éves történelmi és kulturális kapcsolatát kívánjuk bemutatni – azt a sokszálú kapcsolatot, amelyben a magyarok nemcsak új hazát találtak, hanem maguk is alakítóivá váltak annak a világnak, amely befogadta őket.
A teljes történeti panoráma bemutatása azonban itt és most lehetetlen volna, ezért kiállításunk nem a teljesség igényével, hanem kaleidoszkópszerű látásmóddal villantja fel „Magyar Amerika” világának egy-egy meghatározó pillanatát. Mosolyok és könnyek, sikerek és kudarcok, rendkívüli életutak és hétköznapi sorsok sűrűsödnek a műtárgyakban. A tárlaton egymással kelnek párbeszédre a „Szabadság Földjére” igyekvők, a jólét ígéretében bízók és a világhírnévre szomjazók emlékei. A függetlenségi háború magyar huszárjától a „marslakókig”, a szónokló szabadsághőstől a verset író parasztemberig, „Magyar Rozikától” Gábor Zsazsáig számos életút szövi át ezt a különös történetet. Mégis van valami, ami egybefűzi a szerte futó szálakat: a haza iránti kötődés. Mert a szülőföld szeretetéről dalol a színésznő, a honvágytól bús a poéta, hazájáért küzd a szabadságharcos, és az egykori „kitántorgó” magyar álmában újra meg újra hazatér.
Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne – hallja amerikai kalandozásai legvégén Ábel, és e felismerés nyomán visszatérhet álmai földjére: a Hargitára.
A szerencsés székely legényhez hasonlóan voltak, akik végül hazataláltak a szülőföldjükre, és voltak, akiket Amerika örökre magába fogadott. Új otthonra leltek a tengerentúlon, de a szívükben tovább őrizték Magyarországot. Róluk szól ez a kiállítás. Történetük egyszerre magyar és amerikai történet. Mert egy nemzet öröksége nem ér véget a határainál. Tovább él mindenütt, ahol fiai és leányai hazára találnak.
Kiállításunk első tárgya a legendás Ford T-modell, az első népautó, azaz széles tömegeknek szánt, csereszabatos alkatrészekkel, futószalagon gyártott gépkocsi, amelynek kifejlesztésében meghatározó szerepe volt Galamb Józsefnek (1881, Makó – 1955, Detroit), a Ford Motor Company magyar tervezőjének. Ez az autó forradalmasította a gépkocsigyártást. 1908-tól 1927-ig 15 millió darabot gyártottak belőle, és ezt egészen 1972-ig nem sikerült túlszárnyalni más autótípusnak. Henry Ford 1904-ben vette fel Galamb Józsefet, aki Farkas Jenővel és az amerikai Childe Harold Willsszel együtt irányította a tervezést és gyártást. Galamb József tervezte az autó bolygóműves sebességváltóját és a futóművét is, nevéhez fűződik a mechanikus kuplung, és az ő munkaszervezése tette lehetővé a tömeggyártást. Neki köszönhető a világ legelső gyártósora, így a gyárban hetente több ezer Ford T-modellt tudtak előállítani.
Így mindjárt az első kiállított tárgy jól példázza, hogy az amerikai sikertörténethez magyarok is hozzájárultak. Nem csupán tanúi voltak az amerikai álom megszületésének, hanem aktív alakítói is.
