A Magyar Nemzeti Múzeum legújabb kori Iratgyűjteményében található egy megsárgult, szakadt irat, amin egy távirat üzenetének az átirata olvasható, sokszorosított technikával. A levélpapíron Az Est című napilap budapesti szerkesztőségének címe szerepel, a rövid üzenet pedig a következőből áll:

„Távol a város pihegő nagy teste.
Fölötte fénypára remeg”

Vágyálom vagy génekbe kódolt örökség?

Az Árpád-kori magyar történelem nagy alakját, III. (Nagy) Bélát 1196-ban, nyilván saját kérésére, királyi módra, a királyi jelvényeinek másolataival temették el a székesfehérvári királyi bazilikában (Az utóbbi időkben felmerült, hogy a sír nem Béláé, hanem Könyves Kálmáné lenne. Ez a feltevés azonban több ok miatt is erősen megkérdőjelezhető, lásd az irodalomban Buzás Gergely - Kovács Olivér 2019). A temetkezés legkülönösebb sajátossága, hogy a halott jobbjában a szokásos országalma helyett egy kizárólag egyházi összefüggésben értelmezhető körmeneti keresztet találtak.

Az avar korszak több mint két évszázadon keresztül határozta meg a Kárpát-medence korabeli viszonyait. Az akkor élt emberekről és mindennapjaikról, a régészeti és történeti adatok együttes felhasználásával tudunk képet alkotni.

Az ellenfél fejének levágása és trófeaként, azaz győzelmi jelvényként történő felmutatása az emberiség történetének olyan antropológiai állandója, azaz visszatérő jelensége, amelynek előfordulását a legkülönbözőbb kultúrákból és korszakokból ismerjük. A Biblia nyomán az egyik legismertebb ilyen história a Salome bosszúvágyának áldozatul esett Keresztelő Szent János fővétele, de jól ismert a Betulia városát ostromló Holofernész lefejezésének ószövetségi históriája is, akinek levágott fejét a hős Judit kitűzte a városfalra, s így futamította meg az ellenséget (Jud 14.1).

A Dunántúlon a kora vaskor (Kr. e. 800-450) sok egyéb más mellett a művészet és az ábrázolások terén is új korszakot jelentett. Ennek egyik jele, hogy az itáliai népekkel (venétekkel, etruszkokkal) kialakított szoros kapcsolat révén egyre nagyobb kedv mutatkozott a szlovéniai, délkelet-ausztriai és dunántúli térségben arra, hogy állat- és emberalakokat ábrázoljanak, sőt valódi történeteket jelenítsenek meg különböző felületeken. Az emberábrázolásoknak igen változatos formáival lehet találkozni.

A csupasz test történetei.
Mindaz, amiről ritkán szoktunk beszélni. Felnőtt tartalom nagykorú olvasóknak! (18+)

Az 1802-ben alapított Magyar Nemzeti Múzeum számára az 1808: VIII. törvénycikk hozta meg azt az intézményi létet és gazdasági hátteret, mely biztosította mindennapi működését, hiszen a vármegyék és városok, valamint magánemberek megajánlásai és befizetései (melyeket az 1827. évi XXXV., majd az 1836. évi XXXVIII. törvénycikkek rögzítettek is) nyomán létrejöhetett az ún. Múzeumi Alap, ahonnan az első magyar közgyűjtemény kiadásait folyamatosan eszközölni lehetett.