Most, amikor a járvány itt ólálkodik körülöttünk és sokakat tragikus módon elragad, eszembe jut Hamlet shakespeare-i kérdése és Ingmar Bergman filmje.  A Hetedik pecsétből tudjuk, hogy hiába kitűnő játékos a Lovag, a Halállal vívott sakkjátszmában a végső győzelem sosem lehet az övé. A középkori Haláltánc (danse macabre) ábrázolások szereplői közé korra, nemre, társadalmi pozícióra való tekintet nélkül előbb-utóbb mindenkinek be kell állni a sorba. De Bergman egy kis reménysugarat nyújt: a Művészet kicselezheti az elmúlást.

Illyés Gyula Lélekbúvár című színdarabját 1948 novemberében mutatta be a Magyar Színház. A szatirikus vígjáték elsősorban a pszichoanalízist gúnyolja ki. Az itt látható felvétel a darab főpróbáján készült, Mészáros Ági és Major Tamás színészeket a Magyar Nap című képes napilapnak dolgozó fotóriporter, Ráth Károly örökítette meg. (A riport további felvételeit megtekinthetik a Magyar Nemzeti Múzeum online adatbázisában.)

A halotti maszk évszázadokon át a személyes és a közösségi emlékezetkultúra fontos kellékeként szolgált Európában. Az emberi arcról, mint a lélek és a test tükréről az utolsó utáni pillanatban készült gipszlenyomat abszolút hű képmásként volt hivatott megőrizni az elhunyt arcvonásait és emlékezetét. A halotti maszk ezáltal par excellence relikvia, amely arra rendeltetett, hogy kultusztárggyá váljon. Épp ezért főleg nevezetes személyiségekről, már életükben ünnepelt művészekről, politikusokról és uralkodókról készültek halotti maszkok.

1930-ban a grazi Joanneum múzeum cserére ajánlott fel egy díszes bronz zablát a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Mivel a 2. világháborúban a Nemzeti Múzeum főigazgatóságának iratanyaga nagyrészt megsemmisült a tranzakció részleteit homály fedi, az azonban bizonyos, hogy a zabla és alkatrészei a következő évben Budapestre kerültek. A kora vaskor magyar és nemzetközi kutatói 1939-ben, Gallus Sándor és Horváth Tibor monográfiájából értesülhettek a múzeum gyűjteményének új darabjáról, ami a szerzők véleménye szerint Magyarország területéről származik.

Történetek a Magyar Nemzeti Múzeum Állandó Régészeti kiállításából

Egy korábbi bejegyzésben írtunk arról, hogy akadnak olyan múzeumi tárgyak, melyek már valamilyen okból kifolyólag nem állnak rendelkezésre, ellenben mégis sikerült róluk fontos adatot fellelni. Most egy pozitívabb éllel megfordítjuk a témát: elveszettnek hitt műtárgyat találtunk meg újból.