Írott források hiányában talán éppen a kora középkori ember étkezési, táplálkozási szokásairól tudunk a legkevesebbet. Pedig kevés erre utaló forrásunk alapján az ember akkor is szeretett enni-inni, és egy-egy ünnepi alkalommal ő is igencsak megadhatta ennek a módját. Az avar kor ünnepeit sajnos nem ismerjük. Mint minden mérsékelt égövi kultúrában, valamilyen téli napéjegyenlőség ünnepe a Kárpát-medencében élő népeknek is lehetett, a fény születését valószínűleg az avarok is lakomázással, vigassággal ünnepelték.

1937 májusában Budapest kétszer is a nemzetközi sajtó figyelmének középpontjába került, mivel két államfő is érkezett a magyar fővárosba: a hónap elején Wilhelm Miklas osztrák államelnök, május 19-23. között pedig III. Viktor Emánuel olasz király és etióp császár.

Az újkor évszázadai során nemcsak a nagyobb családi ünnepeket (esküvőket, keresztelőket, temetéseket stb.) kísérték lakomák, hanem az udvari ceremóniáknak is fontos részét képezték a nyilvános díszebédek, így például a koronázásoknak is. A közép-európai Habsburg Monarchia területén a német-római császárkoronázásoknak, a magyar és cseh királykoronázásoknak és az alsó-ausztriai rendek „hódolati” (Erbhuldigung) ceremóniájának is állandó, protokolláris velejárói voltak a fényűző lakomák.

Frontkarácsony az első világháborúban, Lakatos Irén levelezése alapján

A Nemzeti Múzeum legújabb-kori Iratgyűjteményében több első világháborúból származó katonai vonatkozású irat, front-levelek, ún. tábori levelezőlapok és egyéb dokumentumok őrzik az 1914 nyarától 1918 őszig tartó Nagy Háború történéseit, a több fronton is harcoló magyar katonák küzdelmeit és hétköznapi front-mindennapjait, vagy a hadifogság hosszú és sivár időszakát.

A Magyar Nemzeti Múzeum betlehemes figurái

A Mindenki Karácsonyfáját idén is az ország számos pontján felállították. A településnevek sora már magában bőven kitöltené ezt az írást, amelyben egy kicsit azt szeretnénk bemutatni, hogy hogyan is kezdődött hazánkban ez a hagyomány, és miként kötődött a Magyar Nemzeti Múzeumhoz a kezdetekben.

A kenyér-motívum jelentései történeti fotográfiákon

Az 1950-es években a legális sertésvágások és a tiltott feketevágások ellenére ritkán került karácsonyi pecsenye az ünnepi asztalokra; gyakran húsmentes karácsonyi fogások várták a vendégeket.

A második világháború után gyakorlatilag általános volt az élelmiszerhiány az országban, az élelmiszerek beszerzésének nehézségei hozzátartoztak a mindennapokhoz még az 1950-es években is. Az élelmiszerszükséglet kielégítésére a begyűjtést-beszolgáltatást alkalmazták, emellett a falvakat még a kulákkérdés és a kollektivizálás is sújtotta.

A téli hónapokra időzített disznóölésnek, ami a paraszti háztartások éves hús- és zsiradéktartalékának biztosítását szolgálta, Magyarországon több évszázados hagyománya van. A disznóvágást és az azt követő vacsorát, a disznótort november 30-tól (Disznóölő Szent András napjától) karácsonyig, illetve a januári hideg napokban rendezték, rendezik.