Az arany az egyik legrégebben ismert fémünk, mind közül a legnemesebb. Értéke belső tulajdonságaiban rejlik: fénye csillogó, tiszta, nem korrodálódik, több ezer évet is eltölthet a földben, napvilágra kerülve újból ragyogóvá válik. Feldolgozása egyszerű. Fizetőeszköz-valutafém, alapanyaga az ékszereknek és dísztárgyaknak, hasznosítja a divat, az egészségügy, a gyógyászat,az elektromos és újabban a kozmetikai ipar is.

Magyarországi oroszlán-leletek az őskorból

A kelták grafitos kerámiája nagyon jellegzetes és elterjedt kerámiatípus volt a közép-európai kelta világban az i.e. 3. század elejétől az i.sz. 1. század első feléig, a kis falusias jellegű településektől az erődített városi jellegű (oppidum) településekig. Számos ilyen fazék került elő régészeti ásatásokon, így a Dunaszentgyörgy 6. sz. főút, Bátaszék-Körtvélyes-dűlő és Győr-Ménfőcsanak Széles-földek lelőhelyeken is. A grafitos kerámiák nagy száma ellenére számos rejtély övezi őket.

A kisméretű agyagfigurák az újkőkori emlékanyag látványos részét képviselik. A Magyar Nemzeti Múzeum korai hitvilágot szemléltető tárlója ilyen alkotásokból többet is bemutat. Közöttük van a Borsod-Derekegyházi újkőkori településről származó szobrocska is.

Közismert tény, hogy a honfoglaló magyarok életében meghatározó szerepet játszottak a lovak. Annyira, hogy a hátasokat sokszor elhunyt gazdáik mellé temették. Azt viszont talán kevesebben tudják, hogy őseink sosem helyezték a sírgödörbe az egész lovat: a sírokban kizárólag a lovak koponyáját, illetve lábvégeit találhatjuk meg, melyeket a lenyúzott lóbőrrel együtt helyeztek a halott mellé.

A késő bronzkor idején (Kr.e. 1500-800) nemcsak a Kárpát-medencében, de Európa szerte is általános temetkezési szokássá vált az elhunyt testének hamvasztása. A hatalmas tűzzel égő és hőtől vibráló máglya látványa egyszerre volt félelmetes és megigéző. Ennek köszönhetően a hamvasztás a halott emlékének részévé vált, mégpedig egy olyan eseményként, mely többről szólt, mint a holttest egyszerű elégetése. A hamvasztás a test speciális kezelése, egy megtisztító és átalakító rituálé, melynek kultúránként eltérő elemei és sok esetben szigorú szabályai voltak.

A kölkedi emberalakos övcsat

Történetek a Magyar Nemzeti Múzeum Állandó Régészeti kiállításából | A szelevény-vadasi "edény"

A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Szelevény község vadasi határrészében 1893 őszén a talajművelő eke nem mindennapi régészeti tárgyat hozott felszínre. Szerencsére nem kallódott el, Tarcsányi Ernő mérnök a Tiszazugban működő régészeti magántársulatnak ajándékozta, onnan került a Magyar Nemzeti Múzeumba 1895-ben. Jelenleg az őskori hitvilágot bemutató tárló tárgyai között foglal helyet.

Agyagból készült, szegletes formájú, enyhén kihajló oldalú „ládára” hasonlít.