1943-ban ezen a napon vette kezdetét a keleti fronton, Uriv térségében (ma: Oroszország) a Vörös Hadsereg, 40. hadserege által végrehajtott támadás mely két nappal később Scsucsjénél törte át a magyar arcvonalat. A magyar 2. honvéd hadsereg doni katasztrófája viszonylag közismert, viszont az akkor rendszerben lévő sorozatlövő kézifegyverekről már kevesebbet lehet olvasni. Bár a Don menti harcokban – a gyártási program késése miatt – még nem játszott szerepet, az évforduló kapcsán nézzük meg kicsit közelebbről az akkor rendszerben lévő, magyar tervezésű és gyártású sorozatlövő kézifegyverek egy kevésbé ismert darabját, a Magyar Nemzeti Múzeum állandó történeti kiállításában is látható ún. Király-géppisztolyt (Danuvia 39 M/43M).

Király-géppisztoly 1939M. (bal oldalon) a MNM állandó történeti kiállításában

A Magyar Királyi Honvédség első hazai tervezésű és gyártású géppisztolya Király Pál és Kucher József főmérnökök közös szabadalmai alapján alakult ki. A Danuvia fegyvergyárban gyártott, vegyestűzüzemű, vagyis egyes és sorozatlövés leadására is alkalmas kézifegyver tárkapacitása 40 db 9 X 25 mm-es Mauser Export pisztolylőszer, elméleti tűzgyorsasága percenként 760-780 lövés volt. Nagy kezdősebességű lövedéke kb. 140 m-ig átütötte a korszakban használt rohamsisakot. Az 1939M alapváltozat eredetileg a Rendőrség és a Csendőrség számára készült. A fegyverrel szemben támasztott követelmények között szerepelt, hogy – a tekintély fenntartása érdekében – a súlyánál és alakjánál fogva hasonlítson a fegyveres testületek által használt ismétlőpuskákra. A fegyver formáján így jól tükröződött a karhatalmi szempontok figyelembevétele. Ágyazata a puskákhoz hasonló teljes hosszúságban készült. A fegyvert szurony feltűzésére is alkalmassá tették. Majd kisebb átalakítások és csapatpróbák után 1939 M. géppisztoly néven a Honvédségnél is rendszeresítették. A típust, a gyakorlatokon és a fronton nyert tapasztalatok függvényében folyamatosan korszerűsítették. Az 1939A. M., géppisztoly az ejtőernyősöknek behajtható tusával készült. Legritkább változata az ívtárral készült 1939/42 M., melyből jelen ismereteink szerint nem maradt fenn példány közgyűjteményekben. A következő, 1943 M. változat rendszeresítésére 1943 márciusában került sor.  A fő különbség a behajtható válltámasz volt, ami rövidebbé és könnyebbé, így a gépesített és ejtőernyős alakulatok számára is használhatóbbá tette. A fegyver működés szempontjából teljesen megegyezik az alaptípussal, ami mellett a 43 M. is látható az állandó kiállításunkban. A különböző változataiból a háború végéig – becsült adatok alapján – pár 10.000 darabot gyártottak.

Tihany - Gödrös, 1943: A honvédség központi gépkocsijavító műhelyének tanonctábora. A kép jobb oldalán épp a Király géppisztollyal ismerkednek. Lissák Tivadar/FORTEPAN

A háborút követően más szakemberekkel együtt Király Pált hűtlenségi perben, távollétében a Budapesti Népbíróság 12 év fogházban letöltendő börtönbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélte. A büntetés elől a mérnök előbb Svájcba, majd Dominikába emigrált, ahol a fegyvergyárat létesítő Kovács Sándor felkérésére 1948-tól a dominikai San Cristobal Fegyvergyárában dolgozott.  Itteni tevékenységének eredménye a Cristobal nevű gépkarabély-/rohampuska-család volt, amely a La Armería legsikeresebb, legismertebb és legkeresettebb terméke lett. A fegyvergyár hanyatlása után a mérnök megpróbálta találmányát átmenteni és más országban értékesíteni ezért ismeretlen időpontban Danuviás konstruktőrtársához, Gebeuer Ferenchez hasonlóan, nyomtalanul eltűnt. Dr. Lilón Antonio Domingo, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi docensének feltételezése szerint a helyi belbiztonsági szervek – akiknek számlájára nem egy ember rejtélyes eltüntetése írható – tehették el az útból a magyar fegyvertervezés egyik legnevesebb képviselőjét.

Szerző: Sánta Ákos, Modernkori Főosztály – Fegyvergyűjtemény

Ajánlott irodalom:

• Eötvös Péter - Hatala András - Soós Péter: A Király géppisztoly, HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum - Zrínyi Kiadó, Budapest, 2014.
• Pap Péter: Kézilőfegyver vademecum A–Zs HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Budapest, 2022.