Február 2-án, a szerzetesek világnapjához kapcsolódunk az MNM Régészeti Tára és a Nemzeti Régészeti Intézet kutatásának bemutatásával

Egyre szélesebb körben ismert, hogy létezik egy magyar alapítású, középkori eredetű, máig működő férfi szerzetesrend: a Magyar Pálos Rend. Alapvetően kontemplatív, azaz szemlélődő remeteéletet éltek, s fokozatosan alakultak át részben monasztikus, részben koldulórendi jegyeket mutató, pápai elismerést elnyerő szerzetesrenddé. Ennek következtében a pálosok életmódja és karaktere a rend 1250 körüli megalakulásától fogva szüntelenül formálódott, sokszor az adott korhoz igazodott.

Hangony település a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Ózdtól 9 km-re nyugatra található, Miskolctól 55 km-re észak-északnyugati irányba.

A pálosok egyszerűsége, életmódja egészen hamar vonzóvá vált az emberek számára: néhány évtized elteltével egyre többen keresték társaságukat; ebben az Anjou királyok és Hunyadi Mátyás maguk is élen jártak. Az engesztelő remeteséget lelki karakterként végig megőrizve már a középkorban kiléptek az emberek közé: vállaltak gyóntatást, prédikálást, budaszentlőrinci központjuk pedig Remete Szent Pál ereklyéjével zarándokhelyként várta a hívőket. Ettől eltekintve, a pálosokra inkább a kis létszámú (5-12 fő) kolostori közösségek alapítása a jellemző, akik stabil jövedelmet biztosító adományokból tartották fenn magukat s a későbbi évtizedekben tovább s tovább fejlődtek. A pálosok középkori gazdálkodásának alapját a halgazdálkodás és malmok (őrlés vagy bérbeadás), a szántók-legelők, a szőlő és bortermelés, valamint az erdőgazdálkodás jelentette. Különösen fontosak voltak a szőlők, hiszen a kolostorok ellátása mellett a borkimérés közvetlen jövedelmet hozott a közösségek számára. Ha gondozásukat nem tudták megoldani, bérbe is adhatták vagy eladhatták azokat. A hal a szerzetesi életben nagyon fontos szereppel bírt, európai kolostorokban kimutatható a böjti időszakokban, napokon történő fogyasztás jelentős megnövekedése. A pálosok történetéből elsősorban az eladott, adományként kapott vagy éppen javítandó tavakról értesülünk. Emellett egy-két régészeti adat, pl. horgok vagy hálósúlyok utalnak a halászatra és horgászatra, de a tájrégészeti módszerekkel felfedezett, vagy akár ma is működő halastavak és gátak sok esetben még pontosabb képet rajzolnak egy-egy kolostor halgazdálkodásáról. Ezekhez sokszor malmok is kapcsolódtak, amelyek gabonaőrlésre szolgáltak és biztos bevételi forrást biztosítottak a szerzetesek számára. Előfordult, hogy a kovácsműhelyek is a tavak, jelentősebb patakok mellé telepedtek.

A hangonyi kolostor helyszíne

A középkor során végig a rend alapvető karizmájának, a remete lelkület jelzője volt, hogy kolostoraikat középhegységi erdőségekben létesítették; először a Mecsekben, a Balatonfelvidéken, a Pilisben és a Bükk térségében. Az érintett régiókban legalább húsz kolostorrom régészeti kutatása történt meg, de ennél legalább négyszer több ismert a Kárpát-medence területéről. Némelyiknek a helye sem ismert pontosan, csupán írott források sejtetik a pálosok rendházának emlékét. Az egykori Gömör vármegyében, Ózd mellett lévő, megkapóan kedves Hangony település határában is egykor pálos kolostor állt, ami már nagyon rég az enyészeté lett – ennek ellenére az emléke sose veszett feledésbe.

A Szent Anna, Szűz Mária édesanyjának tiszteletére épített rendházat 1368-ban alapították helyi nemesek, Lázár, Domonkos és fiaik. Ellátták a fennmaradáshoz szükséges javakkal is a kolostort, de a további években is számos további adományt, főleg malmokat kaptak az itteni szerzetesek. 1408-ban egy bizonyos Klára asszony ezer forintot hagyott építkezésekre. A források 1460 után már nem említik az aktív kolostort, bár az ekkor keletkezett kiváltságot még Ulászló király is megerősíti. Nagyon valószínű, hogy a török időkben néptelenedett el a rendház. 1567-ben arról értesülünk, hogy az elhagyott épületeket közös megegyezés alapján a rend generális perjele és az újhelyi pálos elöljáró minden tartozékával együtt 200 magyar forintért eladta.

A hangonyi rom és környezetének kutatása a rendkívül gyorsan fejlődő roncsolásmentes módszerek bevetésével indult meg. Az egykori kolostor területe a beszédes nevű Barát-völgyben fekszik a szintén sokatmondó Barát-árnyék nevet viselő hegyoldal alján, egy hozzávetőleg 200x40 méter kiterjedésű platón. A több száz éve itt magasodó falak helyét most bükk és tölgyfák őrzik, a platót 1-2 méter relatív szintkülönbségű kiemelkedések és mélyedések tarkítják. Ennyit látunk manapság a felszínen az egykori épületek kontúrjából, ezek helyszíni értelmezése, rendszerbe foglalása hagyományos terepi eszközökkel nehézségbe ütközne. Ahhoz, hogy értelmezni tudjuk a területen látható struktúrák nyomait, mindenképp szükség volt egy minél nagyobb pontosságú és jó felbontású felszínmodellre. Szerencsére, ahol a kolostor épületeit sejtettük, lehetőség volt kellő óvatossággal drónos felmérést végezni. Az elkészült légifotókat megfelelő fotogrammetriai eljárással feldolgozva domborzatmodellt hoztunk létre, amelyet a helyszínen geodéziai pontossággal bemért jellegzetes pontokkal tudtunk centiméteres precizitással elhelyezni a térben és korrigálni a magassági értékeket. Ahhoz, hogy teljes képet kapjunk a felszínen látható egyenetlenségekről, három ilyen felmérés elvégzésére volt szükség. Egyes részeken a sűrű vegetáció nem tette lehetővé az ilyen jellegű felmérést, például a völgyből a kolostorhoz felvezető – egykor feltételezhetően a pálosok által is használt – út területén. Ebben az esetben geodéziai felmérést végeztünk, igyekezve a lehető legtöbb jellegzetes pontot felmérni és a köztes részeket is minél jobban sűrített ponthálóval lefedni. Az így bemért pontokból szintén domborzatmodell készült interpoláció segítségével és eredményül reális képet kaptunk erről a részről is. A drón segítségével felmért területeken továbbá lézerszkenneres kiegészítő méréseket is végeztünk ott, ahol a fák kitakarása miatt nem volt elég pontos vagy szép a modell. Erre a feladatra egy lézerszkenneres iPhone-t használtunk.

A hangonyi kolostor helyszínének felszínmodellje

További fontos lépés volt a drónnal készült felmérés esetében a fák és minden más egyéb zavaró tereptárgy leszűrése, hogy a kizárólag a “csupasz” talajt vizsgálhassuk. Miután az összes felmérési eredményt egy rendszerbe integráltuk, megkaptuk a plató számunkra érdekes részének centiméter pontosságú felszínmodelljét, amin jól látható a fent említett kiemelkedések és mélyedések rendszere. A domborzatmodellt úgy kell elképzelni, mint egy digitális fényképet, amin teljes nagyítás mellett látjuk a pixeleket, amelyekből felépül. Csakhogy, amíg egy fénykép esetében a pixel színe a legfőbb tulajdonság, ebben az esetben minden egyes pixelhez egy magassági érték tartozik. Ebből kiindulva pedig bármilyen matematikai művelet elvégezhető rajta, így különféle szűrőkkel, algoritmusokkal dolgozva a szemünk számára egyébként láthatatlan struktúrák tárulhatnak fel előttünk. A megfelelő eljárásokat alkalmazva, munkánk eredményeként a hangonyi kolostor esetében is sikerült elérni, hogy immár kirajzolódik előttünk a templom és a hozzá kapcsolódó kolostorépület képe. Természetesen, továbbra is sok kérdőjel maradt még az épületek részleteit illetően.

Napfelkelte a téli erdőben – a terepi munka csodái. Drónfotó

Az elkövetkező kutatás feladata, hogy a platót és annak környezetét is drónra szerelhető LiDAR (lézerszkenner) szenzorral mérjük fel. A LiDAR használatával, az erdő felett repülve belátunk a fák közé és olyan, nagy sűrűségű pontfelhőt nyerhetünk a talajszintről, amiből egy újabb domborzatmodellt generálva még tovább pontosítjuk az eddig alkotott képet – ezáltal feltárulhatnak a kolostorhoz tartozó további objektumok, mint például halastavak vagy utak. Mindez azért is különösen fontos, mert a ránk maradt írott források elsősorban a gazdaság-gazdálkodás területéről adnak olyan információkat, amelyek a táj felmérésével kiegészítve az egykori élettér – legalább részleges – pillanatfelvételét vetítik elénk. S pontosan ez az, amely minden ember számára színessé teszi a történelmet, emberarcúvá teremti és közelivé hozza elődeink sorsát. Reméljük, hogy a hangonyi kolostor esetében ez most egy kapavágás nélkül, legalább részben sikerült. Bár ami késik, nem múlik, hiszen még a legapróbb régészeti leletek is tovább bővítik s árnyalják azt a történetet, amelyet a kolostori épületek és az azokat körbevevő táj kutatásával írhatunk meg a lehető legteljesebb módon.

Köszönjük kollégáink, Zsiga Zsolt és Balogh Árpád munkáját, illetve Kovács Szilárd polgármester úr támogatását, és Dr. Sallai Attila jegyző úr fáradhatatlan segítségét, illetve a Hangonyi Önkormányzat dolgozóinak munkáját.

A modellek, a térkép és a fényképek Látos Tamás munkái.

Szerzők: 
Látos Tamás /MNM Nemzeti Régészeti Intézet
Pető Zsuzsa Eszter /MNM Régészeti Tár