Az M3-as autópálya építését megelőzően, az Ófehértó–Almezői-dűlő 18-19. számú lelőhelyen egy nagyon ritka rítusú sírt találtak a régészek. A sír a kora bronzkorhoz (i.e. kb. 3. évezred vége, 2. évezred eleje) tartozó településrészen került elő. A régészek legnagyobb meglepetésére két emberi csontváz volt benne, a fiatalabb pedig egy kagylós rétegen feküdt, vagyis „kagylóágyat” készítettek a számára.

Vajon milyen kagylókból készült az „ágy” és miért? Hogy megértsük ezt a különleges temetkezési módot, a sírból a lehető legtöbb mintát vettünk, így a laboratóriumi vizsgálatok során több információt kaptunk a kagylóréteg szerkezetére és keletkezésére vonatkozóan. A Nemzeti Múzeum Alkalmazott Természettudományi Laboratóriumában végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a kagylóréteg kb. 270-300 db, közel hasonló vastagságban, egyenletesen egymásra rétegzett kagylóteknőből áll. A „kagylóágy” háromféle kagylóból készült, a legtöbb édesvízi festőkagyló volt, de előkerült még hegyes folyamkagyló és tompa folyamkagyló is. Ezek a folyóvizeinkben előforduló kagylófajták a lelőhely közelében is megtalálhatók voltak a bronzkorban.

De miért fektették az elhunytat „kagylóágyra”? Az elhunyt talán halászattal foglalkozott, és hozzátartozói így mutatták ki a tiszteletüket? Ez csak egy feltevés, számos más oka is lehet a „kagylóágyas” temetkezésnek, de a valós ok sajnos továbbra is talány marad.

Kép: A halottat zsugorítva helyezték a sírba, jobb keze a feje alatt van, bal kezét a jobb vállára rakták, alvópózban helyezték örök nyugovóra.

Fedezd fel az ófehértői lelőhelyet az MNM Régészeti Adatbázisában is!

Írta: Gulyás-Kis Csaba, Kreiter Attila