A kokárda francia eredetű szó, szalagcsokrot jelent. A XVIII. században a fehér színű kokárda a gyalogság jelvénye volt. A nagy francia forradalomban először Párizs városának színeiből, a kék-vörösből állították össze, majd a konvent rendeletére kötelezően nemzeti színű lett: kék–fehér–vörös.
„Kikkel szoktál M[él]t[osá]gos Esterházi Uraság tilos erdeiben tolvai puskás képpen járni?”
1801 évvel ezelőtt, Kr. u. 222. március 11-én ölték meg Elagabalus római császárt.
Az antakyai földrengés áldozatainak emlékére
Február 25-e 2000 óta a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja Magyarországon, aminek apropója Kovács Béla (1908-1959), a Független Kisgazdapárt (Független Kisgazda- és Földmunkás Párt) főtitkárának szovjet fegyveresek általi elhurcolása. A demokrácia- és szovjet ellenes koholt vádakkal megbélyegzett politikust a nemzetgyűlés mentelmi joga védte, ennek ellenére Váci utcai lakásából vitték el az orosz katonák 1947. február 25-én.
A Római Birodalom lakosságának túlnyomó része nincstelen volt és a létminimum szintjén, vagy az alatt élt, s a nehéz körülmények között élő szegények száma is jelentős volt. A szegénység és nincstelenség következtében az antik világban megjelent a gyermekkitevés fogalma. Erről a helyzetről ír Appianos: “... a szegények méltatlankodnak.
Az I. világháborút követő nagy gazdasági visszaesés katasztrofális hatással volt a hazai múzeumok költségvetésére, így komoly gondot jelentett a feltárásokon alkalmazott földmunkások („kubikusok”) megfelelő fizetése is.
A múzeum épülete – stratégiai helyzete ellenére – átvészelte Budapest 1945-ös, több mint 100 napig tartó ostromát. A Nemzeti Múzeum élén ekkor a kiváló orosz nyelvtudással bíró Fettich Nándor régész, múzeumigazgató-helyettes állt. Ő és még közel 100 ember (muzeológusok, könyvtárosok, segédtisztek és családjaik) a múzeum földszinti, ma irodaként használt helyiségeiben lakott. A múzeumban lakó francia gyakornokok révén az épület megóvása érdekében még diplomáciai védelmet is szereztek a múzeumnak, ideiglenesen francia követséggé nyilváníttatták. A január 16. és február 19.
1826 évvel ezelőtt, Kr. u. 197. február 19-én vesztette életét Clodius Albinus római császár.
Commodus halálát, majd Helvius Pertinax rövid uralkodását követően, 193 tavaszán több trónkövetelő is fellépett a Római Birodalomban. A fővárosban a császári testőrség Didius Iulianust emelte trónra, egyes tartományi csapatok pedig saját parancsnokaikat kiáltották ki császárrá: Pannoniában Septimius Severust, Syriában Pescennius Nigert, Britanniában pedig Clodius Albinust.
Ma 1659 éve, Kr. u. 364. február 17-én halt meg Iovianus római császár.
Flavius Iovianus Kr. u. 331-ben született a moesiai Singidunumban (a mai Belgrád Szerbiában). Apja katonatiszt volt, és ő maga is ezt a pályát választotta: a 360-as évek elején magas rangú tisztként szolgált a császári udvarban. 363 nyarán, amikor Iulianus császár (Kr. u. 360-363) a perzsák elleni hadjárat közepén életét vesztette, a hadsereg tisztjei Iovianust választották uralkodónak.
