A közhiedelemmel ellentétben a középkorban a jelentős sör- és borfogyasztás mellett az ivóvíz nem szorult háttérbe – bár kétségtelen, hogy egyes fennmaradt orvosi javallatok nem ajánlják sok víz fogyasztását. Így például a 13. században élt, sokszor idézett Arnaud de Villeneuve is kiemelte, hogy a bort annak tápértéke miatt hasznos naponta fogyasztani, de a víz kiváltására nem ideális.

Bizonyos feltételek mellett, idővel megváltozhat a korróziós folyamatoknak ellenálló arany megjelenése. Ennek egyik oka lehet az ötvözéshez használt más fémek jelenléte, mert valójában ezek a fémek képeznek új fémvegyületeket. Az aranyötvözet annál inkább hajlamos ezekre a folyamatokra, minél alacsonyabb finomságú, tehát minél magasabb az ötvöző fémek aránya. A bakodpusztai leletek karperecpárjánál azokon a területeken történt ilyen változás, ahol a forrasztáshoz használt fémek helyileg megváltoztatták az arany ötvözetét.

A Petőfi-kő a Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőzetének oldalfalából

A Múzeumkertben március tizenötödike ünnepe alkalmából a Nemzeti Múzeum kiállítja az épület nagy lépcsőzetének északi oldalfalából – mellvédjéből vagy építészeti megnevezése szerint: pofafalából – származó eredeti követ, amelyen egykor Petőfi és több márciusi ifjú is állhatott, szónokolhatott 1848-ban. Ennek kapcsán a korabeli források alapján górcső alá vesszük azt a helyet, amely szó szerint legendássá vált a magyar történelemben.

Egy műtárgy múzeumi létében szomorú, de nem példa nélkül álló eset, ha az adott darab egy bizonyos időpontban intézményi rendszerének megfelelő helyéről elkerül, szakszóval élve, lappangóvá válik. Egy késő római kori fehérfém ötvözet tükörrel kapcsolatban meghökkentő ténnyel szembesülhetünk: a leletről csupán egyetlen tollrajz volt ismert csaknem 120 évig, mely nem sokkal bekerülése után készült róla és leginkább ez alapján élt a tudományos köztudatban.