A múzeum épülete – stratégiai helyzete ellenére – átvészelte Budapest 1945-ös, több mint 100 napig tartó ostromát. A Nemzeti Múzeum élén ekkor a kiváló orosz nyelvtudással bíró Fettich Nándor régész, múzeumigazgató-helyettes állt. Ő és még közel 100 ember (muzeológusok, könyvtárosok, segédtisztek és családjaik) a múzeum földszinti, ma irodaként használt helyiségeiben lakott. A múzeumban lakó francia gyakornokok révén az épület megóvása érdekében még diplomáciai védelmet is szereztek a múzeumnak, ideiglenesen francia követséggé nyilváníttatták. A január 16. és február 19. közötti eseményeket részletesen ismerjük Fettich naplójából.

Fettich Nándor, ismeretlen fényképész felvétele, MNM Adattár

Az ostromnapló szemléletes képet fest a múzeumban élők nehézségeiről, vitáiról, amelyeknek tárgya általában a rendelkezésükre álló élelmiszer és a rendkívül hideg időben a túlélést jelentő szén felosztása volt.  A legínségesebb időszakban több alkalommal is a kertben lábukat tört lovakat voltak kénytelenek levágni, hogy húshoz jussanak. (Lásd bővebben: ITT)

A romos Kálvin tér, háttérben a Magyar Nemzeti Múzeum, 1945, ismeretlen fényképező felvétele, MNM Történeti Fényképtár 

Habár az épületben a belövések, a beköltöző orosz katonák és lovaik komoly károkat okoztak, Fettich nyelvtudásának és leleményességének köszönhetően nem csak a múzeum gyűjteményét, de a női családtagok becsületét is sikerült megőrizniük az orosz katonáktól. Az értékesebb műtárgyakat a pincében rejtették el, a kevésbé jelentős ékszerekből, szőnyegekből hagytak elől, hogy a zabráló katonák „éhségét” kielégítsék. A páncélszekrényekben hagyott csali-aranyakat azonban az orosz katonák csak szétdobálták, nem ismerték fel értéküket, inkább ritka órákat kerestek.

A múzeum udvara 1944 után, ismeretlen fényképező felvétele, MNM Adattár

A régész Méri István és a geológus, paleontológus Kretzói Miklós és Baky Győző restaurátor mellett a klasszika filológia szakos, gyakornoki idejét a múzeumban töltő Pierre Gauthé folyamatosan dolgoztak a romok és az épületben tartott lovak utáni takarításon. Fehér Miklós antropológus a múzeum könyvtárosai segítségével operálta a sebesülteket.

A Lapidárium, 1944 után, ismeretlen fényképező felvétele, MNM Adattár

Fettich a naplójában több olyan orosz katonát is említ, akik a kertben folyó harcokban vesztették életüket. Az ostrom miatt nem volt lehetőségük a halottakat elszállítani, ezért a kert fagyott földjébe ásott gödrökben, vagy bombatölcsérekben helyezték őket ideiglenes nyugalomra. Habár 1945 tavaszán a sírok többségét exhumálták és katonai temetőbe szállították, a múzeumkert 2018/2019-es rekonstrukciójakor több katonasír is előkerült. (Bővebben lásd ITT.)

1945 február elejére sikerült hivatalos őrséget kérniük a múzeumba, a fosztogató csőcseléktől így már nem kellett tartaniuk, felköltözhettek a pincéből. Február 11-én megérkezett az első élelmiszerellátmány is a fővárostól. Fettich Nándor és társai fizikailag és mentálisan is kimerülve kezdtek bele a múzeum újjáélesztésébe.

Szerző: Simonyi Erika, MNM-NRI, Régészeti Tár

Ajánlott irodalom:

• Fettich Nándor ostromnaplója. 1945. január 16–február 19. Documentationes et Communicationes. Budapest, MNM 2000.