1826 évvel ezelőtt, Kr. u. 197. február 19-én vesztette életét Clodius Albinus római császár.

Commodus halálát, majd Helvius Pertinax rövid uralkodását követően, 193 tavaszán több trónkövetelő is fellépett a Római Birodalomban. A fővárosban a császári testőrség Didius Iulianust emelte trónra, egyes tartományi csapatok pedig saját parancsnokaikat kiáltották ki császárrá: Pannoniában Septimius Severust, Syriában Pescennius Nigert, Britanniában pedig Clodius Albinust.

Clodius Albinus ezüst denariusa, Lugdunum, katalógusszám: RIC 20b; leltári szám: MNM_Éremtár_A_Delhaes_373_VI. (Fotó: Barna Ferenc)

A trónkövetelők közül Septimius Severus volt a legkedvezőbb helyzetben, hiszen jelentős haderővel rendelkezett Rómához viszonylag közel, a Duna mentén. Gyorsan Rómába vonult, s legyőzte Didius Iulianust (193 júniusa). Clodius Albinusszal szövetséget kötött, a Caesar címmel felruházva társcsászárként ismerte el őt, azt ígérve, hogy ő lesz majd az utóda. Miután így biztosította a hátát, Septimius Severus seregével keletre vonult, Pescennius Niger ellen, akit 194 tavaszára szintén sikerült legyőznie. Ezt követően viszont kiéleződött a konfliktus az addigi szövetségesek között. Septimius Severus saját fiát, Caracallát nevezte ki császárnak, figyelmen kívül hagyva Clodius Albinus trónigényét, míg utóbbi felvette az Augustus címet, egyenrangúnak nyilvánítva magát Septimius Severusszal. Clodius Albinus seregeivel átkelt Britanniából a kontinensre, elfoglalva az ottani tartományokat, így nyílt háború kezdődött a riválisok között. Az ellenséges seregek végül Lugdunumnál (Lyon Franciaországban) találkoztak, ahol egy véres csatában Clodius Albinus vereséget szenvedett, s életét vesztette.

Jelen érmét Clodius Albinus rövid uralkodásának második felére, a Septimius Severusszal való konfrontáció időszakára (195–197) datálhatjuk. Erről tanúskodik, hogy az előlapon a császár babérkoszorús fejét az IMP CAES D CLO – SEP ALB AVG körirat övezi: Imperator Caesar Decimus Clodius Septimius Albinus Augustus. Clodius Albinus tehát már viseli az Augustus címet, a Római Birodalom teljes jogú (Septimius Severusszal egyenrangú) császárának nyilvánítva magát.

A hátlap szintén a konfliktusra utal: két, összekulcsolódó jobb kezet látunk, ill. a római legiók sast formáló hadijelvényét. Hogy az utóbbi elem a háborúra utal, aligha kérdéses – de a római pénzek (és az azokon tükröződő császári propaganda) esetében a kézfogás motívuma is a hadsereghez, a (polgár)háborúkhoz kötődik. A kézfogás ugyanis az egyetértés, az összetartás (latinul: concordia) szimbóluma, melyet elsősorban a katonai csapatok egyetértésével kapcsolatban propagáltak, a különböző csapatok közti összhang fontosságát, a viszályok, polgárháborúk megelőzésének (és mielőbbi lezárásának) igényét hirdetve. Ezt erősíti a hátlapi körirat is, mely azonban jelen érménél csak részlegesen olvasható. A darab ugyanis gyártási hibás. A római érméket kézi erővel, a verőtöveket kalapáccsal ütve készítették, itt azonban a két verőtő (amelyek az érme előlapi és hátlapi képét adják) elmozdult egymáshoz képest, így a hátlap elcsúszott: a körirat egy része lemaradt az érméről. Így csupán az analógiák alapján tudjuk, hogy e példányon is a FIDES LEGION COS II körirat részleteit olvashatjuk. A fides legionum kifejezés a csapatok hűségére utal, így szintén a háborúhoz kapcsolódik. A consul iterum pedig azt hirdeti, hogy Clodius Albinus ekkor már kétszer is betöltötte a consuli méltóságot.

Szerző: Barna Ferenc, MNM Éremtár