Az antakyai földrengés áldozatainak emlékére

Az 1848 telén a fehérvári bazilika királynői sírjában talált női aranygyűrű fejét félgömbös foglalatba helyezett almandinkő cabochon alkotja, rajta bevésve egy hárfán játszó szirént találunk, melynek alsóteste hal-, vagy kígyószerű. Az erőteljes izomzattal és farral ábrázolt lény antik hatást kelt, azonban az ókorban a sziréneknek inkább a hagyományos, madár alsótestű változata volt elterjedt. A középkorban azonban Melusine (Meluzina) alakjában éppen egy ilyen, kígyó- avagy halfarkú leány szerepelt különféle legendákban. Számos család, közöttük épp az Antiochiában uralkodó Lusignanok tartották számon őseik között, a család egyik nőtagját, a nem sokkal Antiochiai Anna halála előtt született Melusine de Lusignant róla is nevezték el. Mindemellett a Lusignan család, úgy tűnik, az Anjou grófoktól, Melusine Jeruzsálemben uralkodó anyai ági őseitől örökölte át a legendát: eszerint egyik ősatyjuk, Anjou Fulco gróf vette el feleségül Melusinát. Nem sokkal Antiochiai Anna születése előtt megözvegyült anyja, Hauteville-i Konstancia helyett szintén az Anjou család tagja, III. Baldvin jeruzsálemi király gyakorolta a régensséget, de III. Béla és Anna jeruzsálemi zarándoklata idején is az Anjou család egyik tagja, I. Amalric volt a jeruzsálemi király, s ez magyarázhatná a sajátos motívumot Anna gyűrűjén. Sajnos nem ismerjük a gyűrű lenyomatát, és Anna élete is alig ismert, így ezek a gondolatok megmaradnak spekulatív szinten, de mindenképp a legendának egy korai, a leírás előtti időszakából származnak. Érdekes az is, hogy az Árpád-kori Magyarországon talán első ismert antikizáló gyűrű egy középkori legendához kapcsolódik. A tartalom és a stílus eltérése azonban, Erwin Panofsky elemzései alapján a középkori reneszánszok egyik ismert sajátossága volt.

Szerző: Kiss Etele, MNM NRI Régészeti Tár