Az agyagból formázott edények az újkőkortól jelzik az emberi tevékenységet, a hétköznapi élet használati tárgyaként az egyik legfontosabb korszakhatározó a régészek számára.

Az agyagból formázott edények az újkőkortól jelzik az emberi tevékenységet, a hétköznapi élet használati tárgyaként az egyik legfontosabb korszakhatározó a régészek számára.
A Föld keletkezése óta folyamatosan képződnek különböző típusú (magmás, metamorf, üledékes) kőzetek, melyek lepusztulásakor, felhalmozódásakor az egyes alkotókból új kőzetek keletkeznek, folyamatos körforgást eredményezve. Ebbe a körforgásba az ember bár folyamatosan belenyúl, mégis, léteznek még olyan kölcsönös kapcsolatok, melyben az ember úgy alakítja ki a saját maga számára szükséges eszközöket, hogy azzal nem okoz kárt a természet körforgásában.
A Kárpát-medence népvándorlás kori történetének egy rendkívül fontos eseménye következett be 568 húsvétján.
S-fibulapár, langobárd 510/568 (forrás)
Reprodukciók a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában őrzött ELTE-letét spanyol anyagából II. rész
Reprodukciók a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában őrzött ELTE-letét spanyol anyagából I. rész
A házasság intézménye a római korban is fontos és életre szóló köteléket jelentett, amit nem csak az evilági életben tartottak fontosnak. A házastársi kötelék a halálon túl is összetartotta a házastársakat, ennek lenyomatai jól megfigyelhetők többek között a római sírkövek portréábrázolásain, valamint feliratain is. Az összetartozás elemei mind a szövegben, mind a képmezőben, a portrék egymáshoz való viszonyulásában megjelennek.
A régészek is „emberből vannak”: mi is átérezzük egy-egy régészeti jelenségben a megőrzött pillanat drámaiságát vagy más tartalmát, mi sem tudunk érzelemmentesen viszonyulni az ilyen pillanatokhoz. Ráadásul nálunk „szakmai ártalom” az értelmezési kényszer, amihez vagy a tudásunkat vagy a képzelőerőnket vesszük igénybe – mikor mit. Ez egyébként teljesen természetesen, mert a régész számára az értelmezés és ennek továbbadása az egyik legfontosabb feladat. Még akkor is, ha néha a tudás és a képzelőerő egyensúlya az utóbbi javára elbillen.
A frissen egybekelt házaspárok és az emberek megörökítését hivatásszerűen művelő fényképész-mester kapcsolata 180 éves múltra tekint vissza. Az esküvő az emberi élet egyik legfontosabb eseménye, így az erről tanúskodó vizuális emlék megszerzésének vágya a fényképezés kezdeteitől fogva bevételi lehetőséget jelentett, jelent a hivatásos fényképészek számára.
A letelepült, élelemtermelő közösségek a Kr. e. 7–6. évezred fordulóján jelentek meg a Kárpát-medencében. Az újfajta életmód gyökeres változást jelentett az ember és a környezet viszonyában: a környezeti erőforrások intenzív kiaknázása aktív környezetformáló szereplővé tette az emberi közösségeket. Sokrétű tevékenységük létrehozott egy új jelenséget, a kultúrtájat is, melynek története napjainkig tart.
***
Ha abból indulunk ki, hogy a régészet felső időhatára 1711, akkor a válaszunk: semmivel. Ha azonban tágabban értelmezzük szakmánkat, akkor már többféle pozitív válasz is adható. Így például a szabadságharcban érintett várak kutatása jórészt régészeti feladat. Vagy ha a csatatér kutatásból indulunk ki, akkor a válaszunk ismét igenlő lesz. Az utóbbi évtizedben elsősorban a közösségi régészet nagyarányú fejlődésével a magyarországi csataterek kutatása is új lendületet kapott, gondoljunk csak a muhi vagy a mohácsi csaták helyszínének több éve folyó kitartó vizsgálatára.