A késő bronzkor idején (Kr.e. 1500-800) nemcsak a Kárpát-medencében, de Európa szerte is általános temetkezési szokássá vált az elhunyt testének hamvasztása. A hatalmas tűzzel égő és hőtől vibráló máglya látványa egyszerre volt félelmetes és megigéző. Ennek köszönhetően a hamvasztás a halott emlékének részévé vált, mégpedig egy olyan eseményként, mely többről szólt, mint a holttest egyszerű elégetése. A hamvasztás a test speciális kezelése, egy megtisztító és átalakító rituálé, melynek kultúránként eltérő elemei és sok esetben szigorú szabályai voltak.
