A Dunántúlon a kora vaskor (Kr. e. 800-450) sok egyéb más mellett a művészet és az ábrázolások terén is új korszakot jelentett. Ennek egyik jele, hogy az itáliai népekkel (venétekkel, etruszkokkal) kialakított szoros kapcsolat révén egyre nagyobb kedv mutatkozott a szlovéniai, délkelet-ausztriai és dunántúli térségben arra, hogy állat- és emberalakokat ábrázoljanak, sőt valódi történeteket jelenítsenek meg különböző felületeken. Az emberábrázolásoknak igen változatos formáival lehet találkozni.
