Pünkösd a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, a Húsvét utáni ötvenedik nap. Jézus tanítványait ekkor megszállta a Szentlélek. Az ő segítségével tudták érthetően elmagyarázni, hogy mit tett Jézus az emberekért. Szavukra sokan megkeresztelkedtek, és így született a zsidókat és pogányokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és rabszolgákat, nőket és férfiakat egyaránt befogadó egyház.
A húsvét szombatját követő ötvenedik nap, pünkösd, a kereszténység egyik legfontosabb, ősi ünnepe, melynek keretében arról emlékeznek meg, hogy Jézus Krisztus mennybemenetele után elküldte tanítványainak a Szentlelket. Számos népi hagyomány is kötődik a mozgó ünnephez, és különösen szép, óriási zarándok-tömegeket megmozgató vonatkozó esemény a középkor óta minden évben megrendezett erdélyi csíksomlyói búcsú, ami mára a Kárpát-medencei összmagyarság rendszeres találkozási lehetőségévé vált.
A 6. századtól a 9. századig a Kárpát-medencét az avarok uralták egészen addig, amíg Nagy Károly frank császár fel nem számolta uralmukat. Ez ismerős sztori, tudjuk a történelemkönyvekből. Az avarok története azonban ennél sokkal több érdekességet rejt. A Nemzeti Múzeum Alkalmazott Természettudományi Laboratóriumában az avarok kerámiáinak vizsgálata segítségével próbáljuk megérteni az avarok szervezettségét.
Az 1925-ben, Zsennye község kastélykertjében előkerült, 10. századi kincslelet egyik darabjának, egy fonott aranykarperec másolatkészítésének folyamatát követhetjük végig a felvételeken. A képsorok a nagyközönség által eddig rejtve maradt műhelytitkokba engednek bepillantást. A különleges, skandináv eredetű tárgy ritka fonási technikájának rekonstruálása komoly kihívás elé állította a Magyar Nemzeti Múzeum restaurátor csapatának tagjait, akik hosszas kísérletezések és próbák után végül egy autentikus, az eredeti kardíszt hitelesen megjelenítő tárgyat alkottak.
Tóth József ( Füles ) - a magyar fotográfusi alkotó- és közélet talán legszínesebb, mindenki által szeretett egyénisége. Sokoldalú pályája a karikatúra rajzolástól az alkalmazott fotográfián át a plakátkészítésig terjed.
1. kép: Tóth József (1940) „Most már tudom, hogy pályát tévesztettem.”
Az agyagból formázott edények az neolitikumtól kísérik az emberiség történetét, az emberi tevékenységet. Hétköznapi használati tárgyként az egyik legfontosabb régészeti hagyatéka és korszak határozója az elmúlt koroknak, amely nem bomlik le évezredek alatt sem.
„- Te szegény fiú, hogy lehet az, hogy emlékeztél rá, hol van a Pecsét, amikor én magam sem tudtam felidézni?
- Ó, királyom, ez könnyű volt, hiszen majd mindennap használtam.
- Használtad, és mégsem tudtad elmondani, hol van?
- Nem tudtam, hogy ezt keresik. Nem írták le nekem a külsejét, felség.
- Akkor miként használtad?
Tomnak az arcába szökött a vér.
- Beszélj, derék fiú, ne félj semmitől - mondta a király. - Mire használtad Anglia nagy pecsétjét?
Tom, szánnivaló zavarában hebegett egy pillanatig, majd kibökte:
Az avar kori férfiak körében hódított az ékszerviselet, azonban ahogyan ma is, az urak ékszerviselési szokásai különböztek a hölgyekétől. Gyűrűket, övre szerelt díszítéseket más kultúrákban is viseltek a korszakban a férfiak: a fülbevalók viseletének szokását azonban a sztyeppei, nomád csoportok előkelői honosították meg vidékünkön. Ők többnyire egyetlen fülbevalót hordtak, azt is a bal fülükben: csak a Tiszántúl déli részén élt egy olyan népesség, amelynek férfijai a nőkhöz hasonlóan mindkét fülüket díszítették.
